Szerkesztő:CsTom/proba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Budapest VI. kerülete egyike Budapest legzsúfoltabb, legkevesebb zöldterülettel rendelkezõ területeinek. Népszerû neve: Terézváros. Már a milleniumkor a fõváros összlakosságának csaknem egyharmada ezen a területen élt (bár akkor Terézváros még sokkal nagyobb volt).

Fekvése[szerkesztés]

A pesti oldal egyik kerülete. Északról Budapest XIII. kerülete (Újlipótváros), északkeletrõl Budapest XIV. kerülete (Zugló), délrõl és délkeletrõl Budapest VII. kerülete (Erzsébetváros), végül nyugatról a Budapest V. kerülete (Belváros) határolja. Jelenleg a Dózsa György út, a MÁV váci vonalának felüljárója, Városligeti fasor, Lövölde tér, Király utca, Deák Ferenc tér, Bajcsy-Zsilinszky út, Nyugati tér, Váci út, Lehel út, Bulcsú utca, MÁV terület által közbezárt területet nevezik Terézvárosnak. Talaja: folyóhordalék (homok, kavics, agyag: a Duna holtágának és a Rákos pataknak volt árterülete)

Kerületrészek[szerkesztés]

Bár jelentõs különbségek vannak a kerület egyes részei (pl. az Andrássy úti villanegyed és a Nyugati pályaudvar környéke) között, az egész kerületet Terézvárosként szokás emlegetni.

A Nyugati pályaudvar-Nagykörút-Podmaninczky út-Izabella út vonalától nyugatra (a Belváros felé) esõ terület a Belsõ-Terézváros, míg ettõl keletre (a Városliget felé) a Külsõ-Terézváros avagy Pacsirtamezõ található.

Történelme[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

A 18. századra Pest város falai között (nagyjából a mai Kiskörút vonala) már nem volt elegendõ hely, így a népesség a Pest határában lévõ területeken is elkezdett letelepedni. 18. században a mai !!Szövetség!! és Szív utca vonalán túl mûvelésre és településre alkalmatlan homoksivatag húzódott. Eleinte majorságok, késöbb kertek és szõlõültetvények borították a területet. 1726-os városi (pesti) rendelet szerint a területet kötelesek fásítani és mint kertet mûvelni tulajdonosaik. Szántónak vagy gabonanemûek termesztésére nem volt szabad felhasználni. Az 1730-as években már "tetszetõs gyümölcsösök, szõlõk és bennük itt-ott présházak találtattak". Mivel a termésre vigyázni kellett, így elkezdtek építkezni a tulajdonosok. A területet (gyakorlatilag a Duna és a mai Kerepesi út közötti földcikket) ekkor Felsõ Külvárosnak nevezték. Az elsõ Felsõ Külvárosi házak a Váci kapun túl a marhavásár felé (a mai Bajcsy-Zsilinszky úton) a Király és Paulay Ede utca között épültek. 1733-ban kezdték vezetni a telekkönyvet, ekkor 11 házat tartottak nyilván. A század közepére már 251 ház található itt. 1768-ban 366, 1790-re több, mint 500 ház, a század végére már Pest legnagyobb külvárosa. Többnyire tág, udvaros, falusias jellegû házak találhatók itt, melyekhez gyakran kisebb-nagyobb kert is tartozott.

1751. augusztus 4-én Mária Terézia és Ferenc császár meglátogatja Pest-Budát (több, mint 200 éve nem járt itt magyar uralkodó). A látogatás emlékére nevezték el a Felsõ Külvárost Terézvárosnak, 1777-ben.

Városerdõ/Városliget mocsaras terület volt, 1755-ben kezdték a fásítást, de felügyelet híjján lelegelték a marhák. II. József és Mária Terézia erdõtörvénye nyomán 1794-re a terület nagy része akác és eperfával borított.

1783. június - Valero Tamás és István telket vesz selyemgyártáshoz ("homokos, terméketlen és mûveletlen rész"), így létesül az elsõ pesti gyár. A terézvárosi lakosok vagy a selyemgyárban, vagy a szõlõ és eperfa-földeken dolgoztak.

1799-ben 2000 napszámos dolgozik a Városligetben, a mocsarat (Ökör-dûlõ) csapolják le, nyár- és vadgesztenyefákat ültetnek.

1799. július 15-én megtartják az elsõ pesti szabadtéri színielõadást a Skopeck kertben (mai Epreskert környéke). Friedrich Ferdinand Möller: Graf von Waltron, oder die Subordination címû darabját mutatják be.

