Szerkesztő:Freddie/Nirvana

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nirvana
Információk
EredetUSA, Washington, Aberdeen
Aktív évek1987-1994
MűfajGrunge, alternatív rock
KiadóSub Pop
DGC / Geffen Records
Tagok
Kurt Cobain
Krist Novoselic
Dave Grohl
Korábbi tagok
Aaron Burckhard
Chad Channing
Dale Crover
Jason Everman
Dave Foster
Dan Peters
[http://hereisnirvana.com A Nirvana weboldala]
Sablon • Wikidata • Segítség

A Nirvana egy amerikai rockegyüttes volt 1987-1994 között. Az együttest Kurt Cobain énekes és gitáros alakította Krist Novoselic basszusgitárossal a Washingtoni Aberdeen-ben. A kezdeti időszakban több dobossal zenéltek majd 1990-ben csatlakozott hozzájuk Dave Grohl akivel kialakult a Nirvana végső felállása.

A leghíresebb daluk, a Smells Like Teen Spirit az 1991 -es Nevermind albumukról meghozta számukra az széleskörű ismertséget, és ráirányította a figyelmet az alternatív rock egy alműfajára, a grunge-ra. Hatásukra más Seattle-i grunge együttesek, mint például Alice in Chains, Pearl Jam, és Soundgarden szintén népszerűek lettek, és az 1990-es évek közepére az Egyesült Államokban az alternatív rock az egyik domináns zenei műfaj lett. 1994-ben az együttes Cobain halála miatt oszlott fel. Az énekes halála után az együttes maradék két tagja még több albumot is kiadott.

Az együttes feloszlását követő nyolc év múlva, egy addig kiadatlan demót bocsátottak ki, a You Know You're Right-ot, amely a sláger listák első helyét foglalta el világ szerte. Az együttes a debütáló albumuk óta több mint ötven millió lemezt adott el.[1] A Nirvanaról gyakran feltételezik, hogy az elmúlt évek egyik legfontosabb és legnépszerűbb rock együttese.[2]

Tagok[szerkesztés]

Történet[szerkesztés]

A korai évek[szerkesztés]

Cobain és Novoselic 1985-ben találkoztak először (ár egy gimnáziumba jártak, nem ismerték egymást). Mivel mindketten a The Melvins együttes rajongói voltak, és gyakran látogattak el az együttes próbáira, hamar összebarátkoztak. Kurt néhány sikertelen zenei próbálkozása után készített egy demó szalagot, amit odaadott néhány barátjának, hogy megmutassa milyen zenét szeretne játszani. A demó egyik barátjának sem keltette felérdeklődését, kivéve Novoselice-t, aki a későbbiekben igent mondott Cobain kérésére, hogy alapítsanak együttest. A város majdnem összes dobosát kipróbálták, de senkivel nem töltöttek több időt egy-két hétnél. Végül beszervezték Aaron Burckhardot, akivel létrejött a Nirvana első felállása. Őt néhány hónap múlva ideiglenesen Dale Crover a The Melvins dobosa váltotta fel, vele készítették el az első közös demójukat. Később, miután Crover egy rövid szólókarrierbe kezdett, Dave Foster lett a dobos. Ez idő alatt az együttesnek már volt pár fellépése, amire elég csekély érdeklődés volt, áltlában 10-15 ember előtt játszottak.

A kezdeti hónapok után több nevet is kipróbáltak, ezek között volt a „Skid Row”, a „Pen Cap Chew”, és a „Ted Ed Fred”. A Nirvana nevet 1988-ban választották, ezt később Cobain így indokolta: „Ezt a nevet én választottam, mert ez szép és kemény is egyben, szerintem sokkal jobban illik egy punkrock együtteshez, mint egy Angry Samoans név” [3]. Az év márciusában léptek fel először ezen a néven. Néhány hónappal később állandó dobost is sikerült találniuk, ő volt Chad Channing.

