Szerválpetymeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A szerválpetymeg (Genetta servalina) vagy kisfoltú petymeg az emlősök (Mammalia) osztályának, a ragadozók (Carnivora) rendjének, a cibetmacskafélék (Viverridae) családjának és a petymegek (Genetta) nemének egyik faja.

Infobox info icon.svg
Szerválpetymeg
Servaline Genet.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Petymegformák (Genettinae)
Nem: Petymeg (Genetta)
Faj: G. servalina
Tudományos név
Genetta servalina
Pucheran, 1855
Elterjedés
Servaline Genet area.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szerválpetymeg témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szerválpetymeg témájú kategóriát.

Rajz az állatról

Megjelenése[szerkesztés]

A szerválpetymeg szőrzete szürkétől okkerig terjedő alapszínű, nagy fekete foltokkal, a hát közepén sötét, töredezett vonal húzódik végig. Foltjainak felső három sora egyenletes, az alatta lévők már szabálytalanabbul oszlanak el. Nyaka és arca csak kevésbé foltos, az arcon a szemek körüli fehér foltok közt fekete maszk található. Farkán 8-12 keskeny, világos gyűrű váltakozik szélesebb sötét gyűrűkkel, a vége világos. Fej-törzs hossza 49-51 (hím) és 44,5-49,5 centiméter (nőstény) között változik; a nőstények súlya 2-3 kg.[1]

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

A szerválpetymeg elterjedési területe Dél-Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon, a Kongói Köztársaság, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Dél-Szudán, Uganda, Ruanda, Kenya és valószínűleg Burundi területeit foglalja magában. Tanzániában az Udzungwa-hegységben, az Uluguru-hegységben és a Dél-Nguru-hegységben elszigetelt populációi élnek, valamint Zanzibár szigetén is előfordul. Az alföldtől a Kenya-hegy 3500 méteres szintjéig, a Kongói Demokratikus Köztársaságban pedig valószínűleg több mint 4400 méterig előfordul.[2] Élőhelyei régiótól függően különféle erdőtípusok, fás szavannák és esőerdők.

Életmódja[szerkesztés]

A szerválpetymeg rendszeresen kisemlősökkel és ízeltlábúakkal táplálkozik; ugyanakkor a kétéltűeket, hüllőket, kisebb részben gyümölcsöket és a madarakat is igazolták táplálékaként. A földön vagy a fák alacsonyabb szintjében vadászik; valószínűleg a többi petymeghez hasonlóan éjszakai életmódot folytat.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A széles elterjedési területe és sokféle élőhelyen való előfordulása miatt az IUCN a szerválpetymeget nem fenyegetett fajként tartja számon. Állományának regionális csökkenése a vadászat és az erdőirtás miatt azonban még lehetséges.

Alfajai[szerkesztés]

A szerválpetymegnek jelenleg általánosan az alábbi 5 alfaját ismerik el:

  • Genetta servalina archeri - Zanzibár
  • Genetta servalina bettoni - Kongói Demokratikus Köztársaság, Kenya, Ruanda, Burundi, Uganda és Szudán
  • Genetta servalina lowei - Dél-Tanzánia
  • Genetta servalina schwarzi - Kongó
  • Genetta servalina servalina - Kamerun, Közép-afrikai Köztársaság, Egyenlítői-Guinea, Gabon

A kontyos petymeget (Genetta cristata) sokáig a szerválpetymeg alfajának tartották, ma azonban a DNS-vizsgálatok szerint külön fajnak számít; a két fajt testvérfajokként tartják számon.[3]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Serval-Ginsterkatze című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. J. Jennings A.P. & G. Veron (2009): Family Viverridae. In: D. E. Wilson. & R. A. Mittermeier (Eds.) Handbook of the Mammals of the World. Volume 1: Carnivores. Lynx Edicions, Barcelona.
  2. H. van Rompaey, P. Gaubert, D. De Luca, F. Rovero & M. Hoffmann (2008). Genetta servalina. In: IUCN 2011. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2011.2. Abgerufen am 8. Januar 2012
  3. Philippe Gaubert, Carlos A. Fernandes, Michael W. Bruford, G. Veron: Genets (Carnivora, Viverridae) in Africa: an evolutionary synthesis based on cytochrome b sequences and morphological characters. In: Biological Journal of the Linnean Society 81 (4), 2004. 10.1111/j.1095-8312.2004.00309.x S. 317–334.