Svéd-Pomeránia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Svéd-Pomeránia
A Svéd Királyság tartománya, a Német-római Birodalmon belül
Svenska Pommern
Schwedisch-Pommern
1630. július 10.1815. október 23.
Svéd-Pomeránia címere
Svéd-Pomeránia címere
Svéd-Pomeránia zászlaja
Svéd-Pomeránia zászlaja
Svéd-Pomeránia (okker szín) helyzete a Svéd Birodalomban (zöld szín), 1658.
Svéd-Pomeránia (okker szín) helyzete a Svéd Birodalomban (zöld szín), 1658.
Általános adatok
Fővárosa 1630–1720: Stettin
1720–1814: Greifswald
Hivatalos nyelvek német, svéd
Vallás evangélikus
Kormányzat
Államforma hercegség
Uralkodó Svédország királya
(mint Pomeránia hercege)
Dinasztia 1630–1654: Vasa-ház
1654–1720: Pfalz-Zweibrücken-Kleeburg-ház
Államfő-helyettes főkormányzó
Törvényhozás rendi gyűlés
ElődállamUtódállam
 Pomerániai HercegségPomeránia tartomány (1815–1945) 
A Wikimédia Commons tartalmaz Svéd-Pomeránia témájú médiaállományokat.

Svéd-Pomeránia (svédül: Svenska Pommern; németül: Schwedisch-Pommern), másnéven Svéd-Elő-Pomeránia a történelmi Pomerániai Hercegség nyugati része a Balti-tenger déli partján, amely az 1630-as stettini szerződéstől 1815-ig a svéd korona hűbéri birtoka volt. De facto 1637-ben, a Greifen hercegi ház kihalása után lett Svédország birtoka. Az 1648-as vesztfáliai békeszerződés rögzítette státuszát, mint a Svéd Királyságnak nyújtott császári hűbéradományt. Kisebb részeit az 1679-es saint-germaini békeszerződésben, majd az 1720-as stockholmi békeszerződésben Brandenburg-Poroszország kapta meg. 1815-ben, a bécsi kongresszus döntése alapján teljes egészében a Porosz Királysághoz csatolták. A második világháború vége óta a területén Németország (Mecklenburg-Elő-Pomeránia szövetségi tartomány) és Lengyelország osztozik.

Svédország katonai stratégiája a 17. században[szerkesztés]

A Svéd Királyság (akárcsak ellenlábasa, a Dán Királyság) a középkor óta folyamatosan törekedett arra, hogy a Balti-tenger déli, német partján is szárazföldi birtokokat (latinul: dominium maris baltici) szerezzen, melyeket a hadiflotta támaszpontjaként és hídfőállásként használhatott a kontinens felé indított hadműveleteihez, az anyaország veszélyeztetése nélkül. A 17. századi svéd–lengyel háborúkban Svédország már több dél-balti területet vont ellenőrzése alá, Livóniában és a Porosz Hercegségben.

A Pomerániai Hercegség vége[szerkesztés]

POL księstwo pomorskie COA.svg

1625-ben, a pomerániai rész-hercegségek uralkodóinak kihalása után a Greifen-házból való XIV. Bogiszláv herceg, Cammin címzetes püspöke, 1617 óta Pomeránia-Rügenwalde, 1620 óta Pomeránia-Stettin hercege saját kezében egyesítette egész Pomerániát, és felvette a Pomeránia uralkodó hercege (Herzog von Pommern) címet. A harmincéves háborúban semlegességi politikát folytatott, de nem tudta megakadályozni, hogy 1628-ban császári csapatok foglalják el országát egészen Stralsundig. Ugyanebben az évben Svédország is beavatkozott a háborúba, előbb csak segédcsapatokkal, Stralsund védelménél. 1630 tavaszán a svédek elfoglalták Rügen szigetét, júliusban II. Gusztáv Adolf király vezetésével partra szálltak Usedom szigetén. 1631 nyarára már teljesen kiszorították a megszálló császáriakat a Pomerániai Hercegségből.