1988 végén egy Seattle-i független lemezkiadó, a SubPop leszerződtette az együttest, és rendelkezésükre bocsájtott egy stúdiót. Leszerződtettek egy híres helyi producert, Jack Endinot, akinek segítségével az év decemberében, körübelül 30 óra alatt felvették az első lemezüket, amely 1989-ben jelent meg Bleach néven. Az arról megjelenő első kislemez a Love Buzz/Big Cheese volt. Az albumra több együttes is hatással volt, mint például a The Melvins, a Black Sabbath, a Led Zeppelin. Az anyag országszerte a főiskolai rádióállomások kedvence lett.

A Bleach felvételére 606,17 dollárt költöttek , amit Jason Everman fizetett ki (őt Cobain egyik legjobb barátja hozta össze az együttessel). Everman, miután egyre több időt töltött az együttessel, felajánlotta, hogy kölcsönadja a lemez felvételéhez szükséges összeget[4]. Emiatt, bár nem játszott az albumon, a neve felkerült a közreműködők listájára. A Bleach elkészülte után Evermannek másodgitáros szerep jutott a Nirvana rövid, és konfliktusokkal teli első turnéján. A koncertkörút 1989 februárjában indult és két hétig tartott, csak az Egyesült Államokban léptek fel. A turné végeztével megváltak Evermantől.

Egy 1989-es interjúban Kurt azt nyilatkozta, hogy az együttes zenéje megváltozott: „A korai dalok nagyon dühösek voltak. [...] De ahogyan telik az idő a dalok egyre poposabbak és poposabbak lesznek pont úgy, ahogy én egyre boldogabbá és boldogabbá válok”. 1990 áprilisától az együttes Butch Vig producerrel kezdett el dolgozni a Smart Studiosnál[5]. A felvételek alatt Kurt és Krist kiábrándult Channing dobtechnikájából, és nehezményezték azt is, hogy nem vett részt a dalszövegek írásában[6]. Nem sok idő múlva Chad kilépett az együttesből, néhány hétig pedig ismét Dale Crover lett a dobos. Később felbérelték a Mudhoney dobosát, Dan Peterst akivel fel is vették a Sliver című dalt. Néhány héttel később Buzz Osborne, a The Melvins énekese bemutatta neki Dave Grohlt, aki egy washingtoni hardcore punk együttesben, a Screamben játszott dobosként[7]. Néhány nappal az első találkozosuk után, Cobain és Novoselic meghallgatta Dave próbajátékát. Krist később azt nyilatkozta: „Két perc után tudtuk, hogy ő a mi dobosunk”[8]. Grohl első fellépése 1990 októberében volt az együttessel, attól a koncertől kezdve a Nirvana feloszlásáig ő maradt az állandó dobos.

Áttörés a siker[szerkesztés]

Az együttes az első albumuk után kiábrándult a Sub Pop kiadóból, ezért úgy döntöttek, hogy egy új kiadót keresnek[9]. A Sonic Youthból ismert Kim Gordon újra felajánlott egy szerződést a DGC Recordsnál 1990-ben, amit ekkor már elfogadtak[10]. Ezt követően az együttes elkezdte felvenni leghíresebb albumát, a Nevermindot. A kiadó több producert is felajánlott a számukra, de ők ragaszkodtak Butch Vighez[11]. Úgy döntötek, hogy Vig Madison stúdiója helyett a Los Angeles-i Sound City Studiosban veszik fel az anyagot. 1990 folyamán több dalt rögzítettek is itt, például In Bloomot és a Breedet. Pár dalnak, mint például az On a Plainnek és a Stay Awaynek nem volt teljes, befejezett szövegük; ezek csak a felvételi munkák közepére készültek el[12]. A felvételek után Vig és az együttes kötösen végezték el a keverést. Az első felvételek csúsztak és a keverések is elfogadhatatlanok voltak, ezért felvették a Slayer együttes hangmérnökétét, Andy Wallacet, aki létrehozta a végső hangzást. Emiatt később nézeteltérések alakutak ki, mert az album 1991. szeptember 24-i kibocsátása után az együttes tagjai elégedetlenek voltak Wallace munkájával, az album végső hangzásával[13].

