Ferencz Károly (geológus)

Ferencz Károly
Ferencz Károly 1935-ben
Ferencz Károly 1935-ben
Született	1915. január 31. Olad
Elhunyt	2001. február 28. (86 évesen) Zalaegerszeg
Állampolgársága	Magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	pósfai Horváth Anna Mária Jusztina (1912–1987)
Foglalkozása	geológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Sírhelye	Szombathely
Ferencz Károly aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferencz Károly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ferencz Károly Imre Géza (Olad, 1915. január 31. – Zalaegerszeg, 2001. február 28.) a Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett magyar geológus, a Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) tudományos főmunkatársa.

Fiatalkora, tanulmányai

Az elemi iskolát a vas megyei Oladon – amely ma már Szombathely városrésze –, a polgári, majd a felső kereskedelmi iskolát Szombathelyen végezte. Édesanyja Móhr Aloysia, aki oladi Ernuszt Kelemen gróf feleségének társalkodónője volt, édesapja Ferencz Lajos, aki szintén a grófnál dolgozott, mint jószágkormányzó, később pedig a szombathelyi számvevőszék osztályvezetője lett. Három testvére Vitéz Ferencz Lajos katonatiszt, Ferencz Gyula iskolaigazgató, tanár és Dr. Ferencz László pénzügyminisztériumi osztályvezető. 1945. december 29-én feleségül vette a Szombathelyen élő zalai lányt, a nemesi származású pósfai Horváth családból való pósfai Horváth Anna Mária Jusztinát (*Bocfölde, 1912. június 22. - Zalaegerszeg 1987. január 06.), akinek a szülei pósfai Horváth Ferenc Zsigmond (1882–1941) bocföldei körjegyző, és kiszsennyei Fábián Anna voltak. Két gyermekük született, Katalin lányuk 1946-ban, Károly fiuk pedig 1947-ben.

Az egyetem elvégzése után hat évig a Lóczy-tanszéken dolgozott mint tanársegéd, majd a Magyar Állami Földtani Intézetbe került.

A fronton

1942–44 között a keleti fronton Brjanszknál harcolt mint karpaszományos őrmester. A Horthy-korszakban azok a fiatal katonák, akik érettségivel vagy diplomával rendelkeztek, zubbonyuk mindkét ujján a csuklójuk felett íves szalagot viseltek, ezt hívták katonanyelven paszománynak. A karpaszományos a közlegénnyel szemben „rangidősnek” számított. A keleti fronton tanúsított bátorságáért több kitüntetést is kapott. Többek között az „I. osztályú Tűzkereszt kardokkal” az „Erdélyi Emlékérmet” és a „Magyar Bronz Érdemérem hadiszalagon” kitüntetést, melyet felterjesztés alapján csak az kaphatott meg, aki a tűzvonalban harcolt.

Munkássága

1946-tól geológiai kutatásokat végzett az ország szinte minden részén. A háború után egy rövid időre a Földtani Intézet megbízott helyettes igazgatója volt. (Mivel soha nem volt párttag, az igazgatói posztot nem ajánlották fel neki, de kiemelkedő szakmai tudása és tudományos érdemei miatt a káderkorszakban is igen nagy tisztelet és elismerés övezte). Ezt a pozíciót adta fel annak érdekében, hogy külföldön tudjon munkát vállalni mint a Földtani Intézet munkatársa. 1953–1960 között Albániában, 1960–61-ben Mongóliában és Kínában, 1961–75 között (14 évig!) a nyugat-afrikai Guineában végzett fontos geológiai munkákat. Albániában a Thumani mocsárvilág lecsapolását vezette, Mongóliában és Kínában hőforrásokat kutatott, Guineában berill-, turmalin-, kaolin-, gyémánt- és rubinlelőhelyeket tárt fel. A német és francia nyelvet kereskedelmi iskolás kora óta használta, aktívan használta a modern gyorsírást, gépírást, megtanult oroszul, angolul és három guineai törzs, a szuszu, a málinké és a fulbe nyelvet is elsajátította. 1975-től a Földtani Intézetben tevékenykedett, illetve tanított a Miskolci Műszaki Egyetemen. Kiküldetései során rengeteg néprajzi, geológiai és természettudományi vonatkozású leletet küldött haza a magyarországi múzeumok részére.

