Szokolszky Rezső

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szokolszky Rezső
Szokolszky Rezső (1).JPG
Született 1873. február 8.
Kisszeben magyar
Elhunyt 1948. október 15. (75 évesen)
Veszprém
Nemzetisége magyar
Foglalkozása tanító, m. kir. vezetőtanfelügyelő
Kitüntetései A Veszprémi Evangélikus Tanítóegyesület örökös dísztagja (1932)

Szokolszky Rezső (Kisszeben, Sáros vármegye, 1873. február 8.Veszprém, 1948. október 15.) tanító, magyar királyi vezetőtanfelügyelő.

Az elemi népiskolai oktatás és a magyar művelődésügy áldozatos munkása. Szokolszky István édesapja, Szokolszky Ágnes nagyapja.

Életpályája[szerkesztés]

Elemi iskoláit Kisszebenben, középiskolai tanulmányait Kassán végezte, 1893-ban szerezte meg a tanítói oklevelet. Szellemi fejlődésére jótékony hatással volt nagybátyja, Szokolszky Bertalan,[1] aki teológiát tanult Kassán, s Szilvásújfalun lett római katolikus plébános és szentszéki tanácsos. Néhány teológiai könyvet írt magyar és szlovák nyelven.

Szokolszky Rezső tanítói oklevelének birtokában a sátoraljaújhelyi római katolikus iskolában kezdett tanítani. Több tanéven át az első osztályos gyermekeket tanította. Közben bekapcsolódott a város közéletébe, szerkesztette a Zempléni Hírlapot. 1903-ban munkájának elismeréseképpen a tanügyi igazgatás apparátusába került tanfelügyelőségi tollnoknak Besztercebányára. 1908-ban kinevezték segéd-tanfelügyelőnek, ekkor nősült meg, hat évvel később, 1915-ben született első fia, István.

1914-ben kinevezték Szokolszky Rezsőt tanfelügyelőnek, megbízták Zólyom vármegye tanfelügyelőségének vezetésével. Kinevezéséhez hozzájárult, hogy a hivatali tevékenység mellett közéleti-irodalmi tevékenységet is kifejtett. Besztercebányán megindította a Magyar Iskola c. lapot, mely a nemzetnevelés kérdéseivel, a felvidéki tanítók szociális helyzetével, pedagógiai módszertani kérdésekkel és hazai, valamint a külföldi irodalom ismertetésével foglalkozott. Egyben tárcaírója volt a besztercebányai Havi Szemle c. folyóiratnak, főleg a falusi élet gondjait és örömeit elevenítette meg, ezen írásai később az Egyszerű emberek c. kötetében lettek egybegyűjtve.

Az I. világháború nagy veszteséget okozott a családnak, Szokolszky Rezső valamennyi nagybátyja meghalt a háborúban. A trianoni trauma következtében Szokolszky Rezsőnek le kellett volna tenni az esküt az új csehszlovák államra, bár kitűnően beszélt szlovákul, ő a magyar népiskola ügye mellett volt elkötelezve, így inkább a menekülést választotta a trianoni határokon belül eső országrészbe. Családjával együtt Miskolcon lett „vagonlakó”, alkalmi munkákból tartotta el a családot, minden vagyonuk az elszakított területen maradt. 1919. december 2-án Miskolcon született második fiuk, Oszkár. 1921-ben fordult jobbra a sorsuk, amikor Szokolszky Rezsőnek sikerült Veszprémben letelepedési engedélyt és tanfelügyelői állást kapni.

Minden igyekezetét arra fordította, hogy a háborús sebeket orvosolja. Kiváló szervező, jó szónok, s avatott lapszerkesztő volt. Megindította és szerkesztette a Veszprém Vármegyei Népoktatás című lapot, mely a Veszprém vármegyei Királyi Tanfelügyelőség, a Veszprém Vármegyei Iskolán kívüli Népművelési Bizottság és a Veszprém vármegyei Általános Tanítóegyesület hivatalos közlönyeként szolgált.

Több mint egy évtizedet munkálkodott Veszprémben, amikor közeledett 60. születésnapja, ekkor nyugdíjazták. Fiai a veszprémi Piarista Gimnáziumban érettségiztek, majd ők is a pedagógus pályára készültek. A II. világháború idején nagy veszteség érte a családot, Szokolszky Rezső felesége a harci események során, házuk pincéjébe való menekülés közben lövést kapott. 1945. március 24-én lőtt sebbel halt meg. Szokolszky Rezső pár évvel élte túl felesége halálát, István fiának családjával élt szolgálati lakásban a veszprémi Batsányi János Népi kollégiumban. Közmegbecsülésnek, köztiszteletnek örvendett élete végéig. 1948. október 15-én a Veszprémi Kórházban tért örök nyugalomra.

Jelentősége[szerkesztés]

Az ő nemzetnevelési, szervezői, művelődési eszményeinek alapelvei ma is érvényesek:[2]

A nemzetnek sorsa legtöbbnyire az első szántás-vetésnél dől el. Az első szántás-vetés munkáját pedig a népnevelés végzi. Ennek a munkának a megalapozása, irányának megjelölése, szellemének megállapítása, akadályainak eltávolítása és munkásainak kiválasztása ... olyan feladat, amelynek megoldásától a nemzet jövője függ.

Pedagógiai írásaiból[szerkesztés]

  • Kartársainkhoz. Magyar Iskola, 1. évf. 1903. 1. sz. 1-2. p.
  • A tanítói munka sikerének és megbecsülésének személyi feltételei. Tanítók Lapja, 1930. 7-8. sz. 28-29. p.; 11-12. sz. 25-27. p.
  • Búcsúszó. Veszprém vármegyei Népoktatás, Veszprém, 1932. október 24. 1. o.

Szerkesztései[szerkesztés]

Társasági tagság[szerkesztés]

  • Felvidéki Egyesületek Országos Szövetsége
  • Dunántúli Közművelődési Egyesület
  • Veszprémi Piarista Gimnázium Szent Imre Cserkész Csapatának vezetőségi tagja
  • Tanítóegyesület elnöke, majd örökös díszelnöke

Kitüntetés[szerkesztés]

  • Örökös dísztagságról szóló oklevél az evangélikus Tanítóegyesülettől, Veszprém, 1932

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szokolszky Bertalan született: Kassa, Abaúj vármegye., 1868. augusztus. Halálának ideje ismeretlen, feltehetően az első világháború végén (1918) életét vesztette, 1941 előtt meghalt (lásd Magyar katolikus lexikon).
  2. A tanítói munka sikerének és megbecsülésének személyi feltételei. i.m.
  3. Periodicitás: havonként.

Források[szerkesztés]

  • Tatai Zoltán: Szokolszky Rezső élete és munkássága. Budapest: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 2007. ISBN 9789639712072 (Ser. Tudós tanárok – tanár tudósok. ISSN 1586-0450)

További információk[szerkesztés]