Kezdetben a DGC Records arra számított, hogy 250 000 példányt adnaek el a Nevermind-ból – ez a Sonic Youth Goo albumával lett volna egyenlő eladási szinten[14]. Azonban az album első dala a Smells Like Teen Spirit gyorsan nagy népszerűségre tett szert, nem kis részben az MTV-n sűrűn játszott videoklipjének köszönhetően. Ahogy 1991 végére beutazták Európát, az együttes azt vette észre, hogy a koncerteket számukra zavaróan túlreklámozták, és a Smells Like Teen Spirit majdnem mindenütt jelen volt a rádióban és a televíziós műsorokban[15]. 1991 karácsonyára a Nevermind-ból 400 000 példányt adtak el egy hét alatt az Egyesült Államokban[16]. 1992. január 11-én az album megszerezte az első helyet a Billboard Top 200-on, megelőzve Michael Jackson Dangerous albumát[17]. Az album más nemzetközileg is nagy sikereket ért el[18]. Abban a hónapban amikor elérték az első helyet, a Billboard magazin tett egy nyilatkozatot: „A Nirvana egy ritka együttes, akinek mindene meg van: kritikai elismerés, szakmai tisztelet, pop rádiós jelnlét és egy masszív főiskolai/alteranítv zenei rajongó háttér.”[19].

1992. februárjában a Pacific Rim turnét követően Cobain elvette feleségül a Hole együttes énekesnőjét, Courtney Loveot, akivel már 1991 novembere óta együtt éltek. Augusztusban Love életet adott lányának, Frances Bean Cobainnek. Kimerültségre hivatkozva a Nirvana nem vállalt el még egy amerikai turnét a Nevermind népszerűsítésére, helyette néhány élő fellépést iktattak be[20]. Napokkal Frances Bean születése után a Nirvana végrehajtotta a legismertebb koncertjei közül az egyiket az Egyesült Királyságban, a Reading Festivalon. A Cobain egészségéről, és az együttes feloszlásáról szóló pletykák közepette Cobain durva tréfaként egy tolószékben jelent meg a színpadon, aztán kiszállt a székből, énekelt egy sort, majd hanyattdőlt, így parodizálva ki az újságírók cikkeit.

Két héttel később a Nirvana fellépett az MTV Video Music Awards-on. Az első próbán Cobain bejelentette, hogy az együttes az adás alatt egy új dalt fog előadni, a Rape Me-t. Az MTV vezetőségét megrémítette a dal, mert a show producere, Amy Finnerty szerint azt hitték, hogy a dal róluk szól. Az vezetőség ragaszkodott hozzá, hogy az együttes ne a Rape Me-t játsza, sőt azzal fenyegetőzött, hogy ha az együttes eljátsza a dalt akkor leállítják a klipjeik játszását. Heves vitákat követően a Nirvana beleegyezett, hogy az utolsó kislemezüket fogják játszani, a Lithium-ot[21]. A műsort Cobain mégis a Rape Me-vel kezdte, aztán áttért a Lithium-ra. Az előadás vége felé Novoselic erősítője elromlott, ezért úgy döntött, hogy egyfajta showelemként feldobja gitárját a levegőbe. A leszálló gitárt azonban nem sikerült rendesen elkapnia, ezért az fejbe csapta, ezt követően Kurt összetört szinte mindent, Grohl pedig a mikrofonokhoz rohant, és elkezdte ismételgetni a Hi Axl! Hi Axl! szavakat. Ezzel a Guns N’ Roses énekesére, Axl Rose-ra utalt, akivel az együttesnek és Courtney Love-nak a show előtt volt egy bizar találkozása.

1992 decemberében az együttes kiadta az Incesticide albumot, ami ritkaságok és B-oldalas dalok gyűjteménye volt. A lemez sikeres volt, de negyedannyit sem sikerült belőle eladni, mint a Nevermindból, amiért a DGC Records vezetősége csalódott volt. Az album tartalmazott korábban kiadott kislemezeket, mint például a Sliver-t és a Dive-ot valamint pár a BBC-től megmaradt felvételt, és néhány feldolgozást a The Vaselines és a Devo együttesektől.

