Ugrás a tartalomhoz

Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Duna Múzeum
A múzeum adatai
Teljes neveMagyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum
ElhelyezkedésEsztergom
 Magyarország
Cím2500 Esztergom, Kölcsey u. 2.
Alapítva1973
IgazgatóHorváth István
FenntartóOrszágos Vízügyi Főigazgatóság
Elhelyezkedése
Duna Múzeum (Magyarország)
Duna Múzeum
Duna Múzeum
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 47′ 40″, k. h. 18° 44′ 38″47.794375°N 18.743889°EKoordináták: é. sz. 47° 47′ 40″, k. h. 18° 44′ 38″47.794375°N 18.743889°E
Térkép
A Duna Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Duna Múzeum témájú médiaállományokat.

A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum besorolását tekintve országos szakmúzeum, gyűjtőköre kiterjed a magyar vízügy és vízgazdálkodás történetével kapcsolatos tárgyakra, dokumentumokra, valamint audiovizuális tartalmakra. Az intézmény fenntartója 2014. január elsejétől az Országos Vízügyi Főigazgatóság.
A múzeum Esztergom belvárosában, az egykori főkáptalan épületében várja látogatóit és a vízügytörténet iránt érdeklődő kutatókat. Évente átlagosan 20.000 látogató számára kínálja a vízzel való találkozás, a vízről való játékos ismeretszerzés lehetőségét.

Története

[szerkesztés]

Előzmények

[szerkesztés]

A Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum gyűjteményi előzményei az 1896. évi ezredéves kiállítás idejére nyúlnak vissza. Ez a kiállítás adott elsőként lehetőséget arra, hogy a hazai folyószabályozás és ármentesítés külön pavilonban jelenhessen meg a nagyközönség előtt.
Az összegyűlt anyag jelentős részét a résztvevő szervezetek a kiállítás bezárása után elszállították, míg az állami vízügyi szervek (folyam- és kultúrmérnöki hivatalok, vízrajzi szolgálat, különböző vízépítési kirendeltségek, stb.) anyagainak egy része az akkor alapított Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményébe került.
Az 1930-as évek elején, a Földmívelésügyi Minisztérium Vízügyi Műszaki Osztályának vezetője, Sajó Elemér (1875-1934) intézkedett arról, hogy a Vízrajzi Intézet gyűjtse össze azokat a térképeket, műszaki dokumentumokat, amelyek történeti becsértékük mellett hasznos információkat tartalmaznak. Így alakult meg a Vízrajzi Intézet (házi) Múzeuma, amely a Mezőgazdasági Múzeumtól is átvett vízügyi vonatkozású muzeális anyagokat. A II. világháború a Vízrajzi Intézet muzeális anyagában is nagy károkat okozott, a gyűjtemény jelentős része megsemmisült, szétszóródott.

Alapítása és azt követő időszak

[szerkesztés]

A vízügyi szolgálat 1955-1975 közötti nagy hatású vezetője, az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) elnöke, Dégen Imre (1910-1976) az 1960-as évek végén kezdeményezte a vízügyi szakgyűjtemények (könyvtár, levéltár, múzeum) létrehozását, hiszen a vízügyi tudományos kutatás minden más szakterülethez képest jobban igényelte a történeti adatok összegyűjtését és elemzését. 1968-ban megalakult a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Iroda (VIZDOK), amelynek egyik feladata a vízügyi szakkönyvtár üzemeltetése, továbbá a Múzeumi és Szaklevéltári Osztály megszervezése volt. Végül a Magyar Vízügyi Múzeumot 1973-ban alapították meg hivatalosan a VIZDOK részeként. 1989 óta viseli a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum nevet. Az 1990-es évek elején a közérthetőség kedvéért vette fel a napjainkban is használatos, de nem hivatalos Duna Múzeum nevet.
Az alapítást követően a múzeumnak nem volt állandó kiállítása, a gyűjtemények Budapesten egy Duna-parti, bérelt épületben nyertek elhelyezést. Az első állandó kiállítás végül 1980-ban nyílt meg Esztergom belvárosában, az ún. Káptalan-ház épületében. 1998-ban az épület restaurálása miatt a tárlatot lebontották. A megújult belső terekbe tervezett, innovatív új állandó kiállítás Víz-Idő címmel 2001 októberétől fogadta a látogatókat. Az új tárlat a következő években számos elismerésben részesült. Az Év Múzeuma (2001) és a Családbarát Múzeum (2005) díjak mellett az intézmény 2003-ban elnyerte az Európai Múzeum Fórum (European Museum Forum) különdíját is.
Az óvodás és iskolás csoportok számára változatos múzeumpedagógiai programokat kínáló intézményben 2010-ben európai uniós támogatással új foglalkoztató helyiséget alakítottak ki, 2014-ben pedig megnyílt új állandó kiállítási egysége, a Látványtár.
A 2001-ben megnyílt állandó tárlat közel két évtizeden keresztül szolgálta a látogatókat, 2018-ban azonban lebontásra került, hogy a következő évben átadja helyét a jelenleg is látogatható Vízeum címet viselő állandó kiállításnak, mely 2020-ban elnyerte az Év Kiállítása címet, majd 2021 májusában az Év Európai Múzeuma díj különdíjában részesült. Így az intézmény – a hazai múzeumok között egyedüliként – immár két alkalommal kapta meg ezt a rangos nemzetközi díjat.