1953–1960 Albánia

Josif Pashko Albán miniszterelnök köszönő levele dr. Ferencz Károly áldozatos munkájának elismeréseként, 1957. január 1.

Az Albániában végzett igen aktív, hároméves munkája során nem csak a tudományos feltárásokat végezte el a tőle megszokott precizitással, hanem a helybeli parasztoknak is igen sokat segített műszaki tanácsaival. Az ottani kollégái és az irányítása alatt dolgozó munkások is mind-mind csodálattal adóztak nagyszerű és emberséges jelleme előtt.

„Megmondom őszintén Karcsi, akár hiszed akár nem, a Te munkáddal és különösképpen a Te viselkedéseddel itt nálunk olyan nyomokat hagytál, amiket nem lehet könnyen eltüntetni. Mindenki, amikor Magyarokról van szó rólad beszél, minisztertől kezdve Jusufon keresztül menve egészen a legutolsó munkásig, akiknek boldogságot okoztál azzal, hogy képeket küldesz egymás után. Éppen tegnap volt alkalmam Jusuffal beszélni, aki nem talált kifejezéseket arra, hogy mennyire becsül, szeret és tisztel téged.”

(Részlet Agim Basa albán építészmérnök leveléből, aki Magyarországon végezte el a Műegyetem építészmérnöki szakát. Jól beszélt és írt magyarul. Agim az Albán tervező irodának dolgozott. A levélben említett Jusuf a tervhivatal elnöke volt)

Az 1956. augusztus 11. – 1957. október 1. közötti időszak alatt valósult meg a Shkodra és Tirana közötti útszakasztól nyugatra az Adriai-tengerpartig elterülő, mintegy 880 km² területű, maláriaveszélyes Thumáni-mocsár lecsapolásához szükséges geológiai felépítés feltárása, melyet több száz kézi fúrással és függőleges munkálatokkal (aknák) végeztek az ő irányítása alatt. A területről 1:10.000-es részletes földtani térképet és geológiai szakvéleményt készített, az albán tervező iroda /Proekti Tirana/ részére.

A projekt elvégzése után a Kruja melletti Mount Karanjes /Karanjes-hegy/-től északra az Ishem-folyóig, s onnan a délre elterülő Terra Incognita Scanderbeg-hegyvonulat 1:25.000-es léptékű földtani térképének elkészítésén dolgozott, mely a területről az első ilyen léptékű geológiai feltárás. A felvételt miocén, oligocén, eocén, kréta, jura és triász képződményekben, őserdőkkel fedett területen hajtotta végre. Készített még szakvéleményt Tiranának a vízellátására vonatkozólag, melyet az albán főváros mögött elterülő, 1612 m magas bővizű karsztforrások gravitációs úton való bevezetésével oldottak meg.

Javaslatot tett egy 24 MW-os vízerőmű építésére a Dróya-folyón, majd közreműködött az ezzel kapcsolatos összes geológiai munkálatokban.

1960–1961 Mongólia és Kína

Köszönő levél dr. Székessy Vilmostól, a Budapesti Természettudományi Múzeumnak eljuttatott geológiai és természettudományi vonatkozású gyűjtésekért, 1961. január 26.

1960-tól egy éven keresztül Mongóliában tevékenykedett. A Kelet-Góbi-sivatag területén, mint a Magyar vízkutató expedíció vezetője és egyben mint az expedíció geológusa vett részt. A Magyar Vízkutató expedíciót 1957 tavaszán indították el Mongóliában az OFF javaslatára. Tagjai az OFKFV, az ELGI és a MÁFI kivétel nélkül nagy gyakorlati tapasztalatokkal bíró szakértői voltak. Ebben az évben Ferencz doktor vezetésével Öndörhán, Csojbalszan, Barún-Urt és Szajndsand városok környékén élő szamonok részére több eredményes mélyvízi ivókutat tártak fel. Az expedícióban részt vevő szakemberek vezetője dr. Ferencz Károly volt, helyettese és egyben a fúrási-műszaki ügyek irányítója Csath Béla fúrómérnök lett. A felszíni geoelektromos mérések döntő részét Szabadváry László és Hobot József végezte, de egy frissen vásárolt Ge-10 típusú műszerrel a Handaj–Szurunharla páros is végzett méréseket a mongol fúróbrigádok fúrásainak előkészítésére. A karotázs-mérések elvégzésére Varga Gábor geofizikus mérnök utazott ki.