19. század[szerkesztés]

A 19. század elsõ felében a házak száma csaknem megduplázódott, egyrészt újabb területek felhasználása, másrészt a meglévõk sûrûbb beépítése miatt. A mai Jókai és Kertész utcától nyugatra lévõ terület ekkorra már nagyszámú emeletes házzal épült be, a parcellázások és sûrûbb beépítések révén számos új utca alakult ki (pl. Klauzál, Holló utca). Ezt az egyre inkább városiasodó, kézmûvesek és kiskereskedõk által lakott részt a Rákosárok mellett fekvõ majorságok széles sávja választotta el a Városárok mellett kialakult szegényes, falusias jellegû területtõl. A Városárkot (Liniengraben) a pestis elleni védekezésként 1771 körül hozták létre a mai Szív utca- !!! Rottenbiller-Mezõ Imre-Hámán Kató utca !!!! vonalán.

1825-ben "csak a a Terésia város körzetében három triviális iskolák vannak felállítva, hogy a legszegényebb ember is gyermekét az írásban és számvetésben taníttassa, egyszersmind az Ország Nyelvében a Magyar Nyelvtan is gyakoroltassék és Magyar Polgárnak neveltessék". A "Nemzeti Iskola (mai Lovag utcai iskola) három osztályaiban" 545 rác, német, szerb, horvát és magyar fiú és leány kezdte el tanulni a magyar abc-t.

Ekkoriban még a közmûvek igen hiányosak voltak, csatornázásnál nem lehet beszélni "hálózat"-ról. Pl. "a város legnépesebb része, mint a Király utca nagyrészben nélkülözi a csatornát". 1846-i lapokban adják hírül, hogy a város fõcsatorna-hálózatának tervezésére bécsi szakértõket hívnak, mert a legtöbb helyen még nyílt árkok vezetik el a szennyvizet. Bár Terézváros legtöbb utcája ki van kövezve gránitkockákkal, a mellékutcák sokszor futóhomokosok, sárosak.

A Szabadságharc után Haynau idején a lakosságszám kissé csökkent. Valószínüleg az osztrák és magyar hatóságok közbiztonságra való törekvése gyújtatja meg a Király utcában a gyéren pislákoló gázlámpákat. A Kiegyezés után a Közmunkatanács 3.§/d. rendelete kimondja, hogy "a fõvárosban - az áruforgalom könnyítése érdekében, ezen kívül közegészségügyi szempontból is - kellõ szélességû fõútvonalakat kell létrehozni." Terézváros ekkor két széles országút - a Váci és Kerepesi út - között terült el. Nem ilyen széles, de kétségkívül a legforgalmasabb útja - a hajdani dûlõút - a Király utca, melyen a Belváros szívébõl illetve oda szálították az árukat. Mivel a Városligetet is egyre többen látogatták, ez az utca már szûknek bizonyult. Ekkor Terézvárosban annyian laktak, mint Kaposváron vagy Tolnán.

Ezt az állapotot kívánták megszûntetni a Sugárúttal, melynek ötletét gróf Andrássy Gyula vetette fel. Ellenzõi mindre csak az kérdezték: miféle országút folytatása lenne az új sugárút? Pedig az probléma az volt, hogyan lehet levegõvel ellátni a fõváros legsûrübben lakott és legnagyobb kerületét. Végül 1870. decemberében a képviselõház rábólintott a tervekre, és a kormány megszavazta az elsõ 24 millió forintot a kisajátításokra (elötte a kisajátításról kellett törvényt hozni, mivel a Sugárút építéséhez meglévõ telkeket kellett felhasználni). A Sugárút építése így elkezdõdött, amikor a kormány 1871-ben újabb grandiózus ötlettel állt a Képviselõház elé: a Nagykörút tervével. A Nagykörút építése 1871-ben kezdõdött. Ebben az idõszakban Pest teljesen átépült, évekig nem volt jóformán olyan rész, ahol éppen ne dolgoztak volna kubikusok vagy mesteremberek. (Az Operaház, Bazilika, az Oktogon palotái, a Nyugati pályaudvar is ekkor épült.) A 10 évig tartó elsõ szakasz után, Tisza Kálmán miniszterelnök érdeklõdése nyomán, elindult a Sugárút második szakaszának építése is (az Oktogonon túl).

A Szív utcától keletre esõ terület - ahol még 1870-es években is szõlõk, kertek feküdtek - a 19. század végén a Sugárút (Andrássy út) építésével párhuzamosan, illetve azt követõen kezdett el - kissé vontatottan - beépülni.

A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73.760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (egész Buda - Óbudával együtt - ekkor összesen 70.000 lakost számolt) A nagysága és népsûrûsége miatt a kerületet ketté osztották: a Király utcától északra a VI., délre a VII. kerületet hozták létre. 1882-ben a VII. kerület Erzsébetváros néven vált ki Terézvárosból.