Épülettörténet

[szerkesztés]

Esztergomban a mai Petőfi utca egykor régi római és középkori országút volt, melynek környékére örmények települtek az Árpád-korban. Községük a Villa Érmen nevet viselte. A tatárjárás következtében a kis örmény falu elpusztult, így a terület a magyar királyok birtokába került, akik a Szent Ágoston rendi szerzeteseknek adományozták. Az így létrejött egyházi központ köré keresztények települtek, akik Szent Anna tiszteletére templomot és hatalmas kolostort emeltek. A török uralom előtt a terület a kolostorról a Szent Anna kerület nevet kapta.
A török hódoltság korában újra elpusztult az itteni település, romjaira a XVII. sz. végén alakult az akkor Zsember (Sember) nevű falu. A török kiűzése után, mikor az esztergomi káptalan visszakapta birtokát, itt kezdett el berendezkedni. Esztergom töröktől való visszavétele és az érsekség visszaköltözése közötti időszakban a káptalan ügyeit kanonokok intézték. Nagy valószínűséggel az 1730-as évek egyik esztergomi kanonokja építtette a káptalani házat.
Az épületről jobbára csak azért emlékezik meg az irodalom, mert 1790. február 20-án a magyar királyi korona és a koronázási jelvények itt töltöttek egy éjszakát. Ez a nap – mint a korona Bécstől Budáig tartó útjának négy napja az egész országban – a város számára a legemlékezetesebbek közé tartozott.
Az épület az első világháború végéig, mint az esztergomi káptalan gazdasági és jogi központja működött. A háború után egy-két évvel az elcsatolás okozta birtokcsökkenés miatt már nem volt értelme ekkora épületet fenntartani erre a célra, ezért a káptalan úgy döntött, hogy volt ügyvédjének, Mike Lajosnak adja át az emeletet lakásul, cserébe azért, hogy az lemond a káptalantól őt megillető járandóságáról.
Az épület az ötvenes évek közepétől a pilisi erdészet tulajdonába került. Több, mint 20 év múlva, 1976-ban vette át a vízügy, majd az épület helyreállítása után 1980-ban megnyílt a Duna Múzeum első kiállítása Esztergomban.

Állandó kiállítások

[szerkesztés]

A Duna és a magyar vízgazdálkodás története

[szerkesztés]

A kiállítás az 1980. Évi Múzeumi Hónap záróakkordjaként 1980. október 31-én nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Főbb témái: a Duna-táj kialakulása, a halászok, aranymosók, és a hajóácsok tárgyi és írásos emlékei, Széchenyi István munkássága, folyószabályozások. Az akkoriban tervezett Bős-Nagymarosi Vízlépcső-rendszer fantáziaképei és dokumentumai is bemutatásra kerültek.
A magyarországi Duna-szakasz Szigetköztől Foktőig terjedő részét egy 1973-ban készített űrfelvétel mutatta be térkép-szerűen.
A múzeum udvarán különböző nagy méretű tárgyak kaptak helyet: horgonyok, cölöpverő, kútfúró berendezés, kőhordó eszközök.

Víz-Idő

[szerkesztés]
Víz-idő állandó kiállítás

A 2001-ben nyílt állandó kiállítás interaktív technikákkal, a látogatókat aktív közreműködésre ösztönözve mutatta be a víz fizikai és kémiai tulajdonságait, a vízszabályozások, árvizek, árvízvédelem, a magyar térképészet történetét, a vízellátás-csatornázás múltját, és az egyetemes és magyar technikai és vízügyi kronológiát. Minden korosztály megtalálhatta benne azokat az elemeket, információkat, melyek segítségével átfogó képet kaphatott a vízről, mint fizikai, kémiai és biológiai tényezőről.