A sikeres munkálatokért az akkori mongol mezőgazdasági miniszter, Zsagvaral a csapat minden egyes tagjának díszoklevelet adományozott, az expedíció pedig Cedenbal államelnök aláírásával ellátva a „Mongol Népköztársaság Kormányának” díszoklevelét kapta meg.

Ferencz doktor mint mindig, most is rengeteg néprajzi gyűjtést, a mindennapi élettel kapcsolatos eszközöket, ruhákat, hangszereket küldött haza a Természettudományi Múzeum számára, amelyet az akkori főigazgató dr. Székessy Vilmos több levélben méltatott.

1961–1975 Guinea

Guineában a 14 év alatt rengeteg tudományos munkát végzett. Többek között berill-, turmalin-, csillám-, kaolin-, gyémánt-, rubin lelőhelyek feltárása, több tucat afrikai település vízellátásának kivitelezése, ivóvíz-kutak fúrása.

Dr. Ferencz Károly által hazaküldött afrikai lepkék, kicsomagolása

A Dr. Ferencz Károlyról elnevezett pillangó a "Ferencz boglárka /Neurellipes ferenczi Libert/" egyetlen példánya.

Dr. Ferencz Károly dzsungellaboratóriumában

Amikor 1961. február 28-án megérkezett Afrikába, a Guineai Geológiai és Bányaügyi Minisztérium alkalmazta, de az ország akkori elmaradottságából adódóan szinte semmilyen, a kutatáshoz szükséges támogatást nem kapott meg. Megérkezése után a munkájához nélkülözhetetlen eszközöket /teodolit, mérőlécek,-szalagok, kompasz, magasságmérő stb./ saját költségén szerezte be. Kint tartózkodása alatt számtalan falu, város, ipari létesítmény vízellátási problémáját oldotta meg. Talajdinamikai szakvéleményeket adott guineai és a Guineában dolgozó külföldi vállalkozásoknak. Jelentős szerepet vállalt a helyi nyersanyagkutatásban és számtalan esetben adott agrogeológiai és talajtani szakvéleményt. A fejlesztésügyi államtitkár felkérésére egy évig tanított heti két alkalommal a Technikai Főiskolán ingyen.

Társadalmi összefogást hozott létre egy 1500 fából álló oltott mangó- és 450 fából álló, ugyancsak oltott narancsfa-ültetvényhez, ami abban az időben kiemelkedő mintaültetvénynek számított. A helyi közösségnek önzetlen missziós munkával nyújtott egészségügyi ellátást. A 1960-as években ezen a környéken még az aszpirin is hiánycikk volt, így sokszor az őt meglátogató, Magyarországról érkező kollégáit kérte meg, hogy hozzanak magukkal gyógyszereket, amit díjtalanul osztott meg a szegényekkel. Conakry közelében a helyi hatóságok építettek egy modern téglagyárat, amihez a szükséges agyagmennyiséget cseh geológusok tárták fel, de mivel rossz helyen kutattak, az alapanyag 4 év múltán elfogyott és az ott dolgozók munka nélkül maradtak. A helyi kormányzó megkérte dr. Ferencz Károlyt, hogy ha van rá mód és még ha messzebb is, de próbáljon meg új nyersanyag lelőhelyet feltárni. Mivel Ferencz doktor sejtette, hogy az előző szakemberek nem jó helyen keresték az agyagot, egy magyar Csepel fúrógéppel és munkacsoportjával a gyártól 200 méterre 24 fúrással, több mint száz évre elegendő és jobb minőségű agyagot tárt fel.

Az 1971-es Budapesti Vadászati Világkiállításon önzetlenül segített a guineai pavilon felállításánál.

