Szokolszky Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szokolszky Rezső
Szokolszky Rezső (1).JPG
Született 1873. február 8.
Kisszeben magyar
Elhunyt1948. október 15. (75 évesen)
Veszprém
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanító, m. kir. vezetőtanfelügyelő
Kitüntetései A Veszprémi Evangélikus Tanítóegyesület örökös dísztagja (1932)

Szokolszky Rezső (Kisszeben, Sáros vármegye, 1873. február 8.Veszprém, 1948. október 15.) tanító, magyar királyi vezetőtanfelügyelő.

Az elemi népiskolai oktatás és a magyar művelődésügy áldozatos munkása. Szokolszky István édesapja, Szokolszky Ágnes nagyapja.

Életpályája[szerkesztés]

Elemi iskoláit Kisszebenben, középiskolai tanulmányait Kassán végezte, 1893-ban szerezte meg a tanítói oklevelet. Szellemi fejlődésére jótékony hatással volt nagybátyja, Szokolszky Bertalan,[1] aki teológiát tanult Kassán, s Szilvásújfalun lett római katolikus plébános és szentszéki tanácsos. Néhány teológiai könyvet írt magyar és szlovák nyelven.

Szokolszky Rezső tanítói oklevelének birtokában a sátoraljaújhelyi római katolikus iskolában kezdett tanítani. Több tanéven át az első osztályos gyermekeket tanította. Közben bekapcsolódott a város közéletébe, szerkesztette a Zempléni Hírlapot. 1903-ban munkájának elismeréseképpen a tanügyi igazgatás apparátusába került tanfelügyelőségi tollnoknak Besztercebányára. 1908-ban kinevezték segéd-tanfelügyelőnek, ekkor nősült meg, hat évvel később, 1915-ben született első fia, István.

1914-ben kinevezték Szokolszky Rezsőt tanfelügyelőnek, megbízták Zólyom vármegye tanfelügyelőségének vezetésével. Kinevezéséhez hozzájárult, hogy a hivatali tevékenység mellett közéleti-irodalmi tevékenységet is kifejtett. Besztercebányán megindította a Magyar Iskola c. lapot, mely a nemzetnevelés kérdéseivel, a felvidéki tanítók szociális helyzetével, pedagógiai módszertani kérdésekkel és hazai, valamint a külföldi irodalom ismertetésével foglalkozott. Egyben tárcaírója volt a besztercebányai Havi Szemle c. folyóiratnak, főleg a falusi élet gondjait és örömeit elevenítette meg, ezen írásai később az Egyszerű emberek c. kötetében lettek egybegyűjtve.

Az I. világháború nagy veszteséget okozott a családnak, Szokolszky Rezső valamennyi nagybátyja meghalt a háborúban. A trianoni trauma következtében Szokolszky Rezsőnek le kellett volna tenni az esküt az új csehszlovák államra, bár kitűnően beszélt szlovákul, ő a magyar népiskola ügye mellett volt elkötelezve, így inkább a menekülést választotta a trianoni határokon belül eső országrészbe. Családjával együtt Miskolcon lett „vagonlakó”, alkalmi munkákból tartotta el a családot, minden vagyonuk az elszakított területen maradt. 1919. december 2-án Miskolcon született második fiuk, Oszkár. 1921-ben fordult jobbra a sorsuk, amikor Szokolszky Rezsőnek sikerült Veszprémben letelepedési engedélyt és tanfelügyelői állást kapni.

Minden igyekezetét arra fordította, hogy a háborús sebeket orvosolja. Kiváló szervező, jó szónok, s avatott lapszerkesztő volt. Megindította és szerkesztette a Veszprém Vármegyei Népoktatás című lapot, mely a Veszprém vármegyei Királyi Tanfelügyelőség, a Veszprém Vármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság és a Veszprém vármegyei Általános Tanítóegyesület hivatalos közlönyeként szolgált.

Több mint egy évtizedet munkálkodott Veszprémben, amikor közeledett 60. születésnapja, ekkor nyugdíjazták. Fiai a veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségiztek, majd ők is a pedagógus pályára készültek. A II. világháború idején nagy veszteség érte a családot, Szokolszky Rezső felesége a harci események során, házuk pincéjébe való menekülés közben lövést kapott. 1945. március 24-én lőtt sebbel halt meg. Szokolszky Rezső pár évvel élte túl felesége halálát, István fiának családjával élt szolgálati lakásban a veszprémi Batsányi János Népi kollégiumban. Közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendett élete végéig. 1948. október 15-én a Veszprémi Kórházban tért örök nyugalomra.

Jelentősége[szerkesztés]

Az ő nemzetnevelési, szervezői, művelődési eszményeinek alapelvei ma is érvényesek:[2]

A nemzetnek sorsa legtöbbnyire az első szántás-vetésnél dől el. Az első szántás-vetés munkáját pedig a népnevelés végzi. Ennek a munkának a megalapozása, irányának megjelölése, szellemének megállapítása, akadályainak eltávolítása és munkásainak kiválasztása ... olyan feladat, amelynek megoldásától a nemzet jövője függ.

Pedagógiai írásaiból[szerkesztés]

  • Kartársainkhoz. Magyar Iskola, 1. évf. 1903. 1. sz. 1-2. p.
  • A tanítói munka sikerének és megbecsülésének személyi feltételei. Tanítók Lapja, 1930. 7-8. sz. 28-29. p.; 11-12. sz. 25-27. p.
  • Búcsúszó. Veszprém vármegyei Népoktatás, Veszprém, 1932. október 24. 1. o.

Szerkesztései[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

  • Felvidéki Egyesületek Országos Szövetsége
  • Dunántúli Közművelődési Egyesület
  • Veszprémi Piarista Gimnázium Szent Imre Cserkész Csapatának vezetőségi tagja
  • Tanítóegyesület elnöke, majd örökös díszelnöke

Kitüntetés[szerkesztés]

  • Örökös dísztagságról szóló oklevél az evangélikus Tanítóegyesülettől, Veszprém, 1932

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szokolszky Bertalan született: Kassa, Abaúj vármegye., 1868. augusztus. Halálának ideje ismeretlen, feltehetően az első világháború végén (1918) életét vesztette, 1941 előtt meghalt (lásd Magyar katolikus lexikon).
  2. A tanítói munka sikerének és megbecsülésének személyi feltételei. i.m.
  3. Periodicitás: havonként.

Források[szerkesztés]

  • Tatai Zoltán: Szokolszky Rezső élete és munkássága. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2007. ISBN 978-963-9712-07-2 (Ser. Tudós tanárok – tanár tudósok. ISSN 1586-0450)

További információk[szerkesztés]