1630 szeptemberében a svéd király szövetségi szerződést kötött Pomeránia uralkodó hercegével, a gyermektelen XIV. Bogiszlávval. A szerződést visszadatálták 1630. július 10-re (Gergely-naptár sz. július 20-ra), a svéd királyi hadsereg partraszállásának időpontjára. Ezzel II. Gusztáv Adolf király megfordította az 1529-ben a Greifen és a Hohenzollern-házak között megkötött grimnitzi szerződésben rögzített örökség-egyesítést (Erbeinung) Brandenburg és Pomeránia között, biztosítva a maga számára a Greifen-örökséget, ha György Vilmos brandenburgi választófejedelem nem teljesítené a svédek által támasztott kárpótlási igényeket.

II. Gusztáv Adolf király és XIV. Bogiszláv pomerániai herceg közös képen (1637)
II. Gusztáv Adolf király és XIV. Bogiszláv pomerániai herceg közös képen (1637)

Miután XIV. Bogiszláv herceg 1637-ben gyermektelenül elhunyt, II. Ferdinánd német-római császár a Pomerániai Hercegséget György Vilmos brandenburgi választófejedelemnek adta hűbéri birtokul. A svéd katonai túlerő ellenében György Vilmos még császári segítséggel sem tudott hozzáférni új tartományához. Nyugat-Pomerániában a megszálló svéd katonai hatóság egy év alatt átszervezte a közigazgatást. Ez alatt a régi („hátrahagyott”) pomerániai hercegi tanácsnokok még a helyükön maradtak. Egy év után, 1638 tavaszán a svédek átvették a polgári kormányzást is. A megszálló hadak főparancsnokát, Johan Banér tábornagyot (1596–1641) kinevezték polgári főkormányzónak is. Hátsó-Pomeránia és Elő-Pomeránia igazgatására egy-egy alkormányzót rendeltek mellé.

A Brandenburgi Választófejedelemség vitatta a kialakult helyzet jogosságát. A svédek hosszú éveken át tárgyalásokat folytattak Brandenburggal, amely kárpótlásként megkapott néhány kisebb birtokot (Magdeburgi főkáptalan, Halberstadti kolostor, stb.) A harmincéves háborút 1648-ban lezáró vesztfáliai békeszerződésben rögzítették a Pomerániai Hercegség felosztását: a Brandenburgi Választófejedelemség megkapta a keleti részt, Hátsó-Pomerániát, a Svéd Királyság megszerezte a nyugati részt, azaz egész Elő-Pomerániát és Rügen szigetét, az Odera torkolatvidékét (a Stettini-öblöt) és még egy területsávot az Odera folyó keleti (jobb) partján. Ezt a területet nevezték „Svéd-Pomerániának”. A határ pontos nyomvonaláról és a Kolberg (Kołobrzeg) erődjének átadásáról Brandenburg és Svédország csak később, az 1653-as stettini határegyezményben(wd) (németül: Stettiner Grenzrezess) állapodtak meg.

Pomeránia 1635-ben (Atlas Maior)
Pomeránia az 1653-as határegyezmény után („Nyugat-Pomeránia” = Svéd-Pomeránia)

A svéd korona hűbéri birtoka[szerkesztés]

A pomerániai birtokot Svédország, mint a Birodalom örökös hűbérese kapta meg, így a svéd királyok a régi Greifen-házi hercegek címét és jogait viselhették. Politikai nézetkülönbségek miatt azonban Svédország a császár általi beiktatást (invesztitúrát) csak néhány évvel később kapta meg. A tartomány rendjei formálisan csak 1664-ben hódoltak meg az új uralkodónak, és fogadták el a hercegség új alkotmányát (Regimentsverfassung), a régi, 1634-es alkotmány átdolgozott változatát. 1648–1806 között Pomerániának e része államjogilag Svédország része volt, a király által kinevezett helytartó vagy főkormányzó irányította, akinek személye mindig a svéd főnemesség köréből került ki. 1663–1806 között Svédország királya (Pomeránia hercegének minőségében) állandó helyet kapott a regensburgi birodalmi gyűlésben, a Reichstag-ban.

1653-ban megalapították a dél-balti svéd területek ügyeiben illetékes közös legfelső bíróságot Wismar székhellyel. (Később, az 1803-as malmői elzálogosítási szerződés alapján a Wismar feletti svéd ellenőrzés megszűnt, a főbíróság székhelyét előbb Stralsundba, majd Greifswaldba helyezték át).

