„Vöröstoronyi-szoros” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
a Bot: következő módosítása: ro:Pasul Turnu Roșu; kozmetikai változtatások |
||
| 30. sor: | 30. sor: | ||
A '''Vöröstoronyi-szoros''' ({{ny-ro|Pasul Turnul Roşu}}, {{ny-de|Rotenturmpass}}, {{ny-la|Porta Traiana}}) a [[Déli-Kárpátok]] hegyszorosa [[Románia|Romániában]]. |
A '''Vöröstoronyi-szoros''' ({{ny-ro|Pasul Turnul Roşu}}, {{ny-de|Rotenturmpass}}, {{ny-la|Porta Traiana}}) a [[Déli-Kárpátok]] hegyszorosa [[Románia|Romániában]]. |
||
==Fekvése== |
== Fekvése == |
||
A szorost az észak–déli irányba tartó [[Olt]] vágta magának keletről a [[Fogarasi-havasok]], nyugatról a [[Csindrel-hegység|Csindrel]] és a [[Lotru-hegység]] között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, [[Bojca|Bojcától]] [[Râmnicu Vâlcea|Râmnicu Vâlceáig]] tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, [[Câinenii Mari]]-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A [[Szeben folyó]]nak az Oltba való torkolatán alul, [[Bojca]] községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik. Tengerszint feletti magassága 352–360 méter. A forgalmas [[E81 (európai út)|E81-es út]] vezet rajta keresztül. |
A szorost az észak–déli irányba tartó [[Olt]] vágta magának keletről a [[Fogarasi-havasok]], nyugatról a [[Csindrel-hegység|Csindrel]] és a [[Lotru-hegység]] között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, [[Bojca|Bojcától]] [[Râmnicu Vâlcea|Râmnicu Vâlceáig]] tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, [[Câinenii Mari]]-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A [[Szeben folyó]]nak az Oltba való torkolatán alul, [[Bojca]] községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik. Tengerszint feletti magassága 352–360 méter. A forgalmas [[E81 (európai út)|E81-es út]] vezet rajta keresztül. |
||
==Nevének eredete, várai== |
== Nevének eredete, várai == |
||
Nevét a [[14. század]] második felében épült kicsiny [[Bojca|Vöröstorony]] váráról kapta. A történelem folyamán a szoros különböző pontjain épültek védőművek, és a népszerű ismertetések, a régi történetírók és térképek ezeket gyakran összekeverik egymással. A folyásirány szerinti legfelső a [[Nagytalmács|talmácsi]] vár, egyes vélemények szerint az első ''Vöröstorony.'' [[Bojca|Bojcától]] keletre, az Olt partján épült az egykori [[Római Birodalom|római]] [[castrum]], ''Caput Stenorum.'' Bojca déli határában találjuk a története során többször átépített Vöröstornyot. Ettől négy-öt kilométerre, [[Latorvár]]hoz közel látható a ''Törttorony,'' amelyet [[17. század]] végi romlása óta neveznek így. Magának a középkori, a ''Lotrioara-patak'' Oltba folyásánál épült Latorvárnak a maradványait az [[1930-as évek]]ben eltüntette egy kőbánya. A szoros végén, Câinenii Mari-nál az osztrákok építettek várat [[1718]]-ban ''Arvaxia'' római castrum alapjaira. |
Nevét a [[14. század]] második felében épült kicsiny [[Bojca|Vöröstorony]] váráról kapta. A történelem folyamán a szoros különböző pontjain épültek védőművek, és a népszerű ismertetések, a régi történetírók és térképek ezeket gyakran összekeverik egymással. A folyásirány szerinti legfelső a [[Nagytalmács|talmácsi]] vár, egyes vélemények szerint az első ''Vöröstorony.'' [[Bojca|Bojcától]] keletre, az Olt partján épült az egykori [[Római Birodalom|római]] [[castrum]], ''Caput Stenorum.'' Bojca déli határában találjuk a története során többször átépített Vöröstornyot. Ettől négy-öt kilométerre, [[Latorvár]]hoz közel látható a ''Törttorony,'' amelyet [[17. század]] végi romlása óta neveznek így. Magának a középkori, a ''Lotrioara-patak'' Oltba folyásánál épült Latorvárnak a maradványait az [[1930-as évek]]ben eltüntette egy kőbánya. A szoros végén, Câinenii Mari-nál az osztrákok építettek várat [[1718]]-ban ''Arvaxia'' római castrum alapjaira. |
