Szenttamás (Esztergom)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szenttamás
Esztergom.legifoto5.JPG
Közigazgatás
Település Esztergom
Városhoz csatolás 1895
Korábbi rangja Nagyközség
Népesség
Teljes népesség 750 fő (2001)
Elhelyezkedése
Szenttamás (Esztergom)
Szenttamás
Szenttamás
Pozíció Esztergom térképén
é. sz. 47° 47′ 48″, k. h. 18° 44′ 32″Koordináták: é. sz. 47° 47′ 48″, k. h. 18° 44′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenttamás témájú médiaállományokat.
Szenttamás nagyközség 1886-ban
A Szent Tamás-hegy

Szenttamás Esztergom városrésze, 1895 előtt önálló nagyközség, utána Esztergom II. kerülete lett. Nevét Becket Tamás, canterbury-i érsekről kapta, akivel Bánfi Lukács esztergomi érsek az 1150-es években Párizsban együtt tanult. A városrész lakónépessége 2001-ben 750 fő volt.[1]

Története[szerkesztés]

A régi Esztergomtól (vagy királyi várostól) északra fekszik. Az 1895 előtti Szenttamás nagyközség területe magában foglalta a mai Hévíz, Örmény, Libád városrészeket, illetve Szentanna és Aranyhegy egyes részeit is.

A Szent Tamás-hegy lábánál termálforrások által táplált melegvizű tó volt. Az itt fakadó meleg forrásokra Antiochiai Anna királyné alapította meg az ország első közfürdőjét. A fürdőt IV. Béla király a johannitáknak adományozta 1238-ban, akik mellette templomot és ispotályt építettek. Amikor a törökök Esztergom várát ostromolták, a Szent Tamás hegyről lőtték a várat, mivel ez egy magas a Várheggyel. Éppen ezért a hegyet többször is tervezték elhordani. Hajdan itt prépostság állt, mely utóbb az érseki káptalanba olvadt, és épületeit a törökök erősségnek alakították át. Uralmuk idején a törökök és rácok lakták. Az 1595-ben készült metszetek szabálytalan ötszög alakú palánkvárat ábrázolnak, ami egy ágyúütegnek adott helyet. A törökök kiűzése után elnéptelenedett.1699-ben az akkori Canonica Visitatio szerint már külön település van itt. A palánkvárat 1730-ban a császári várparancsnok leromboltatta, ezután a metszetek lakott települést nem mutatnak a helyén, de 1756-ra már megjelentek a mai településszerkezet fő vonalai. A bazilika építésekor kézművesekkel és mesteremberekkel települt be, ekkor épült kápolnája is. Az 1838-as térkép szerint házai átlagosan 5×10 méteresek voltak, ekkortájt rögzültek a mai telekhatárok is.[2]

1840-ben lecsapolták a Hévíz-tavat, a forrásokat kiboltozták, vizüket vezetékesen csatlakoztatták a vízimalomhoz. A Hévíz-tó helyén 1600 vörösfenyő cölöpre épült a vidék első szállója, a klasszicista Fürdő Szálló, amiben többek között Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszállt. A hotel helyén régen keserűvízforrások folytak, mára azonban ezek nem láthatóak. A Szent Tamás-hegyen található a kálvária, ami nem a hagyományos tizennégy stációból áll, hanem különböző korokban készült domberművekből és szobrokból.

1840-ig nem működött iskola a településen. A helyieknek a szomszédos települések iskoláiba kellett beiratkozniuk. Iskolát akkor alapítottak, amikor Rosenbach Jakab Vince főegyházmegyei pap vagyonát egy felállítandó népiskolára hagyta. Kezdetben egy teremben folyt az oktatás. 1865-től a lányok oktatása az irgalmas nővérek vízivárosi épületébe került. 1893-ban bővítették az épületet egy második tanteremmel. 1891-ben 278 háza és 2544 magyar lakosa volt a településnek. A városháza a jelenlegi megyei levéltár főépületében működött a mai Vörösmarty, akkori nevén városház utcában.[3] 1895-ben csatolták Esztergomhoz, a községi temetőt 1924-ben felszámolták, helyét részlegesen beépítették. 1926-ban az utcák görgetegkő-burkolatot kaptak, és vízvezetékkel látták el a városrészt, bár a lakosságot jóformán udvari vízvételi lehetőséggel látták el. Ez lehet annak a magyarázata, hogy 1970-ben a lakások 22,5%-ának még mindig csak udvari csapja volt.[2] A hegy déli oldalán – Várnay Dezső, az esztergomi vár feltárásának egyik műszaki irányítójának tervei alapján – 1938-ban készült el az úgynevezett Szent István lépcső, hogy a városrész ebből az irányból is jól megközelíthető legyen. Ez a hatalmas szerpentinlépcső ma is meghatározza a belváros látképét. 1980-ban a Szent Tamás-hegyen 333 lakás volt, 60 százalékuk vályogból.[2]

Látnivalók[szerkesztés]

  • A kálvária és a kápolna
  • A hegy lábánál áll az esztergomi zsinagóga
  • A hegy déli oldalán lévő Szent István lépcsőnek nevezett szerpentin díszkivilágítása 2006-ban valósult meg negyven millió forintból.
  • A lépcsőt Antal Károly 1938-ban készült, Szent István megkoronázását ábrázoló hatalmas domborműve díszíti.
  • 2009-ben egy négy méter átmérőjű napórát építettek a hegy oldalába, ami pótolja a bontásra ítélt Zöldház napóráját. Tervezte Klotz József.

Galéria[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. http://www.esztergom.hu/wps/portal//fejlesztes?docid=CSAR-82WDVG
  2. a b c Annales Strigonienses 1983 I. 154.o.
  3. Pifkó Péter: Esztergomi utcák 1700-1990