Körúti villamos egy sínpáron 1887. november 27-e óta közlekedik a Körút akkor befejezett szakaszán: a Király utca és a Nyugati pályaudvar között. Magyar Királyi Operaházban az 1884. szeptember 27-i megnyitó óta mûsoron van a Erkel Ferenc: Bánk Bán címû mûve.

A Milleniumi építkezések természetesen teljesen átalakítják a kerület képét. A Sugárút, az európai kontinens elsõ Földalatti Vasútja és számos más látványos beruházás alakítja Terézvárost. Mûcsarnok elkészült a Milleniumra, de a Szépmûvészeti Múzeum csak a századfordulón, 1900-1906 között épült fel. A Milleniumi emlékmûvet azonban csak 1929. május 26-án adták át hivatalosan. 1932-ben nevezik el a teret Hõsök terének. A Milleniumi ünnepségek a Városligetben és környékén zajlottak. Feszty Árpád körképe - a Magyarok bejövetele, amely ma Ópusztaszeren látható - is itt volt elõször kiállítva.

-Kisszürkébe->> Pesti Napló: "Az a jó régi pesti szokás. Nálunk az új utcákat elõször is kikövezik. Ha megvan, konstatáltatik, hogy a kövezés nem ér semmit, ha nincs gáz. Felszedik tehát a köveket, elhelyezik a gázcsöveket és megint lerakják a köveket. Akkor aztán az konstatáltatik, hogy vízvezeték is kellene, megint felszedik a kövezetet, és elhelyezik a vízcsöveket és újra lerakják a kövezetet. Akkor aztán felveszik a jegyzõkönyvet, hogy a kövezet rossz és kezdõdik újra a tréfa. Így aztán örökké köveznek..." -Kisszürkébe-<<

20. századtól napjainkig[szerkesztés]

Sok bérház is épült itt, melyek bár kívülrõl díszesek, belülrõl zsúfoltak, sötétek, egészségtelenek voltak. 1906-ban Bárczy István polgármester programreformjában kijelentette, hogy "jobb és egészségesebb lakásokat kell építeni a városnak". Ezt ugyan nem vitte véghez teljesen, de sok lakóházat, iskolát verekedett ki a képviselõtestülettõl.

I. világháborúban az iskolákat kórházakká alakítják, ott látják el a sebesülteket.

1930. májusában a XVIII.tc. Budapest közigazgatási átszervezése jelentõsen érinti Terézvárost. A XIV.kerület 3 korábbi (VI., VII. és X.) kerületböl jött létre, legnagyobb részét (Dózsa György út-Ajtósi Dürer sor-Hermina út-Erzsébet királyné útja-Körvasútsor-Nyugati pályaudvar-Szobi vasút) éppen Terézvárosból szakították ki. A XIII. kerület kapta a Dózsa György (akkor Aréna) úttól a Nyugati pályaudvar felé esõ részt: a Vágány utca, Szent László utca, Újpest közigazgatási határa, Váci út és Aréna út közti földdarabot. Ekkor Terézváros a 4 legkisebb kerület egyike lett (IV. - 0.3 km², I. - 2.3 km², VII. - 2.5 km², VI. - 2.9 km²). 107.349 lakossal és 37.030 fõ/km² népsûrûséggel azonban az élvonalban maradt, csak a VII., VIII. és IX. kerületek elõzik meg.


A II. világháború végén a Nagymezõ utca 37-39. pincéjében Szentgyörgyi Albert vezetésével polgári ellenálló csoport szervezkedik. A SZIR-csoport tagjai készülõdnek a kézigránát csatára a Nyilaskeresztes Párt Székháza - Andrássy út 60. - ma a Terror Múzeuma - ellen. A Sugárút torkolatánál feltûnnek a szovjet tankok, 1945. január 18-án Terézváros felszabadul.

1970-re a területe 2.72 km². Lakosság 88.000 fõ, ebbõl 38.000 férfi és 50.000 nõ. Ekkor 1351 házat tartottak nyilván a kerületben, az utakon 1817 lámpatest világított és 900 nyilvános telefonfülke volt.





Irodalom[szerkesztés]

  • Szabó Ferenc: Terézváros Budapest szívében (könyv+CD), 1998, ISBN 9630355779
  • Pille György: A Terézváros kétszáz éve (Riporttörténet) 1970, VI. ker. Tanács VB
  • Varsányi Erika: Terézváros (Budapest városrészei) 1999, ISBN 9639089443
  • Bácskai Vera: Pest város topográfiai mutatója (Terézváros) 1982, ISSN 0133-6908, ISBN 963014052
  • Spiegler Gyula Sámuel: Adalékok Budapest Székesfõváros Történetéhez, Teréz- és Erzsébetváros, 1904, Budapest
  • Sódor Alajos-Végh Oszkár: Terézvárosi Kis Útikalauz, 1973, VI. ker. Tanács VB