In Utero[szerkesztés]

1993 januárjában az együttes adott két koncertet Brazíliában, ahol a tagokon, de legfőképp Cobainen megfigyelhető volt, hogy teljesen elvesztette érdeklődését a rocksztár életmód, és a koncertek felhajtásai iránt. Az előadáokat követően az együttes elkezdte felvenni utolsó közös albumuát, az In Uterot. Ehhez leszerződtették Steve Albinit, a Pixies együttes híres Surfer Rosa albumának producerét. Mivel a Nevermind olyan hallgatoságot gyűjtött, akiknek kevés, vagy szinte semmi tapasztalatuk nem volt az alternatív zenét illetően, Albini bevonása egy átgondolt lépés volt, ami végül is az albumnak egy nyers, kevésbe letisztult hangzást kölcsönzött. Például volt egy dala, amely ismétlődő fémes háttérzajokat tartalmazott, és az ironikus Radio Friendly Unit Shifter címet kapta (a „radio friendly” (rádióbarát) kifejezés olyan dalra utal, amelyet gyakran játszanak a rádiók, az „unit shifter” pedig egy olyan dal, amely miatt megnő egy album vásárlottsága, tulajdonképpen „húzódalként” értelmezhető). A felvételek Albinivel különösen gyorsak és hatékonyak voltak, az albumot mindössze két hét alatt vették fel 25 000 dollár költséggel a minesotai a Pachyderm Studiosban[22]. Bár Cobain tagadta, az In Utero dalszövegeinek nagy része egyértelmûen róla, és az együttes elmúlt idõszakáról szólt.

Néhány héttel a felvételek befejezése után a Newsweekben és a Chicago Tribuneben olyan cikkek jelentek meg, amelyek szerint a DGC Records az albumot kiadhatatlannak tartotta[23]. Emiatt sok rajongó úgy gondolta, hogy az együttest a kiadójuk befolyásolja a kreativitásban[24]. Ezek a történetek, cikkek valójában hamisak voltak, de az együttes tagjai valóban elégedetlenek voltak Albini keverésével, úgy gondolták, hogy a basszusok túl mélyek, valamint Cobain úgy érezte, hogy a Heart-Shaped Box és az All Apologise nem hangzik tökéletesen[25]. Emiatt kérték fel az R.E.M producerét, Scott Littet, hogy segítsen újrakeverni e két dalt[26]. 1993 augusztusában leforgatták a Heart-Shaped Box videóklipjét Anton Corbijnnal.

1993 szeptember 21-én az In Utero a Billboard Top 200-on az első helyen debütált[27]. A Time kritikusa, Christopher John Farley a következőket írta az albumról: „Az alternatív zene rajongóinak félelme ellenére a Nirvana nem lett meghatározó, bár ez az album egy újab kísérlet arra, hogy az együttes meghatározó szerepet játszon ebben a zenei műfajban.”[28]. Az album nem aratott akkora sikert, mint a Nevermind. Ezt követően a Nirvana belekezdett az első jelentősebb körútjába a Smells Like Teen Spirits megjelenése óta. A turnéhoz az együttes felvette a The Germs együttes egy tagját, Pat Smeart ritmusgitáros szerepben.

Utolsó hónapok és Cobain halála[szerkesztés]

1993 novemberében, az In Utero turné közepén a Nirvana fellépett az MTV Unplugged műsorban. Úgy döntöttek, hogy távol tartják magukat a legismertebb dalaiktól, és csak egyet játszanak ezek közül: a Come as You Are-t. Grohl egy későbbi nyilatkozatában azt mondta: „Tudtuk, hogy nem akarjuk beletenni a Teen Spirit egy akusztikus verzióját... mert az szörnyű hülyén hangzott volna.”[29]. Saját dalok mellett sok feldolgozást is előadtak, játszottak három Meat Puppets feldolgozást is az együttes két tagjával. A műsor végén, miután eljátszották Lead Belly Where Did You Sleep Last Night című dalát, a műsor producere, Alex Coletti megpróbálta rávenni az együttest, hogy játszon egy ráadás dalt. Cobain erre a következőt válaszolta: „Nem tudom felül múlni az utolsó dalt”. Coletti hallgatott rá, és később úgy nyilatkozott, hogy egyetértett Cobain kijelentésével[29]. Az előadás 1993. december 13-án került adásba az MTV-n.

