Tandori Károly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tandori Károly
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Született 1925. augusztus 23.
Újvidék, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság
Elhunyt 2005. január 24. (79 évesen)
Szeged, Magyarország
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus, egyetemi tanár, MTA tag
Díjak Kossuth-díj, Széchenyi-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tandori Károly témájú médiaállományokat.

Tandori Károly (Újvidék, Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, 1925. augusztus 23.Szeged, 2005. január 24.) Kossuth- és Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

Kutatási területe: Sorozatok, sorok, szummációk elmélete. Approximációelmélet. Fourier-analízis. Valószínűségelmélet határelosztás-tételei.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja tetőfedő mester volt, 1930-ban feleségével és ötéves gyermekével a Jugoszláv Királyságból kiutasították,[1] Szegedre menekültek. Édesapja Szegeden, sőt a Dél-Alföldön is jó hírnévnek örvendő tetőfedőmester lett. 1932-től Tandori Károly az Újszegedi Állami Népiskolába járt, jó tanuló volt, így 1936-ban beíratták a Ferenc József Tudományegyetem gyakorló gimnáziumába, a Baross Gimnáziumba, ahol a 8. gimnáziumi osztály végén, 1944-ben kitűnő eredménnyel érettségizett.

Felvételt nyert a budapesti Műegyetemre, de tanulmányait a háborús körülmények miatt mégis inkább a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika-fizika szakon. Kiváló tanárai voltak matematikából, Kalmár László, Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. 1948-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe.

Az 1950-es évek elején három évet a Műegyetemen töltött Alexits György mellett, mint aspiráns. Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el, ebből a témából írta meg kandidátusi disszertációját, amelyet 1954-ben védett meg. A továbbiakban hazajött Szegedre, s a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott tovább. Kutatott és oktatott fáradhatatlanul. 1957-ben lett a matematika tudományok doktora. Disszertációjának címe: Ortogonális Sorokról. Témavezetői Alexits György, Szőkefalvi-Nagy Béla és Császár Ákos voltak. 1958-ban docenssé, 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.

Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az Acta Scientiarum Mathematicarum-ban német nyelven. Egyik csúcsteljesítménye az 1957-1962 között publikált Über die orthogonalen Funktionen című, 188 oldalt kitevő, 10 részből álló cikksorozata, melyért 1961-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. 1965-ben választották be az MTA levelező, 1975-ben rendes tagjai sorába.

Jó előadó és jó tanár volt az egyetemen, számos tanítványt és matematikai kutatót nevelt. A Bolyai Intézet matematikus tanárjelöltjei évtizedeken át az ő híres analízis és valószínűségszámítás előadásain nevelkedtek. Az 1972-ben alapított Analízis Alkalmazásai tanszéket vezette 1972-1995-ig, 1975 és 1981 között a Természettudományi Kar dékáni feladatait is ő látta el, 1987-1990-ig vezette a tanszékcsoportot. Számos tudományos tisztséget töltött be hatékonyan és nagy odaadással szakfolyóiratok szerkesztőségeiben, tudományos társaságokban. 1995-ben emeritálták. 2005-ben érte a halál, az Újszegedi temetőben[2] nyugszik.

Művei[szerkesztés]

Matematikai folyóiratok szerkesztése[szerkesztés]

  • Acta Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1965-1979), főszerk. (1976-1996)
  • Studia Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag (1966-1973)
  • Periodica Mathematica Hungarica, szerk. biz. tag. (1971-1996)
  • Analysis Mathematica, főszerk. h. (1975-1996)
  • Alkalmazott Matematikai Lapok, főszerk. (1977-1978), szerk. biz. tag (1979-1996)
  • Matematikai Lapok, szerk. (1981-1987)
  • Analysis, szerk. biz. tag (1987-)

Tudományos tisztség[szerkesztés]

  • MTA Matematikai Bizottság, tag (1965-)
  • MTA TMB[3] Matematikai és Számítástudományi Szakbizottság, tag (1970-1976), elnök (1976-1995)
  • SZAB,[4] alelnök (1987-1996)

Társasági tagság[szerkesztés]

  • Bolyai János Matematikai Társulat, tag (1946-), alelnök (1985-1993), tiszteletbeli elnök (1993-)
Horst Frenz (balra) amerikai irodalmár díszdoktorrá avatása az aulában, a képen éppen a TTK dékánja, Tandori Károly (jobbra) fog kezet az ünnepelttel, 1977

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Csörgő Sándor: Tandori Károly 70 éves. Polygon, 5. évf. 1995/1. sz. 1-18. p.
  • Csörgő Sándor: Tandori Károly (1925-2005). Magyar Tudomány 166. évfolyam 2005/7. sz. pp. 907-909.

Jegyzetek és források[szerkesztés]

  1. El kellett hagyniuk záros határidőn belül a Jugoszláv Királyságot, de eladhatták házukat és elhozhatták ingóságaikat, lásd Tandori-interjú i.m.
  2. Újszegedi temető. Református jobb-6-32 In Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008. 27. p.
  3. Tudományos Minősítő Bizottság
  4. Szegedi Akadémiai Bizottság
  • Szegedi egyetemi almanach: 1921-1995 (1996). I. köt. Szeged, Mészáros Rezső. Tandori Károly lásd 441-442. p.
  • Csákány Béla – Varga Antal: Matematika. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene: 1921-1998 = Past and present of Szeged University. /JATE. Szeged : Mészáros Rezső, 1999. 380-402. p. Tandori Károly lásd 392. p.

Források[szerkesztés]