Jaír Lapid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jaír Lapid
(יאיר לפיד)
Yair Lapid 2021 (cropped).jpg
Született 1963. november 5. (58 éves)[1][2][3]
Tel-Aviv[1]
Állampolgársága izraeli
Házastársa Lihi Lapid
SzüleiShulamit Lapid
Yosef Lapid
Foglalkozása
Tisztsége
  • a Kneszet tagja (2013. február 5. – 2015. március 31.)
  • Minister of Finance (2013. március 18. – 2014. december 4.)
  • a Kneszet tagja (2015. március 31. – 2019. április 30.)
  • a Kneszet tagja (2019. április 30. – 2019. október 3.)
  • a Kneszet tagja (2019. október 3. – 2020. március 16.)
  • a Kneszet tagja (2020. március 16. – 2020. március 29.)
  • a Kneszet tagja (2020. március 29. – 2021. április 6.)
  • a Kneszet tagja (2021. április 6. – nincs)
  • Izrael külügyminisztere (2021. június 13. – nincs)
  • Alternate Prime Minister of Israel (2021. június 13. – 2022. július 1.)
  • Strategic Affairs Minister of Israel (2021. június 13. – )
  • Izrael miniszterelnöke (2022. július 1. – nincs)
Iskolái Herzliya Hebrew Gymnasium

A Wikimédia Commons tartalmaz Jaír Lapid témájú médiaállományokat.

Jair Lapid (héberül יאיר לפיד; angolul Yair Lapid;) (Tel-Aviv, 1963. november 5. –) a Jesh Atid liberális párt izraeli politikusa, újságíró, író, egykori színész. 2013-2014-ben Izrael pénzügyminisztere volt. 2021. június 13 óta óta miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter a Bennet-Lapid-kabinetben.

A Kneszet 2022. június végén történő feloszlatása után 2022. július 1-jén letette az izraeli miniszterelnöki esküt.

Életrajz[szerkesztés]

Jair Lapid Shulamit Lapid izraeli írónő, újságírónő, a Shinui volt politikusa és Josef "Tommy" Lapid izraeli igazságügyi miniszter fia. Apai ágról vajdasági magyar zsidóktól származik.[4]

Újságíróként[szerkesztés]

Lapid újságírói pályafutása során a Maariv című újságba írt, amelynek anyai nagyapja társalapítója volt, valamint a Jedi’ot Acharonot napilapba, és elsősorban az izraeli televízió műsorvezetőjeként vált ismertté.

Ezen kívül verseket, dalokat, könyveket és színdarabokat írt és színészként dolgozott. 2008 januárjában átvette az Ulpan Shishi heti hírműsor moderátori szerepkörét, amely az Arutz 2 magántelevíziós csatorna "zászlóshajója".[5][6]

Politikusként[szerkesztés]

Négy évvel később, 2012. január 8-án bejelentette, hogy visszavonul a televíziós csatornától. Ahogy apja tette azt, hogy a politikusi pályát választotta, ő is izraeli politikai pályára lépett.[7][6]. Azzal, hogy bejelentette, hogy politikai pályára, megelőzte, hogy a Kneszetben elfogadjanak egy – állítólag rá szabott – törvényjavaslatot, amely szerint az újságíróknak hat hónaptól egy évig várniuk kell a választási tisztségre való indulással.[8]

Régebben Lapid pl. az új alkotmány elfogadását, a választási törvény megváltoztatását, a katonai kiadások csökkentését, a Golán-fennsík Szíriának való visszaadását és a Ciszjordániából való nagyarányú kivonulást követelte.[8]

Várható volt, hogy Jair Lapid megalapítja saját centrista pártját, melyet az első közvélemény-kutatások 15-20 mandátumra becsültek a Kneszetben - főként a Kadima párt rovására.[9][10] 2012. május 3-án Jair Lapid kérvényezte az illetékes hatóságnál, hogy pártját vegyék fel a következő kneszetválasztásokon induló pártok listájára. Az új liberális párt neve Van Jövő (Yesh Atid) (יש עתיד) volt. A pártprogram fókuszában többek között az oktatás, a lakhatás és az egészségügy reformjai álltak. Továbbá az ultraortodox haredi zsidók egyetemes hadkötelezettségét tervezték.[11]

A Van Jövő párt 19 mandátumot szerzett a kneszetválasztásokon 2013. január 22-én, és ezzel második lett. 2013 márciusában Lapid pénzügyminiszter lett. Annak ellenére, hogy ígérete szerint egy társadalmilag igazságosabb társadalomért dolgozik, az általa előterjesztett 2013/2014-es költségvetésben különböző területeken csökkentések és adóemelések is szerepeltek, ami különösen a középosztályt és az alacsonyabb jövedelműeket érintette.[12] Egy kormányválság után 2014. december 2-án Benjámín Netanjáhú miniszterelnök eltávolította hivatalából.