1994 elején az együttes belekezdett egy európai körútba. A turné vége felé, március 1-jén Münchenben, Cobaint hörghuruttal és torokgyulladással diagnosztizálták, és a következő esti koncertjüket törölték emiatt. Rómában március 4-e reggelén Courtney Love öntudatlanul találta Cobaint, és sietve bevitette a legközelebbi kórházba. Az orvos, aki vizsgálta azt nyilatkozta egy sajtókonferencián, hogy az énekes 50 db Rohypnol gyógyszert két üveg pezsgővel kombinált. Ezt követően Cobain néhány napig kómában feküdt. A turné további részét törölték beleértve az Egyesült Királyság-beli koncerteket is. Március 8-án Cobain és Love haza repült Seattlebe. Több mint egy héttel később Love felhívta a rendőrséget, miszerint a férje bezárkózott egy szobába egy fegyverrel, és öngyilkosságra készül. Cobain a kiérkező rendőröknek nyíltan állította, hogy csak magát szerette volna megvédeni a feleségétől. Később Love is beismerte a rendőrségnek, hogy férje valójában nem fenyegetőzött öngyilkossággal. Március 30-án Cobain legjobb barátjával, Dylan Carlsonnal megvásárolta azt a fegyvert, ami később a vesztét jelentette.

A következő hetekben Cobain heroinfüggőségén próbált segíteni, ezért önként elment egy elvonókúrára. Április 1-jén elszökött az intézetbõl, és hazarepült Seattle-be. Felesége egy nyomozóval, Tom Granttel kerestette, sikertelenül. 1994. április 5-én Cobain máig tisztázatlan körülmények között Seattle-i házának garázspadlásán öngyilkos lett. Állítólag közben az R.E.M. Automatic for the People című albumát hallgatta. Három nappal később egy villanyszerelõ bukkant rá a holttestre. Április 10-én elhamvasztották, majd hamvait a Wishkah folyóba szórták. A temetésen Krist Novoselic és Courtney Love is beszédet mondott.

Posztumusz Kibocsátások[szerkesztés]

Cobain halála után több Nirvana album kibocsátásra került. Az első 1994 novemberében MTV Unplugged in New York címmel jelent meg. Két héttel utána kibocsátottak egy videóösszeállítást, melynek a címe Live! Tonight! Sold Out!! volt. Az anyag jelentős részét még maga Cobain állította össze, ez a DVD dokumentálta a Nevermind turné nagy részét. Az eredeti szándékuk az volt, hogy az MTV Unplugged albumot egy dupla lemezes változatban adják ki, így az első lemez akusztikus zenéjét a második lemez elektromos zenéje egyensúlyozta volna ki. Mindazonáltal a két életben maradt tag átrendezte az egész koncepciót, mivel úgy gondolták, hogy Cobain halála után a felvételek túl érzelmessé váltak[30]. Az utolsó lemez a Nirvana koncertjeinek összeállítását tartalmazza, 1996 októberében adták ki From the Muddy Banks of the Wishkah címmel.

1997 augusztusában, a Wall Sound nevű online zenei hír honlapban Grohl és Novoselic bejelentette, hogy egy Nirvana válogatáson dolgoznak[31]. Négy évvel később az album elkészült, és 2001 szeptemberben, a Nevermind 10. évfordulóján kívánták kibocsátani. Nem sokkal a megjelenési dátum előtt Courtney Love kiadatott egy rendelkezést, mely szerint a box set kibocsátását le kellett állítani, mert beperlte Grohlt és Novoselicet, mivel úgy gondolta, hogy „kirabolják” a Nirvana hagyatékát a személyes érdekeikért. Ezt egy elhúzódó bírósági folyamat követte a Nirvana zenéjének tulajdonjoga felett, amly egy évnél is tovább tartott[32].