Svéd-Pomeránia birtoklása módot adott Svédországnak, hogy az anyaország veszélyeztetése nélkül aktívan részt vehessen a kontinensen folyó háborúkban. Az „előretolt helyőrség” újra és újra hadszíntérré vált. Az 1655–1660-as északi háborúban Svéd-Pomeránia a svéd hadsereg felvonulási és utánpótlási bázisa volt. Az 1674–1679-es svéd–brandenburgi háborúban a svéd csapatok innen kiindulva özönlötték el Brandenburgot, de a fehrbellini csatavesztés után teljesen kiszorultak a tartományból. A vesztes Svédország csak a háborút lezáró saint-germaini békeszerződésben, a szövetséges Franciaország erőteljes diplomáciai támogatása és Brandenburg elleni katonai fellépése után sikerült visszakapnia Svéd-Pomerániát, csak egy kisebb partmenti sávot kellett átadnia Brandenburgnak.

Területi veszteségek a 18. században[szerkesztés]

Svéd-Pomeránia határai 1720-ban

A nagy északi háború idején, a dánok 1715-ös pomerániai hadjárata során IV. Frigyes dán király megszállta Svéd-Pomerániának a Peene folyótól északra fekvő részét,[1] a déli részt és az Odera folyó szigeteit a Porosz Királyság foglalta el. Dánia a középkori Rügeni Hercegség helyreállítását és az anyaországhoz csatolását tervezte, megkezdte a földmérést (lusztrációt) és a közigazgatás átszervezését.[2] Az 1721-es (Julián-naptár sz. 1720-as) stockholmi békeszerződésben(wd) azonban a Dánia által megszállt területrészt vissza kellett adni Svédországnak, a Peene folyótól délre fekvő terület, beleértve a fővárost, Stettint is, Poroszország birtokában maradt.[3]

1720 után Svéd-Pomeránia területe már csak Rügen szigetét és a Peene folyótól északra fekvő területet foglalta magába. Székhelyét Stralsund erődített városába helyezték. A terület hídfő-jellege megmaradt, a hétéves háborúban is innen indultak a svéd csapatok a porosz Brandenburg és Pomeránia tartományok elfoglalására.

Svéd-Pomeránia barna színnel, a Balti-tenger partján, a Német-római Birodalom térképén (1789)

A vidék szülöttje, Thomas Heinrich Gadebusch(wd) (1736–1804 ) német történész és jogtudós 1796-tól haláláig a svéd királyi kancellária tanácsosa volt. Számos fontos művében dolgozta fel Pomeránia történelmét és jogrendjét. Életművét a Stockholmi Birodalmi Levéltár (Riksarkivet) őrzi.

1806-ban, a Német-római Birodalom felbomlásakor Svéd-Pomeránia államjogi helyzete is megváltozott. IV. Gusztáv Adolf svéd király egy területvédő milícia felállítását rendelte el, de ezt a rendi gyűlés megtagadta. A király emiatt 1806. június 26-án az addig fennálló tartományi alkotmányt és semmissé nyilvánította Svéd-Pomerániának a Birodalomhoz tartozását. A Birodalom kötelékéből kiszakított területet a Svéd Királyság bekebelezte, még mielőtt II. Ferenc császár lemondott volna a német-római császári koronáról, és a Rajnai Szövetség megalakult volna. Megkezdődött a svéd alkotmány bevezetése, eltörölték a jobbágyrendszert, jogi és közigazgatási reformokat hajtottak végre. Az új státust hivatalosan 1806 augusztusában tartott greifswaldi rendi gyűlésen hirdették ki. Az 1807-ben bekövetkező francia megszállás azonban évekkel késleltette az átalakítást.

Átadás Poroszországnak[szerkesztés]

Stralsund közigazgatási körzete, Poroszország, 1818. (Területe azonos Svéd-Pomeránia 1720 utáni területével)

A napóleoni háborúk során Svéd-Pomeránia területe két alkalommal került a franciák megszállása alá (1807–1810 között, és 1812–13 között). Ezekben az időszakokban Svédország átmenetileg visszanyerte a rendelkezést megmaradt tengerentúli tartományai felett. 1810-től a tervezett igazgatási reformokat részben végrehajtotta. Svédország 1813-ban hadjárattal elfoglalta a Dániához tartozó Norvégiát. Az 1814. január 14-én megkötött kieli békeszerződésben Dániának kárpótlásul odaígérte Svéd-Pomerániát. Mivel azonban Dánia nem tudta fizetni Svédországnak a szerződésben kikötött hadikárpótlást, a svéd kormány a bécsi kongresszuson a Porosz Királysággal egyezett meg Svéd-Pomeránia átengedéséről. Cserében Poroszország átengedte Dániának a Szász-Lauenburgi Hercegséget és magára vállalta a Svédországnak járó, Dániát terhelő hadikárpótlás kifizetését.

