„Móse Sárett” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
A hivatalos honlap szerinti javitas.
10. sor: 10. sor:
| sorszám =2
| sorszám =2
| megnevezés = miniszterelnöke
| megnevezés = miniszterelnöke
| terminus_kezdete =[[1953]]. [[december 7.]]
| terminus_kezdete =[[1954]]. [[január 26.]]
| terminus_vége =[[1955]]. [[november 2.]]
| terminus_vége =[[1955]]. [[november 3.]]
| előd =[[David Ben-Gurion]]
| előd =[[David Ben-Gurion]]
| utód =[[David Ben-Gurion]]
| utód =[[David Ben-Gurion]]

A lap 2009. szeptember 22., 00:12-kori változata

Móse Sárett
Fájl:SHARRET1.JPG
Izrael 2. miniszterelnöke
Hivatali idő
1954. január 26. – 1955. november 3.
ElődDavid Ben-Gurion
UtódDavid Ben-Gurion
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1894. október 16.[1]
Herszon
Elhunyt1965. július 7. (70 évesen)[2][3][4][5]
Jeruzsálem
SírhelyTrumpeldor temető
PártMapai

SzüleiYacov Shertok
HázastársaTzippora Sharett
GyermekeiYael Medini
Foglalkozás
Iskolái

Díjak
  • Sokolov Award (1960)
  • Jeruzsálem díszpolgára

Móse Sárett aláírása
Móse Sárett aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Móse Sárett témájú médiaállományokat.

Móse Sárett (héberül משה שרת‎]], eredeti nevén Móse Sertok Herszon, Orosz Birodalom (ma Ukrajna), 1894. október 15. – Jeruzsálem, 1965. július 7.) cionista vezető, izraeli politikus és Izrael miniszterelnöke volt az 1953-tól 1955-ig terjedő időszakban.

Élete

Móse Sárett 1894. október 15-én született Móse Sertok néven, Herszonban, az Orosz Birodalom területén. 1906-ban családjával kivándorolt Palesztinába, ami akkor az Ottomán Birodalom részét képezte. Konstantinápolyban jogot tanult, majd az első világháború során az ottomán hadsereg tolmácsa volt. 1922 és 1924 között a London School of Economics-on folytatta tanulmányait, ahol megismerkedett a cionista mozgalommal. 1933-ban Palesztinába visszatérve a Zsidó Ügynökség politikai osztályának vezetője lett, amelynek feladata a zsidók bevándorlásának elősegítése volt. 1946-ban a britek, akik uralmukat alatt tartották Palesztinát, cionista tevékenysége miatt letartóztatták és több hónapon keresztül fogvatartották.[7]

1947-ben sikeres kampányt folytatott, amelynek eredményeképpen az ENSZ elfogadta Palesztina felosztásának tervét. 1948-ban, Izrael megalakulása után kinevezték az ország első külügyminiszterének. 1953-ban David Ben-Gurion miniszterelnök ideiglesen visszavonult hivatalától és Sárett lett az utódja, aki folytatta a gyors gazdasági fejlesztéseket és a korábbi bevándorlási politikát. Az arabokkal való kapcsolatok stabilizálására tett kísérleteit gyakran kritika éri. Egyes vélemények szerint túlságosan elnéző volt a határmenti betörésekkel és a civil lakosságot ért támadásokkal szemben. 1955-ben David Ben-Gurion visszatért a miniszterelnöki pozícióba, de a két férfi közötti nézeteltérés Sárett külügyminiszterségről való lemondásához vezetett. 1960-ban megválasztották a Cionista Világszövetség elnökének. 1965. július 7-én hunyt el Jeruzsálemben.[7]

Jegyzetek

  1. חה"כ משה שרת (שרתוק). Kneszet
  2. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  3. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. https://blogs.lse.ac.uk/mec/2020/05/03/book-review-my-struggle-for-peace-the-diary-of-moshe-sharett/, 2022. június 11.
  7. a b Encyclopaedia Britannica:Moshe Sharett (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)

Források