Jigál Allón
| Jigál Allón | |
 | |
| Izrael 5. (ideiglenes) miniszterelnöke | |
| Hivatali idő 1969. február 26. – 1969. március 17. | |
| Előd | Lévi Eskól |
| Utód | Golda Meir |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái | palesztinai háború |
| Született | 1918. október 10. Kfar Távór |
| Elhunyt | 1980. február 29. (61 évesen) Afúlá |
| Sírhely | Ginosar |
| Párt | Izraeli Munkapárt |
| Házastársa | Ruth Allon |
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Halál oka | szívinfarktus |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jigál Allón témájú médiaállományokat. | |
Jigál Allón (héber betűkkel יגאל אלון, izraeli angol átírással Yigal Allon (Kfar Távór, 1918. október 10. – Afúlá, 1980. február 29.) izraeli politikus, katonatiszt, több alkalommal miniszter, valamint miniszterelnök-helyettes és Lévi Eskól halála után ideiglenes hatállyal megbízott miniszterelnök.
Élete[szerkesztés]
Jigál Allón 1918. október 10-én született Kfar Távórban, az Oszmán Birodalom területén (ma Izrael). 1936-ban csatlakozott a Hágáná nevű zsidó önvédelmi szervezethez. 1938-ban Orde Wingate különleges éjszakai egységében szolgálva katonai kiképzésben részesült. 1941-ben Jichák Száde - a Palmach nevű, új elitkommandó alapítója - személyesen választotta ki az alakulat első századának parancsnoki tisztségére. 1943-ban Száde előléptette parancsnokhelyettessé, majd 1945-ben kinevezték az alakulat parancsnokának. A második világháború alatt Allón a szövetségek támogatásával rajtaütéseket hajtott végre Szíria és Libanon területén. A második világháború után a Palmach élén az arab gerillák ellen küzdött és meghiúsította a brit csapatok zsidó bevándorlást korlátozó kísérleteit.[1]
Bátor és ötletes vezetőként az izraeli függetlenségi háború idején (1948–49) az egyik legjobb harctéri parancsnokként tűnt ki. 1948 májusában – amikor a Palmachot beintegrálták a létrejövő Izraeli Védelmi Erőkbe – Allón katonai műveleteket vezetett, amelyek során elfoglalta Felső-Galileát. 1948 júniusában ő tervezte meg a Lód és Ramlá elfoglalására irányuló hadműveletet is. Októberben - immár a déli front parancsnokaként - visszaszorította az Egyiptomi Hadsereget a Sínai-félszigetre. Ennek következtében a Negev-sivatag és Eilat izraeli irányítás alá került és fegyverszünet után az alatt is maradt. 1950-ben Dávid Ben-Gúrión miniszterelnök teljesen feloszlatta a Palmachot és Allónt kinevezte az Izraeli Védelmi Erők törzsfőnökének. Ezt követően Allón visszavonult a katonai szolgálattól és megalapította a Cionista Szocialista Munkások Pártját, 1954-ben pedig bejutott az izraeli parlamentbe, a Knesszetbe. 1961-ben a Ben-Gúrión-kormány munkaügyi minisztere lett és 1977-ig számos miniszteri tisztséget látott el. Emellett 1968-tól 1977-ig - több, egymást követő izraeli kormányban - folytatólagosan miniszterelnök-helyettes is volt. 1967-ben miniszterként a bevándorlók beilleszkedésének elősegítése volt a feladata.[1][2]
1969-ben – Lévi Eskól halála után – ideiglenes hatállyal megbízott miniszterelnök lett. Az őt követő Golda Meir-kormányban az oktatásügyi és kulturális miniszteri tisztséget kapta meg. A Meirt követő Jichák Rabin kormányában pedig kinevezték külügyminiszternek. Miniszteri tevékenységei mellett annak a háborús kabinetnek tagja is volt, amely megtervezte az elsöprő sikerű 1967-es hatnapos háborút. 1972-ben megalkotta a megszállt Ciszjordániát érintő Allón-tervet. Ennek értelmében Júdea és Samária lefegyverzett részeinek jelentős része Jordánia uralma alá került volna és egy sor védelmi jellegű izraeli települést hoztak volna létre a Jordán folyó mentén. Bár a terv soha nem lépett életbe kitűnt belőle Allón rugalmassága az arabokat illetően. 1974-ben tagja volt annak az izraeli küldöttségnek, amely a haderők szétválasztásáról tárgyalt Egyiptommal és Szíriával. 1977-től már nem töltött be tisztséget egyetlen kormányban sem, de továbbra is aktív közéleti szereplő és a Knesszet tagja maradt. Emellett a Munkás Cionista Világmozgalom elnöki tisztségét is betöltötte. 1980. február 29-én hunyt el Afulában.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c Spencer C. Tucker, Priscilla Mary Roberts: The Encyclopedia of the Arab-Israeli Conflict: A Political, Social, and Military History, 96-97. oldal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
- ↑ Knesset.gov.il: Yigal Allon (angol nyelven). (Hozzáférés: 2012. szeptember 13.)
Források[szerkesztés]
- The Encyclopedia of the Arab-Israeli Conflict: A Political, Social, and Military History by Spencer C. Tucker, Priscilla Mary Roberts, 96-97. oldal(angolul)
- Knesset.gov.il: Yigal Allon(angolul)
- Pmo.gov.il: Yigal Allon(angolul)
- Britannica.com: Yigal Allon(angolul)
További információk[szerkesztés]
- The Jewish Agency for Israel: Yigal Allon (1918-1980)(angolul)
- Gale Encyclopedia of the Mideast & N. Africa: Yigal Allon(angolul)
- Jewish Virtual Library: Yigal Allon(angolul)
| Államfők | Háim Weizmann (1949–1952) · Jichák Ben Cví (1952–1963) · Zalmán Sazár (1963–1973) · Efráím Kácír (1973–1978) · Jichák Návón (1978–1983) · Háim Hercog (1983–1993) · Ézer Weizman (1993–2000) · Móse Kacav (2000–2007) · Simón Peresz (2007–2014) · Reuvén Rivlin (2014–2021) · Jichák Hercog (2021-) | 
|
|---|---|---|
| Miniszterelnökök | Dávid Ben-Gúrión (1948–1954) · Móse Sárett (1954–1955) · Dávid Ben-Gúrión (1955–1963) · Lévi Eskól (1963–1969) · Jigál Allón (1969) · Golda Meir (1969–1974) · Jichák Rabin (1974–1977) · Menáhém Begín (1977–1983) · Jichák Sámír (1983–1984) · Simón Peresz (1984–1986) · Jichák Sámír (1986–1992) · Jichák Rabin (1992–1995) · Simón Peresz (1995–1996) · Benjámín Netanjáhú (1996–1999) · Ehúd Bárák (1999–2001) · Aríél Sárón (2001–2006) · Ehúd Olmert (2006–2009) · Benjámín Netanjáhú (2009–2021) · Naftáli Benet (2021–2022) · Jaír Lapid (2022) · Benjámín Netanjáhú (2022–) | |