||
==Története== |
== Története == |
||
Már [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] római császár erre vezette hadserege egy részét [[Decebal]] ellen [[105]]-ben (innen régi neve: ''Porta Traiana''). Mint 150–200 kilométeres szakaszon az egyetlen átjáró egyrészt [[Erdély]] és [[Magyarország]], másrészt [[Havasalföld]], később [[Románia]] között, nagy kereskedelmi és hadászati jelentősége volt. A [[18. század]] kezdetéig azonban csak gyalogosan vagy lóháton, seregek számára pedig hosszú menetoszlopba fejlődve volt járható. Ha azonos Poszádával, akkor [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] hazafelé tartó serege [[1330]]. [[november 9.]] után itt szenvedett [[Posadai csata|vereséget]] [[I. Basarab]] vajda lesből támadó csapataitól. A szoros és erődjei [[1453]]-ig az [[Erdélyi vajda|erdélyi vajdához]] tartoztak, attól kezdve pedig a [[Királyföld|Szász Universitas]] volt felelős értük. [[1395]]-ben [[Luxemburgi Zsigmond|Zsigmond]] király erre indult a [[nikápolyi csata|nikápolyi csatába]], [[1437]]-ben és [[1442]]-ben itt törtek be Erdélybe a [[Oszmán Birodalom|törökök]], Hecht (Csukás) György [[nagyszeben]]i főbíró [[1493]]-ban itt verte meg Ali bég hazafelé tartó seregét. Az [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] segítségére érkező havasalföldi és török csapatokat [[Fráter György]] híve, Kendeffi János [[1550]]-ben a szorosban verte vissza. |
Már [[Marcus Ulpius Traianus római császár|Traianus]] római császár erre vezette hadserege egy részét [[Decebal]] ellen [[105]]-ben (innen régi neve: ''Porta Traiana''). Mint 150–200 kilométeres szakaszon az egyetlen átjáró egyrészt [[Erdély]] és [[Magyarország]], másrészt [[Havasalföld]], később [[Románia]] között, nagy kereskedelmi és hadászati jelentősége volt. A [[18. század]] kezdetéig azonban csak gyalogosan vagy lóháton, seregek számára pedig hosszú menetoszlopba fejlődve volt járható. Ha azonos Poszádával, akkor [[I. Károly magyar király|Károly Róbert]] hazafelé tartó serege [[1330]]. [[november 9.]] után itt szenvedett [[Posadai csata|vereséget]] [[I. Basarab]] vajda lesből támadó csapataitól. A szoros és erődjei [[1453]]-ig az [[Erdélyi vajda|erdélyi vajdához]] tartoztak, attól kezdve pedig a [[Királyföld|Szász Universitas]] volt felelős értük. [[1395]]-ben [[Luxemburgi Zsigmond|Zsigmond]] király erre indult a [[nikápolyi csata|nikápolyi csatába]], [[1437]]-ben és [[1442]]-ben itt törtek be Erdélybe a [[Oszmán Birodalom|törökök]], Hecht (Csukás) György [[nagyszeben]]i főbíró [[1493]]-ban itt verte meg Ali bég hazafelé tartó seregét. Az [[Jagelló Izabella magyar királyné|Izabella]] segítségére érkező havasalföldi és török csapatokat [[Fráter György]] híve, Kendeffi János [[1550]]-ben a szorosban verte vissza. |
||
| 43. sor: | 43. sor: | ||
[[Ihász Dániel]] [[1849]]. [[március 16.|március 16-án]] és [[Március 28.|28]]-án is meghiúsította [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] seregének betörését, de [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]] [[július 20.|július 20-án]] a szoroson keresztül hatolt be Erdélybe. [[1916]] szeptemberének végén az ötvenezer fős román sereg itt vonult vissza Havasalföld felé, de a [[Központi hatalmak|központi]] erők lezárták a szoroshoz vezető utakat, és hatalmas veszteségeket okoztak a románoknak. A szoros mentén több haditemető is őrzi az elesettek emlékét. |