A 2015. március 17-i kneszetválasztásokon Lapid pártja, a Van Jövő párt körülbelül 5,5 százalékpontot veszített, így csak 11 mandátuma volt; ő maga viszont megtartotta mandátumát.[13] Ezt követően az ellenzéki szerepkörbe visszaszorult pártja visszanyerte a választók tetszését és a következő választásokon a Likud blokk kihívójának tekintették a legtöbb mandátumért folyó versenyben.[14]

A 2021-es, két éven belül negyedik izraeli parlamenti választás után az egyik politikai táborban ismét nem volt többség. A Van Jövő párt azonban a második legerősebb pártként került ki a választásból. 2021 júniusában Lapid azt mondta Reuvén Rivlin leköszönő izraeli elnöknek, hogy nyolcpárti kormányt akar alakítani, amelyben a választásokon legerősebb pártként fellépő Likud nem képviselteti magát.[15][16] Lapid megállapodott Naftali Bennettel, a nemzeti konzervatív Új Jobboldal párt vezetőjével, hogy Bennett 2023 augusztusáig töltse be a miniszterelnöki posztot, majd adja át a posztot Lapidnak. Az új kabinetet június 13-án fogadta el a parlament 60 szavazattal 59 ellenében.

2021. június 13-án Bennett letette az esküt Izrael új miniszterelnökeként.[17] Lapid miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter volt a Bennett-Lapid kabinetben.

A Kneszet 2022. június 30-i feloszlatását követően 2022. július 1-jén kinevezték Izrael ideiglenes miniszterelnökévé; elődje, Bennett miniszterelnök-helyettes lett. Lapid a 2022. novemberi kneszetválasztások után várhatóan betölti a miniszterelnöki posztot az új kormány megalakulásáig.[18]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b חה"כ יאיר לפיד. Kneszet
  2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Yosef Lapid (The Guardian)
  5. Anshel Pfeffer: Yair Lapid's quest to be the epitome of the new Israeli (angol nyelven). haaretz.com, 2012. január 9.
  6. a b Raz Shechnik: Yair Lapid to enter politics (angol nyelven). ynetnews.com, 2012. január 8.
  7. Peter Münch: Schrecken aller Rechten und Religiösen. In: Süddeutsche Zeitung. 2012. január 10. 1. p.
  8. a b Gil Hoffman: Yair Lapid quits journalism, plunges into politics (angol nyelven). The Jerusalem Post.com, 2012. január 8. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva].
  9. Gil Hoffman: Yair Lapid would destroy Kadima, poll finds (angol nyelven). The Jerusalem Post.com, 2012. január 9. [2012. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
  10. Inbal Omer: Poll shows Yair Lapid hitting Kadima (angol nyelven). globes.co.il, 2012. január 9.
  11. "Lapid lays out party platform"; Ynet
  12. Michal Popovski: Israels Polit-Shootingstar ist vollends entzaubert. welt.de, 2014. február 1.
  13. Abgeordneten-Profil von Yair Lapid. Knesset
  14. Yaakov Katz: Yair Lapid's plan to defeat Netanyahu and become leader of Israel. The Jerusalem Post. 2017. febr. 24.
  15. tagesschau.de: Israel: Oppositionsführer Lapid meldet Koalitionsbildung (német nyelven), 2021. június 3.
  16. Israel: Koalition unter Führung von Lapid. zdf.de, 2021. június 2.
  17. Regierungswechsel in Israel : Benjamin Netanjahu als israelischer Ministerpräsident abgelöst. Die Zeit, 2021. június 13.
  18. Israels Parlament beschliesst die Auflösung. NZZ.ch 2022. június 30.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jair Lapid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]