A legtöbb jogi vita egy addig kiadatlan dalra összpontosult, az együttes utolsó felvett dalára, a You Know You're Rightra. Grohl és Novoselic fel szerette volna tenni ezt a dalt a lemezre, mivel az szinte az összes fontosabb ritkaságot tartalmazta volna. Love érve szerint ez a dal fontosabb egy általános ritkaságnál, és ezt egy különálló válogatásalbumnak kell tartalmaznia. Több, mint egy éves, gyakran nyilvános, és néha bizar jogi csatározás után, a felek megállapodtak, és megeggyeztek egy válogatásalbum kiadásába,n ami tartalmazza a You Know You're Right-ot.

A válogatás 2002. október 29-én jelent meg Nirvana címmel. Az album tartalmazta a három stúdióalbumukról a legnagyobb sikerű dalaikat, és néhány remixet is. 2004 novemberében végül kiadták a With the Lights Out díszdobozos kiadványt. Ez rengeteg demót, próba felvételt és élő dalt tartalmazott. 2005 végén kiadták a Sliver: The Best of the Box díszdobozt. A CD tartalmazott tizenkilenc dalt a box setből, plusz három korábban kibocsátatlan művet, köztük a Spank Thru egy verzióját, amely a Fecal Matter együttes egyik demója volt. Egy 2002-es interjúban Jim DeRogatissal, Love elmondta, hogy számtalan kiadatlan kazetta, demó, és hálószobai felvétel maradtak meg Cobain halála után[33] Az hogy a megmaradt archívumokból valami is kiadásra kerül, egyenlőre ismeretlen.

2006 áprilisában Love bejelentette, hogy eladja a Nirvana dalaiban való érdekeltségének huszonöt százalékát, amit 50 millió dollárra becsültek. A Nirvana kiadásainak egy részét a Primary Wave Music kiadó vette meg, amit Larry Mestel, a Virgin Records egy korábbi ügyvezető igazgatója alapított. Mivel Love birtokolta a Nirvana jogok nagyrészét, ez az üzlet azt jelentette Mestelnek, hogy nagyobb részt birtokol, mint Grohl és Novoselic közösen.

Poszt-Nirvana[szerkesztés]

A Nirvana feloszlásátkövető években az életben maradt két tag zeneileg aktív maradt. Nem sokkal Cobain halála után Grohl felvett pár demót, amelyek végül a Foo Fighters bemutatkozó albumára kerültek. A Foo Fighters Grohl fő munkája lett, eközben a következő évtizedek folyamán több kereskedelmileg sikeres lemezt bocsátott ki. 2005-ös albumán, az In Your Honor-on található egy dal, a Friend of a Friend, amit Grohl a Cobainnel és Novoseliccel való 1990-es első találkozásáról írt. A Foo Fighters mellett Grohl több együttesben is dobolt, köztük van a Tom Petty and the Heartbreakers, a Queens of the Stone Age, a Tenacious D, és a Nine Inch Nails.

A Nirvana vége után Novoselic megalakította a Sweet 75 együttest. Később Curt Kirkwooddal és Bud Gaughal alapítottak egy együttest, Eyes Adriftet néven. 2006 decemberében Bruno DeSmartasst helyettesítette a Flipper együttesben egy brit és amerikai turnéban.[34]. A csapat hozzáadta a Scentless Apprentice című Nirvana dalt a műsorához, ezt a dalt már korábban feldolgozták Novoselic nélkül a 2000-ben kiadott Smells Like Bleach: A Punk Tribute to Nirvana albumon.