[[Ihász Dániel]] [[1849]]. [[március 16.|március 16-án]] és [[Március 28.|28]]-án is meghiúsította [[Grigorij Jakovlevics Szkarjatyin|Szkarjatyin]] seregének betörését, de [[Alekszandr Nyikolajevics Lüders|Lüders]] [[július 20.|július 20-án]] a szoroson keresztül hatolt be Erdélybe. [[1916]] szeptemberének végén az ötvenezer fős román sereg itt vonult vissza Havasalföld felé, de a [[Központi hatalmak|központi]] erők lezárták a szoroshoz vezető utakat, és hatalmas veszteségeket okoztak a románoknak. A szoros mentén több haditemető is őrzi az elesettek emlékét. |
||
==Lásd még== |
== Lásd még == |
||
* [[Bojca]] |
* [[Bojca]] |
||
* [[Latorvár]] |
* [[Latorvár]] |
||
* [[Lazaret]] |
* [[Lazaret]] |
||
==Források== |
== Források == |
||
* [http://mek.oszk.hu/07800/07862/07862.pdf Kővári László: ''Erdély földe ritkaságai.'' Kolozsvártt, 1853] |
* [http://mek.oszk.hu/07800/07862/07862.pdf Kővári László: ''Erdély földe ritkaságai.'' Kolozsvártt, 1853] |
||
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/107/pc010733.html#9 ''A Pallas Nagy Lexikona] |
* [http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas/html/107/pc010733.html#9 ''A Pallas Nagy Lexikona] |
||
* Nagybaczoni Nagy Vilmos: ''A Románia elleni hadjárat.'' 1. Budapest, 1923 |
* Nagybaczoni Nagy Vilmos: ''A Románia elleni hadjárat.'' 1. Budapest, 1923 |
||
==Képek== |
== Képek == |
||
<gallery> |
<gallery> |
||
Kép:Oltul la intrarea in Defileu.jpg|A szelvények az Oltnak a szoros feletti szakaszát ábrázolják |
Kép:Oltul la intrarea in Defileu.jpg|A szelvények az Oltnak a szoros feletti szakaszát ábrázolják |
||
| 59. sor: | 59. sor: | ||
{{portál|Erdély}} |
{{portál|Erdély}} |
||
[[Kategória:Kárpátok]] |
[[Kategória:Kárpátok]] |
||
[[Kategória:Románia földrajza]] |
[[Kategória:Románia földrajza]] |
||
| 69. sor: | 70. sor: | ||
[[nl:Rode Torenpas]] |
[[nl:Rode Torenpas]] |
||
[[pl:Przełom Czerwonej Wieży]] |
[[pl:Przełom Czerwonej Wieży]] |
||
[[ro:Pasul Turnu |
[[ro:Pasul Turnu Roșu]] |
||
A lap 2010. augusztus 21., 10:05-kori változata
| Vöröstoronyi-szoros | |
 | |
| A verestoronyi szoros (Barabás Miklós akvarellje 1831-ből) | |
| Országok |  Románia |
| Hosszúság | 18 km |
| Tszf. magasság | 352–360 m |
| Elhelyezkedése | |
 Vöröstoronyi-szoros
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 45° 32′ 55″, k. h. 24° 16′ 17″Koordináták: é. sz. 45° 32′ 55″, k. h. 24° 16′ 17″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vöröstoronyi-szoros témájú médiaállományokat. | |
A Vöröstoronyi-szoros (románul: Pasul Turnul Roşu, németül: Rotenturmpass, latinul: Porta Traiana) a Déli-Kárpátok hegyszorosa Romániában.
Fekvése
A szorost az észak–déli irányba tartó Olt vágta magának keletről a Fogarasi-havasok, nyugatról a Csindrel és a Lotru-hegység között. Ugyan a folyónak a Kárpátokat átszelő útja 75 kilométeren keresztül, Bojcától Râmnicu Vâlceáig tart, ebből csak a 18 kilométeres felső, Câinenii Mari-ig tartó szakaszt értik a név alatt. A Szeben folyónak az Oltba való torkolatán alul, Bojca községnél nyílik. A fővölgy szűk, két oldalról erdős, néhol csupasz hegyek szegélyezik. Tengerszint feletti magassága 352–360 méter. A forgalmas E81-es út vezet rajta keresztül.