Ferencz Boglárka (Neurellipes ferenczi Libert, 2010)

Ugyan a lepkészek körében Dr Ferencz Károly neve nem annyira ismert, de az általa gyűjtött és a hagyatékából származó tárgyi emlékek valóságosan, kézzel foghatóan tanúsítják: ez a magyar geológus nemcsak a föld mélyén rejtőző élettelen, hanem a föld felszínén futkározó és a levegőben repkedő élő kincseket is szenvedélyesen kutatta és gyűjtötte. Utazásai és kiküldetései során számtalan rovart gyűjtött és juttatott el a Magyar Természettudományi Múzeumnak. Rendszeresen ellátogatott az általa feltárt helyekre és nem amatőr módon, hanem a szakavatott gyűjtő alaposságával dolgozott. Coyah-i laboratóriumának kertjében fénycsapdát működtetett, de még a szobájának fényére berepülő rovarokat is megfogta. A Magyar Természettudományi Múzeum lepkegyűjteményének afrikai anyagában jelentős mennyiségű példány származik az ő gyűjtéseiből. Ezeket a múzeumnak ajándékba küldte, több csomagban, éveken keresztül.

Az egyetlen ismert Ferencz Boglárka (Neurellipes ferenczi Libert, 2010), amit Ferencz Károly gyűjtött még 1964. március 19-én Coyahban, és a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. A példányt a hatvanas évek közepén, sok-sok más afrikai lepkével együtt küldte ajándékcsomagban a múzeumnak, és a génusz 2010-ben megjelent revíziójában a francia Michel Libert írta le és nevezte el a gyűjtőről. (forrás: https://lepkeskonyvek.blog.hu/2017/04/12/ferencz_karoly )

A Böbe expedíció

A Veszprémi Kittenberger Kálmán állatkert híres lakójának, Böbének a kimagaslóan intelligens csimpánznak, szülőhelyén való szabadon engedési kísérleténél is jelen volt. Böbe majom 1963-ban született az afrikai Guineában, anyját orvvadászok lőtték le, s így került egy ott dolgozó magyar mérnökhöz, aki később a Veszprémi Állatkertnek adományozta. Amikor 1969. december 17-én Kasza László a Veszprémi Állatkert akkori igazgatója, Vecsey Ervin Böbe majom gondozója és Rácz Gábor ismert természetfilmes megérkeztek a guineai Conakryba, dr. Ferencz Károly volt az expedíció helyi vezetője.

Mivel Ferencz doktor akkor már jó ideje kint élt Afrikában, kiválóan ismerte a helyi viszonyokat. Ő volt segítségére a kiérkező magyar különítménynek szinte mindenben. Ő szállásolta el az expedíció tagjait, ő javasolt helyszíneket a forgatáshoz a közeli Kakulima hegy lábánál elterülő erdőkben, ő szerzett „kényelmes” ketrecet Böbének, teherautót a szállításhoz, és az ő kalauzolásával tudott a csapat könnyedén eligazodni Afrika rejtelmes világában. Nagy hasznát vették annak, hogy Ferencz doktor három afrikai- a szuszu, a málinké és a fulbe nyelvet is kiválóan beszélte. Böbe végül is nem a szabadságot választotta, hanem visszatért Veszprémbe, ahol sajnos rá egy évre, 1970. november 10-én májmételyben elpusztult. A történetet később Rácz Gábor is megírta a Sokszor "Tizenkét hónap az erdőn" című útikönyvében.

Rácz Gábor 1994-ben portréfilmet készített róla, melyet a Magyar Televízió is műsorára tűzte. Ez a felvételt jelenleg is elérhető a YouTube videomegosztón. Dr. Ferencz Károly Geológus - portréfilm

Egy év börtön

Afrikai munkásságának idején 1971. október 6-án a kialakult politikai helyzet miatt börtönbe került. Aznap reggel egy általa jól ismert rendőr kopogtatott az ajtaján, s megkérte, hogy menjen vele, mert a „főnök” hívatja. Mivel a munkáján kívül soha nem avatkozott bele semmilyen őt nem érintő kérdésbe, soha nem nyilvánított véleményt, nem tudta mire vélni a dolgot. Követve a rendőrt lement az udvarra, ahol kocsiba ülve elvitték. Ő útközben jelezte, hogy szeretné, ha a Magyar Nagykövetségre vinnék, amire azt a választ kapta, hogy éppen arrafelé tartanak. Ennek ellenére az útkereszteződésben nem kanyarodtak le, hanem a hírhedt internáló táborba, a Camp Boiróba vitték, ahol egy 3,5 m × 1,8 m-es bádogtetős, ágy nélküli cellába zárták.

