„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Sablon betétele (Sablon:Templomépítészet) |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
| 19. sor: | 19. sor: | ||
[[da:Kampanile]] |
[[da:Kampanile]] |
||
[[de:Campanile]] |
[[de:Campanile]] |
||
[[eo:Kampanilo]] |
|||
[[es:Campanario]] |
[[es:Campanario]] |
||
[[fr:Campanile]] |
[[fr:Campanile]] |
||
A lap 2009. január 18., 11:15-kori változata
Campanile (olaszul: „harangtorony”) a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak önálló torony építéséhez. Giotto tervei alapján épült a firenzei dóm harangtornya gótikus stílusban. A leghíresebb a velencei Campanile, ami román stílusú, s amit a 20. század elején újjá kellett építeni, mert egy földrengés ledöntötte. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres Ferdetorony.
A kora középkorban Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Az ír templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban ismertek különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965.
