Szerkesztő:Witéz/Goldziher Ignác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goldziher Ignác
Goldziher Ignác (1892)
Goldziher Ignác (1892)
Életrajzi adatok
Született1850. június 22.
Székesfehérvár
Elhunyt1921. november 13. (71 évesen)
Budapest
Ismeretes mintorientalista, egyetemi tanár, filológus
Nemzetiségmagyar
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény		Pesti Egyetem, a későbbi ELTE
Goldziher Ignác
Emléktábla a szülőházán Székesfehérvárott
Goldziher Ignác és Goldziher Károly sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 2-1-8.

Goldziher Ignác (Székesfehérvár, 1850. június 22. – Budapest, 1921. november 13.) orientalista, a Közel-Kelet nemzetközi hírű kutatója, a magyarországi arabisztika és sémi filológia megalapítója, egyetemi tanár, a budapesti izraelita hitközség titkára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Családja Hamburgból került Magyarországra, a magyarországi ág megalapítója Goldziher Mózes volt, aki 1735-ben költözött Köpcsénybe. Goldziher Adolf, Ignác atyja, 1842-ben vált székesfehérvári lakossá. Édesanyja, Berger Katalin Rajkáról származott. Atyja kereskedő volt, aki kegyetlen komolysággal nevelte fiát. Hajnalban keltette, hogy mire iskolába megy már tudja a Tóra teljes héber szövegét olvasni a tekercsből és a Tóra, valamint az egész zsidó Szentírás tartalmát, mondanivalóját magyarul is. A hajnali felkeltést később is, iskolás korában is folytatta, igy a már öt éves korban tökéletesre fejlesztett Szentírás-tudását nyolc éves korára tökéletes Talmud-tudással is bővítette. A gimnázium első öt osztályát a székesfehérvári cisztereknél végezte. 1862-ben könyvecske jelent meg a zsidó imáról, amiért osztályfeje az iskolában szeretettel köszöntötte Ignatius autorculust. 1865-ben Pestre került, és a református gimnáziumban folytatta tanulmányait, ahol kiitünően állta az érettségi vizsgálatot. Már középiskolás korában, 1865-68-ban a Pesti Egyetem (ELTE) rendkívüli hallgatója, ahol Vámbéry Árminnál török és perzsa filológiát tanult. Egyetemi tanulmányait báró Eötvös József kultuszminiszter jóvoltából állami ösztöndíjjal 1869-ben Berlinben, 1869-70 között Lipcsében folytatta, itt szerzett 1870-ben bölcsészdoktori oklevelet. 1871-72-ben állami ösztöndíjjal Leidenben, 1872-ben Bécsben az ottani könyvtárak keleti kéziratai alapján gyűjtött anyagot későbbi dolgozatai számára. Oxfordban és Cambridge-ben végzett kutatásokat, majd 1872-ben hazatért. 1873. szeptemberétől 1874. áprilisáig állami ösztöndíjjal Szíriában, Palesztinában és Egyiptomban járt tanulmányúton. Kairóban lehetősége volt, hogy több hónapon keresztül az Al-Azhar mecsetben tanuljon. 1874-től a Budapesti Egyetemen a sémi filológia magántanára, 1894-től címzetes nyilvános rendes, 1905-től haláláig nyilvános rendes tanára lett. 1917-18-ban a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1874-től a Pesti Izraelita Hitközség titkára, 1900-tól az Országos Rabbiképző Intézetben a zsidó vallásfilozófia óraadó tanára.

1878-ban nőül vette dr. Mittler Miksa aradszentmártoni orvos leányát, Laurát, aki méltó hitvesének bizonyult, és aki otthonukat az erkölcsi és értelmi nemesség bűvös erejű középpontjává avatta. Külföldön, kongresszusokon férje tekintélyének, dicsőségének megfelelőleg képviselte társadalmilag a magyar nőt. Férje halála után emlékének szentelte életét, özvegységének magányos óráiban elmélyedve férjének műveibe, abba, amit ő írt, abba, amit róla írtak. Két gyermekük született. Az idősebbik, Miksa, kora halálával gyászba borította szüleit. A fiatalabbik, Károly, a polgári iskolai tanárképző főiskolának rendes, a műegyetemnek magántanára volt. Életét családja, tanári hivatása és serény tudományos szakmunkássága mellett felülmúlhatatlan fiúi kegyelettel megdicsőült atyja kultuszának szentelte. Az atyjához írt több mint 13 ezer levelet rendezésében az Akadémiának ajándékozta.