Vízeum

[szerkesztés]
Vízeum állandó kiállítás

A 2019 októberében megnyílt új kiállítás hagyományos és modern technikákat ötvözve mutatja be a víz életünkben betöltött szerepét, számtalan felhasználási módját. Megjelenik benne a vízgazdálkodás múltja, jelene, a víz erejének felhasználása, a folyók szabályozása, de nem marad ki a hajózás, fürdőzés, az ásvány- és gyógyvizek, a szódavíz, sőt, a Balaton története sem.
A tárlat reflektál napjaink legfontosabb környezeti problémájára, az éghajlatváltozásra is, a legújabb kutatási eredmények közlésével mutatja be a víz és a klímaváltozás közötti összefüggéseket.
Külön fejezetet kapott az árvíz, a belvíz, a folyószabályozás és az öntözés – a szakmai ismeretek jobb megértését animációk, filmek, képek segítik.
Igazi különlegesség az úszással foglalkozó egység, ami az őskortól napjainkig mutatja be az úszásnemek, az úszósport kialakulását.
Levezetésként hangulatos pihenőhely – ún. Merengő – várja a látogatókat, ahol a terem két oldalfalán és a mennyezeten elhelyezett kijelzőkön filmek, animációk futnak, valamint nyugalmat sugárzó fények és zene uralkodik.

Európai Közép Galéria

[szerkesztés]
Részlet az Európai Közép Galériából

Az Európai Közép Galéria 1993-ban azzal a céllal jött létre, hogy helyet adjon a kortárs művészet bemutatkozásának, teret adjon az újító, kísérletező alkotóknak. Kaján Imre, a Duna Múzeum akkori igazgatója abból indult ki, hogy létezik és meg is mutatkozik a közép-európaiság mind a magyar képzőművészetben, mind a térség más országaiban jó néhány alkotó munkásságában. A művészeti tárlatok mellett a galéria terei adnak otthont a szakmai kiállításoknak, rendezvényeknek is.

Látványraktár

[szerkesztés]
Látványraktár

A 2014-ben megnyitott látványraktárban a látogatók képet kaphatnak a múzeumi gyűjtemény sokféleségéről, valamint az itt elhelyezett tárgyi, képeslap-, térkép- és éremanyag, illetve a Széchenyi-iratok gyűjteményének egy része is megismerhetővé válik.
A gyűjtemény egyik különleges darabja a Vörös László-féle, 1833-ban készült térkép. Digitális változatát használva, a legmodernebb informatikai, térképi módszerekkel egyszerre lehet kalandozni az egykori és a mai Budapesten.
A látogatóknak érdemes a lábuk alá is nézni: az üvegpadló alatt olyan tárgy-együttest vehetnek szemügyre, amelynek egyes darabjai eredetileg is a padlószint alatt voltak használatosak. Ilyenek az ó- és középkorból származó vízvezetékcsövek vagy a 20. század elején elterjedt vízórák.

Múzeumi gyűjtemények

[szerkesztés]

A múzeum a magyar vízgazdálkodással kapcsolatos muzeális értékű tárgyakat, dokumentumokat őrzi 12 tárba rendezve:

  • Adattár
  • Audiotár (hangtár)
  • Érem- és Kisplasztika
  • Képeslapgyűjtemény
  • Műszaki dokumentációs tár
  • Okmány- és iratgyűjtemény
  • Széchenyi iratok
  • Tematikus gyűjtemény
  • Tárgyi gyűjtemény
  • Történeti képgyűjtemény
  • Történeti térképtár
  • Videótár

A gyűjtemény jelentős része az interneten is elérhető. E mellett a múzeum helyben használható szakkönyvtárat is üzemeltet, amelynek katalógusa szintén elérhető az interneten.

Duna Múzeum Baráti Köre Egyesület

[szerkesztés]

A múzeumbarát egyesület 2012-ben alakult, főbb céljai a múzeum szellemi és tárgyi javainak gondozása, közreadása, népszerűsítése; a vízügyi emlékhelyek megőrzésének elősegítése; a kulturális élet színesítése, környezetvédelmi ismeretterjesztés, a fiatalok környezeti nevelési, technikatörténeti, művészeti és környezetvédelmi ismereteinek gyarapítása.
A fenti célok elérése érdekében az egyesület vállalja: színvonalas ismeretterjesztő előadások, kulturális programok és rendezvények szervezését; a vízügyi emlékek és emlékhelyek történetére, fejlődésére vonatkozó tárgyi és írásos anyagok gyűjtésének támogatását, kutatását, bemutatását, közreadását; kiadványok készítését, kulturális és ismeretterjesztő rendezvények szervezését.

Emléktáblák az épületen

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
Commons:Category:Duna múzeum
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum témájú médiaállományokat.

Források

[szerkesztés]