Nevének eredete, várai
Nevét a 14. század második felében épült kicsiny Vöröstorony váráról kapta. A történelem folyamán a szoros különböző pontjain épültek védőművek, és a népszerű ismertetések, a régi történetírók és térképek ezeket gyakran összekeverik egymással. A folyásirány szerinti legfelső a talmácsi vár, egyes vélemények szerint az első Vöröstorony. Bojcától keletre, az Olt partján épült az egykori római castrum, Caput Stenorum. Bojca déli határában találjuk a története során többször átépített Vöröstornyot. Ettől négy-öt kilométerre, Latorvárhoz közel látható a Törttorony, amelyet 17. század végi romlása óta neveznek így. Magának a középkori, a Lotrioara-patak Oltba folyásánál épült Latorvárnak a maradványait az 1930-as években eltüntette egy kőbánya. A szoros végén, Câinenii Mari-nál az osztrákok építettek várat 1718-ban Arvaxia római castrum alapjaira.
Története
Már Traianus római császár erre vezette hadserege egy részét Decebal ellen 105-ben (innen régi neve: Porta Traiana). Mint 150–200 kilométeres szakaszon az egyetlen átjáró egyrészt Erdély és Magyarország, másrészt Havasalföld, később Románia között, nagy kereskedelmi és hadászati jelentősége volt. A 18. század kezdetéig azonban csak gyalogosan vagy lóháton, seregek számára pedig hosszú menetoszlopba fejlődve volt járható. Ha azonos Poszádával, akkor Károly Róbert hazafelé tartó serege 1330. november 9. után itt szenvedett vereséget I. Basarab vajda lesből támadó csapataitól. A szoros és erődjei 1453-ig az erdélyi vajdához tartoztak, attól kezdve pedig a Szász Universitas volt felelős értük. 1395-ben Zsigmond király erre indult a nikápolyi csatába, 1437-ben és 1442-ben itt törtek be Erdélybe a törökök, Hecht (Csukás) György nagyszebeni főbíró 1493-ban itt verte meg Ali bég hazafelé tartó seregét. Az Izabella segítségére érkező havasalföldi és török csapatokat Fráter György híve, Kendeffi János 1550-ben a szorosban verte vissza.
A szászokat ugyan korábban is kötelezték rá, hogy a szorost kitágítsák, járhatóvá tegyék és járhatóságát fenntartsák, szekerekkel és ágyúkkal is járható utat csak 1690–1717-ben, Schwanz mérnök tervei alapján, Steinville gróf erdélyi főhadparancsnok irányításával az osztrákok építettek, akik akkor Olténiát is birtokolták. Az uralkodóról Via Carolinának nevezett út teljes hosszában, Râmnicu Vâlceáig ugyan nem készült el, de lehetővé tette a szoroson való könnyű áthaladást, az út mentén állomásozó katonaság pedig gondoskodott a szükséges karbantartásról. A munkálatok nemcsak a kereskedelmet fejlesztették, de lehetővé tették a transzhumálás konjunktúráját is. A csempészek ugyan továbbra is a havasi ösvényeket használták, a kereskedők áruikkal, a juhosgazdák hatalmas nyájaikkal az Olt folyása mentén közlekedtek. A 19. század első felében itt vitték ki Erdélyből a legtöbb sertést és vasárut, bár teljes forgalma jóval kisebb volt, mint a barcasági szorosokon áthaladó. Először Latorvárnál állítottak föl vámhivatalt és karantént, majd miután 1773-ban a határt a korábbitól délre húzták meg, mindkét intézmény Lazaretnél működött. 1896-ban épült meg a vasút Porcsesd és a határ közötti, 15 kilométeres szakasza, amely a román államvasutakhoz csatlakozott.
Ihász Dániel 1849. március 16-án és 28-án is meghiúsította Szkarjatyin seregének betörését, de Lüders július 20-án a szoroson keresztül hatolt be Erdélybe. 1916 szeptemberének végén az ötvenezer fős román sereg itt vonult vissza Havasalföld felé, de a központi erők lezárták a szoroshoz vezető utakat, és hatalmas veszteségeket okoztak a románoknak. A szoros mentén több haditemető is őrzi az elesettek emlékét.
Lásd még
Források
- Kővári László: Erdély földe ritkaságai. Kolozsvártt, 1853
- A Pallas Nagy Lexikona
- Nagybaczoni Nagy Vilmos: A Románia elleni hadjárat. 1. Budapest, 1923
Képek
-
A szelvények az Oltnak a szoros feletti szakaszát ábrázolják
.svg){kind=small}