Az orientalisták 1889. évi stockholmi nemzetközi kongresszusán II. Oszkár svéd király személyesen nyújtotta át neki a nagy aranyérmet, azonkívül a Wasa rend jelvényeiben részesítette. Ezenkívül a Medsidje rendet is megkapta. 1904-ben az amerikai Saint Louis-i, 1913-ban az Uppsalai Egyetem meghívására tartott előadás-sorozatokat. A Magyar Tudományos Akadémia 1876. június 8-án levelező, 1892. május 5-én rendes tagjává fogadta. 1905. május 9-1919. október 23. között az I. Osztály elnöke volt (a személye ellen is irányuló antiszemita kampány következtében mondott le), 1911-től az MTA igazgatósági tagja. Tagja volt a holland keleti társulatnak és több tudományos intézetnek, 1893-tól tiszteleti tagja az angol Royal Asiatic Society-nak. Összesen nyolc külföldi akadémia választotta tagjául, két egyetem díszdoktorául. Számos nemzetközi szakmai folyóirat munkájában vett részt.

A Magyar Tudományos Akadémia oszlopcsarnokából búcsúztatták és kisérték utolsó földi útjára a Kozma utcai izraelita temetőbe.

Kutatási területe[szerkesztés]

Kora egyik legnagyobb sémi filológusa volt. Megalapította a modern, kritikai módszerekkel dolgozó iszlámtörténetet, a muszlim vallási eszmék fejlődését vizsgálta. Vizsgálati módszerének egyik jellemzője az iszlám előzményeiről, kialakulásáról és továbbfejlődéséről szóló források és vélemények együttes ismertetése volt.

Az eredeti iszlám nem az alkotó erő műve, hanem a küzdelemes erélyé. Az arab pogányság erkölcsi eszményeként a hűség követelését, az intézményes szertartást, a mekkai szentséget és zarándoklást állította. Legfőbb jelentősége, hogy idegen, nagy részben zsidó és keresztény eszmények szolgálatában megdöntötte a pogány egyének, törzsek büszkeségét, a harcba, borba, szerelembe, szerencsejátékba merült népet imára, jótékonyságra késztette. A vad vitézség érdeme helyébe az iszlámot, az I Isten iránti odaadást állította. Goldziher rámutat, hogy a hadith nem tanúsága szembenálló felekezetnek, iskoláknak, pártoknak, tehát nem tanúja Mohamed és társai tanításának.

Az iszlám állami és lelki szükségleteiől a korán alapján gondoskodni nem lehetett, ezért kialakult a hagyomány, s szunna. A szunna egyes hagyományos tétele, dokumentuma a hadith. A hadithgyűjtésnek akadtak gyanús alakjai, akiket a muszlimok hamisítóknak bélyegeztek.

Mohamed belsőleg fejlődve többször helyesbítette nyilatkozatait, nemzetközi hatalommá válva számos területen érintkezett a perzsa, szír, görög műveltséggel, az európai kereszténységgel, az afrikai meghódított népekkel.

Az általános vallástörténet szempontjából legjelentősebb, a régi héber társadalom és mitológiai hagyomány kapcsolatáról írt korai munkájában Goldziher az evolucionista és a szimbolikus- mitológiai irányzat egyeztetésére tett kísérletet. Lényegében a szigorú történeti kritika eszközeit alkalmazta a biblikus vallási hagyomány vizsgálatában, egyben pedig vitába szállt Ernest Renan a sémi népek igazi mitológiai-vallási kreativitását kétségbe vonó nézeteivel.

Későbbi, javarészt német nyelvű és elsőként Németországban megjelenő munkái zömében az európai iszlámtudomány megteremtésén fáradozva Goldziher alapvető megállapításokra jutott a Korán belső fejlődése, az iszlám és a zsidó-keresztény hagyomány viszonya, a muszlim hagyomány és írásmagyarázat fejlődése tárgyában. Beható tanulmányokat szentelt ezen túl olyan témáknak, mint a muszlim hittudomány fejlődése, az iszlám szektáinak és irányzatainak históriája, az arab költészet értékeinek feltárása. Bemutatta, hogyan tükrözik a Mohamedre vissavezetett hagyományok a korai iszlám vallási és pártharcait. Mint a zsidó tudományoknak is jelentős művelője, Goldziher számos munkát szentelt a zsidóság önértelmezésével összefüggő vallástörténeti kérdések feltárásának, elméleti írásaiban pedig az összehasonlító vallástudomány evolúciós irányzatának filológiailag megalapozott kritikai szemlélete mellett foglalt állást és sokat tett a modern vallástudományi szemlélet magyarországi megismertetéséért is.