Együttes tagok[szerkesztés]

Együttes tagok[szerkesztés]

Korábbi tagok[szerkesztés]

Turné tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Lásd még:Nirvana-diszkográfia

Albumok[szerkesztés]

Élő lemezek[szerkesztés]

Válogatások[szerkesztés]

Középlemezek[szerkesztés]

Kislemezek[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Megnyert[szerkesztés]

  • MTV Music Video Awards - 1992 - Legjobb Új Előadói Videó - "Smells Like Teen Spirit"
  • MTV Music Video Awards - 1992 - Legjobb Alternatív Zenei Videó - "Smells Like Teen Spirit"
  • MTV Music Video Awards - 1993 - Legjobb Alternatív Zenei Videó - "In Bloom"
  • MTV Music Video Awards - 1994 - Legjobb Alternatív Zenei Videó - "Heart-Shaped Box"
  • MTV Music Video Awards - 1994 - Legjobb Művészi Irány - "Heart-Shaped Box"
  • Grammy - 1996 - Legjobb Alternatív Zenei Album - "MTV Unplugged in New York"

Jelölések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. ↑ Armstrong, Mark. "Nirvana Tops 50 Million Mark In Worldwide Sales, 'Journals' Number One". Yahoo! Music. November 17, 2002. Retrieved August 18, 2007.
  2. ↑ "BBC News Article". BBC News. 2003. Június 11. Retrieved 2008. Február 3.
  3. ↑ Azerrad, 1994. p. 62
  4. ↑ Azerrad, 1994. p. 91
  5. ↑ Azerrad, 1994. p. 137
  6. ↑ Azerrad, 1994. p. 138
  7. ↑ Azerrad, 1994. p. 151
  8. ↑ Azerrad, 1994. p. 154
  9. ↑ Azerrad, 1994. p. 136–37
  10. ↑ Azerrad, 1994. p. 162
  11. ↑ Azerrad, 1994. p. 164–65
  12. ↑ Azerrad, 1994. p. 176–77
  13. ↑ Azerrad, 1994. p. 179–80
  14. ↑ Wice, Nathaniel. "How Nirvana Made It". Spin. April 1992.
  15. ↑ Azerrad, 1994. p. 203
  16. ↑ Lyons, James. Selling Seattle: Representing Contemporary Urban America. Wallflower, 2004. ISBN 1-903354-96-5, p. 120
  17. ↑ "The Billboard 200". Billboard. 1992. január 11.
  18. ↑ Azerrad, 1994. p. 239
  19. ↑ "Nirvana Achieves Chart Perfection!" Billboard. 1992. Január 25.
  20. ↑ Azerrad, 1994. p. 256
  21. ↑ Cross, Charles. Heavier Than Heaven: A Biography of Kurt Cobain. Hyperion, 2001. ISBN 0-7868-8402-9
  22. ↑ DeRogatis, Jim. Milk It!: Collected Musings on the Alternative Music Explosion of the 90's. Cambridge: Da Capo, 2003. ISBN 0-306-81271-1, p. 4
  23. ↑ DeRogatis, 2003. p. 17
  24. ↑ Azerrad, 1994. p. 332
  25. ↑ Azerrad, 1994. p. 336–37
  26. ↑ Azerrad, 1994. p. 338
  27. ↑ In Numero Uno. Entertainment Weekly, 1993. október 8. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  28. ↑ Christopher John Farley: To The End Of Grunge. Time, 1993. augusztus 20. (Hozzáférés: 2008. július 13.)
  29. ↑ a b Di Perna, Alan. "Behind Unplugged". Guitar World. March 1995.
  30. ↑ Lorraine Ali (1996. október 17.). „One Last Blast” (angol nyelven), Kiadó: Rolling Stone. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)  
  31. ↑ Gary Graff (1997. július 28.). „Nirvana Box Set Coming Someday” (angol nyelven), Kiadó: Wall of Sound. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)  
  32. ↑ Chris Heath (2002. június 6.). „The Nirvana Wars: Who Owns Kurt Cobain?” (angol nyelven), Kiadó: Rolling Stone. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)  
  33. ↑ Jim DeRogatis: A Piece of Kurt Cobain (angol nyelven). Chicago Sun-Times, 2002. március 10. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)
  34. ↑ "Krist Novoselic to play with Flipper (angol nyelven). TheNewsTribune.com, 2006. szeptember 25. (Hozzáférés: 2008. augusztus 15.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fájl:Commons-logo.svg
A Wikimédia Commons tartalmaz Freddie/Nirvana témájú médiaállományokat.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Freddie/Nirvana&oldid=19662226”