Svédország hivatalosan 1815. október 23-án adta át Poroszországnak Svéd-Pomerániát, Wilhelm Malte, Putbus hercege, svéd főkormányzó és a porosz kormány megbízottai jelenlétében. A terület 1818-ig „Stralsund kormányzati körzet” néven különleges jogállást kapott, majd beolvasztották a Porosz Királyság újonnan alakított Pomeránia tartományába(wd). A volt Svéd-Pomerániát (amely 1815-ben vált porosz birtokká) a köznyelvben sokáig „Új-Elő-Pomeránia (és Rügen)” (németül: Neuvorpommern (und Rügen) néven emlegették, megkülönböztetve „Ó-Elő-Pomerániától” (Altvorpommern), utóbbi a Peene és az Odera folyóktól keletre fekvő részt jelentette, mely már 1720 óta Poroszország birtoka volt.

Svéd-Pomeránia kronológiája:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Martin Meier. Vorpommern nördlich der Peene unter dänischer Verwaltung 1715–1721 (német nyelven). München: Oldenbourg (2008 = isbn = 978-3-486-58285-7) 
  2. Joachim Krüger. Google Books Ein Gegenentwurf zur schwedischen Landesaufnahme - die dänische Lustration des nördliche Vorpommern in den Jahren 1717 und 1718., Die schwedische Landesaufnahme von Pommern 1692–1709; Perspektiven eines Editionsprojekts; Beiträge des Workshops 9–10. Oktober 2010 (német nyelven). Pommersches Landesmuseum Greifswald: Ludwig, 71ff. o. (2011). ISBN 978-3-86935-050-9. Hozzáférés ideje: 2017. május 11.  Archiválva 2014. április 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
  3. Jens Olesen. Auswirkungen der dänischen Herrschaft auf Verständnis und Praxis der Tribunalstätigkeit, Dirk Alvermann – Jürgen Regge : Justitia in Pommern. (német nyelven). Berlin, Hamburg, Münster: LIT-Verlag, 111–132. o. (2004). ISBN 3-8258-8218-7 

Források, kapcsolódó információk[szerkesztés]

Könyvek, publikációk[szerkesztés]

  • Tommie Andersson. Utfärd till Svenska Pommern (svéd nyelven). Höganäs: Globograf (1996). ISBN 91-88524-07-8 
  • Andreas Önnerfors. Svenska Pommern: kulturmöten och identifikation 1720-1815, Ugglan. Minervaserien, 1650-7339, Bd. 6 (svéd nyelven). Lund: Avd. för idé- och lärdomshistoria, Lunds Universitet (2003). ISBN 91-974153-5-9. Hozzáférés ideje: 2017. május 11.  Archiválva 2011. február 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  • Helmut Backhaus. Reichsterritorium und schwedische Provinz. Vorpommern unter Karls XI. Vormündern (1660–1672), Veröffentlichungen des Max-Planck-Instituts für Geschichte. Band 25 (német nyelven). Göttingen: Vandenhoeck & Ruprecht (1969). ISBN 3-525-35330-8 
  • Werner Buchholz. Schwedisch–Pommern als Territorium des Deutschen Reiches 1648–1806, Zeitschrift für Neuere Rechtsgeschichte, Band 12 (német nyelven), 14–33. o. (1990) 
  • Werner Buchholz. Finanzkrise und Modernisierung – Ursachen und Folgen des Staatsstreichs Gustavs IV. Adolf in Vorpommern 1806, Zeitschrift für Ostforschung, Band 41 (német nyelven), 332–344. o. (1992) 
  • Adrian Bueckling. Die Schweden in Vorpommern nördlich der Peene, 3. bőv. és átdolg., Wolgaster Museumsschriften, Heft 6. (német nyelven), Karlshagen / Usedom: Nordlicht (2007). ISBN 978-3-9809640-3-6 

Levéltári gyűjtemények[szerkesztés]

Commons:Category:Swedish Pomerania
A Wikimédia Commons tartalmaz Svéd-Pomeránia témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]