Művei[szerkesztés]

  • Studien über Tanchûm Jerûschalmi. Leipzig, 1870.
  • Beiträge zur Geschichte der Sprachgelehrsamkeit bei den Arabern (Bécs, 1871-73)
  • A héber nyelv elemi tankönyve. Ballagi Mórtól. Második átdolg. kiadását eszközölte. Pest, 1872.
  • Zur Charakteristik Gelùl al-Dùn al-Sujùtis und seiner literarischen Thätigkeit. Wien, 1872.
  • A nemzetiségi kérdés az araboknál. Bpest, 1873. (Értek. a nyelv- és széptud. kör. III. 8.)
  • Jelentés a Magyar T. Akadémia könyvtára számára keletről hozott könyvekről, tekintettel a nyomda viszonyokra keleten (Budapest, 1874)
  • Beiträge zur Literaturgeschichte der Shia und der sunnitischen Polemik. Wien, 1874.
  • Der Mythos bei den Hebräern und seine geschichtliche Entwicklung (Lipcse, 1876)
  • A spanyolországi arabok helye az iszlám fejlődése történetében összehasonlítva a keleti arabokéval. Budapest, 1877. (Székfoglaló. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, VI. 4.)
  • A nyelvtudomány történetéről az araboknál. Irodalomtörténeti kísérlet. Bpest, 1878. (Különnyomat a Nyelvtud. Közleményekből)
  • A magyar nemzeti múzeum arab, persa és török kéziratainak ismertetése. Budapest, 1880. (Különny. a Magyar Könyv-Szemléből).
  • Az iszlám. Budapest: Franklin Társulat - Révai testvérek. 1881. 99 oldal.
  • Az iszlám. Tanulmányok a Muhammedán vallás története köréből. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1881. 412 oldal. (Az iszlám: Tanulmányok a mohamedán vallás történetéből. Budapest: Magvető, 1980. (Magyar Hírmondó) 598 oldal.· ISBN: 9632712366)
  • Die Zahiriten 1884)
  • A muhammedán jogtudomány eredetéről. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1884. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, 11. 9.) 23 oldal.
  • Die Zâhiriten, ihr Lehrsystem und ihre Geschichte. Beitrag zur Geschichte der muhammedanischen Theologie. Leipzig, 1884.
  • Le culte des ançêtres et le culte des morts ches les Arabes. Paris, 1885.
  • Palaestina ismeretének haladása az utolsó három évtizedben. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1886. (Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből, 13. 3.) 72 oldal.
  • Mohammedanische Studien (I–II. Halle, 1889–90)
  • Emlékbeszéd Fleischer Leberecht Henrik felett. Halle. 1889. (Emlékbeszédek V. 4. sz.)
  • Der Dîwân des Garwal b. Aus Al-Hutej'a. Leipzig, 1893. (Különny. a Zeitschr. der d. morgenl. Ges. XLVI. és XLVII. k.)
  • Sâlih b. Abd al-Kuddûs und das Zindikthum während der Regierung des Chalifen Al-Mahdi. London, 1893. (Különnyomat az orientalisták 9. nemzetközi kongresszusának aktáiból).
  • A pogány arabok költészetének hagyománya (Bp., 1893. Székfoglaló Értekezés a ny. és szépt. kör. XVI. 2. sz.)
  • Renan mint orientalista. Bpest, 1894. (Emlékbeszédek VIII. 2.)
  • A történetirás az arab irodalomban (1895)
  • Abhandlungen zur arabischen Philologie (I–II. Leiden, 1897–99)
  • Vorlesungen über den Islam (Heidelberg, 1910); Előadások az iszlámról. Fordította: Heller Bernát. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1912. 413. oldal. (Fordította: Kőrös László. Budapest: Katalizátor Könyvkiadó, 2008. 338 oldal. ISBN 978-963-86762-7-6)
  • A zsidóság lényege és fejlődése I–II. Bp., 1919. (A zsidóság lényege és fejlődése. Szerkesztette: Zsengellér József, Sebes Katalin, Kőbányai János Budapest: Múlt és Jövő Kiadó (Zsidó Tudományok) 717 oldal. ISBN 963-9171-50-6)
  • Die Richtungen der islamischen Koranauslegung (Leiden, 1920)
  • Gesammelte Schriften, I- VI. (Leiden, 1967-1973)
  • Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája I-II. Budapest: Gondolat, 1981. (Társadalomtudományi Könyvtár) 1094 oldal. ISBN 963-280-607-7
  • Goldziher Ignác: Napló. Szerkesztette: Scheiber Sándor. Fordította: Bernáth Lívia. Budapest: Magvető, 1985. (Tények és Tanúk) 407 oldal. ISBN 963-14-0475-7
  • Az arabok és az iszlám: válogatott tanulmányok | The Arabs and Islam. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára - Kőrösi Csoma Társaság, 1995. Budapest oriental reprints. Series A (7-8). ISBN 963-7302-92-1
  • Mítosz a hébereknél és történelmi fejlődése. Fordította: Szegedi János. Budapest: Paulus Hungarno-Kairosz, 2003. 282 oldal. ISBN 963-9484-39-3
  • A klasszikus arab irodalom története. A kéziratos hagyatékot sajtó alá rendezte, bevezette, mutatókkal ellátta és kiadta Dévényi Kinga. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 2013. (Keleti tanulmányok, 16.) 170 oldal. ISBN 963-7451-23-4

Emlékezete[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons:Category:Ignác Goldziher
A Wikimédia Commons tartalmaz Witéz/Goldziher Ignác témájú médiaállományokat.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Witéz/Goldziher_Ignác&oldid=19113932”