Ehúd Bárák
| Ehúd Bárák | |
 | |
| Ehúd Bárák a Pentagonban, 2001. november | |
| Izrael 10. miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1999. július 6. – 2001. március 7. | |
| Előd | Benjámín Netanjáhú |
| Utód | Aríél Sárón |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Születési név | Ehud Brog |
| Született |
1942. február 12. (81 éves) Mischmar HaScharon kibuc |
| Párt |
Izraeli Munkáspárt (2011-ig) Függetlenség (2011-től) |
| Házastársa |
|
| Foglalkozás | politikus, tábornok |
| Iskolái |
|
| Vallás | izraelita |
| Díjak |
|
 | |
| Ehúd Bárák aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ehúd Bárák témájú médiaállományokat. | |
Ehúd Bárák (héberül: אהוד ברק; Mismár HaSárón, 1942. február 12. –) született, mint Ehud Brog izraeli politikus és tábornok.
2007 és 2013 között védelmi miniszter, és 2011-ig az Avoda munkáspárt elnöke volt. Ekkor bejelentette, hogy más képviselőkkel együtt elhagyják a munkáspártot, és Atzma'ut (Függetlenség) néven új pártot alapítanak.[1][2]
1995 és 1996 között Simón Peresz alatt Izrael külügyminisztere, 1999 és 2001 között Izrael miniszterelnöke volt.
Élete[szerkesztés]
Bárák 1959-ben lépett be az izraeli hadseregbe, és 35 évet szolgált le ott. Ez alatt az idő alatt az izraeli hadsereg főparancsnoki tisztségéig jutott fel. Ez alatt 5 kitüntetést kapott, amivel a legtöbb katonai kitüntetéssel rendelkező személy lett Izraelben. Emellett doktori fokozatot szerzett a Jeruzsálemi Héber Egyetemen és a Stanford Egyetemen. 1972-ben Barak lett a Cesarea nevű Moszad-különítmény parancsnoka, amelyet az izraeli biztonsági kabinet hozott létre a müncheni túszdrámához hasonló akciók megtorlására. Ebben a funkciójában számos gyilkosság izraeli végrehajtását koordinálta, köztük a túszdráma három túlélőjéből kettőnek a gyors megölését.
Katonai karrierjének végével Bárákot Jichák Rabin 1995-ben a kormányába hívta, ahol a belügyminiszteri pozíciót töltötte be, és hamarosan leendő miniszterelnökként tekintettek rá. Rabin meggyilkolása után az új miniszterelnök, Simón Peresz kormányában külügyminiszter lett (1995-96). 1996-ban beválasztották a Kneszetbe, ahol a külügy- és biztonságpolitikai bizottságban dolgozott. Miután Perez 1996-ban elvesztette a választásokat, 1997-ben az Avoda munkáspárt vezetője lett, és ezzel az első Netanjáhú-kabinet ellenzékének vezetője is.
Jegyzetek[szerkesztés]
|