Igazolás Ismael Toure aláírásával a guineai államtól, dr. Ferencz Károly ártatlanságáról

Ennek előzménye az volt, hogy az 1970-es évek végén a Bissau-Guinea területén tartózkodó portugál gyarmati haderő partra szállt Conakryban, hogy megdöntsék az akkori elnök, Sékou Ahmad Touré uralmát. Az államelnök vezetését nem tudták megdönteni, de Touré megtorlásként politikusok, volt miniszterek, az országban tartózkodó külföldi állampolgárok sorát tartóztatta le és vetette börtönbe. Azokat a rabokat, akik nem az előírásoknak megfelelően viselkedtek, kegyetlenül megbüntették: 4–5 ágúra felhasított, vastag plasztikcsővel korbácsolták meg, áramot vezettek bele, vagy gúzsba kötötték több órára úgy, hogy a kezeit hátra, a térdeket a vállakhoz, a heréket pedig a nyakhoz felhúzva kötötték meg, így ha az elítélt megmozdult az kegyetlen fájdalmat okozott.

Ferencz Károly odaérkezésekor a kihallgatást az elnök öccse, Ismael Touré vezette, ami nem állt másból mint, a nevének megkérdezése és értéktárgyainak, ruháinak elvétele. Camp Boiró-ban az volt a szokás, hogy az új rabok 10 napig se enni, se inni nem kaptak, és egy nagy "D" betű /Diet/ volt a cellájuk ajtajára festve. Ferencz doktor, miután 4 napig se enni, se inni nem kapott, megjátszva, hogy az éhhalál szélén van, kijátszotta az őröket, akik félelmükben, hogy a doktor éhen vagy szomjan hal, hoztak neki egy kis teát és száraz kenyeret. Ezt követően már megkapta a napi "nuritur-t" a börtönkosztot. Ferencz Károly először az 51-es cellában, majd onnan pár nap múltán átvitték a 68-as cellába, melynek szomszédságában raboskodott Diallo Telli az Afrikai Egységszervezet korábbi főtitkára, és Kouyate Laminé volt védelmi miniszter. A 8. napon kinyílt az ajtó, és átvezették a szomszédos 67-es cellába, mivel Diallo Tellit átszállították egy másik börtönblokkba, ahol mint később kiderült, a kikényszerített hamis vallomása után a kegyetlen fekete diétával („black diet”: se élelem, se víz) halálra éheztették. Az októberi hónapban villámcsapásszerűen abbahagytak minden kihallgatást, ettől fogva senkit nem vittek el, és új rabok sem érkeztek az erődítménybe. Miután Touré elnök rájött, hogy sok embert elvittek ártatlanul, hogy ezzel is gyengítsék erejét, leállította a komissziót. A későbbiekben, ahogy kint változtak a politikai események, úgy viselkedtek a rabokkal az őrök. Ferencz doktor beszámolója szerint december közepétől érezhetően enyhült a szigor a börtönben. Január 28-án este tízkor több rabot elvittek, közöttük cellatársát, Kouyate Laminét. Az ezt követő pár hónapban több cellatársa is volt, akik beszámolója szerint mind jóravaló, kedves emberek voltak. 1972. május 11-én váratlanul kinyílt a cellaajtó, és minden előzetes bejelentés nélkül elengedték. Elszállították a conakry-i Hotel Camayenbe, ahol a hatóságok fizették ki az ott tartózkodását addig, amíg meg nem érkeztek a Magyar Nagykövetségről. Itthoni utasítás szerint Ferencz doktor május 22-én hétfőn repülőgépre ült és elindult Conakryból Magyarország felé. Hazaérkezése után a Római Parti Vasas üdülő szállodájában helyezték el, ahol azonnal kérte ártatlanságának írásba foglalását.

Arra vonatkozólag, hogy miért és milyen váddal tartóztatták le, soha nem kapott választ, de miután a politikai helyzet rendeződött, szabadon engedése után kapott egy hivatalos elismerést, hogy személyével soha nem sértette meg a guineai törvényeket, kintlétét pedig kizárólag a Magyar Állam megbízásából történő, tudományos munkák indokolták.

A guineai Camp Boiróban voltak, akik a könyörtelen bánásmód során a börtönben lelték halálukat, voltak, akikre halál vagy életfogytig tartó börtönbüntetés várt. 1969 és 1976 között, az Amnesty International adatai szerint 4000 embert tartóztattak le, ebből 2900 nyomtalanul eltűnt, de a tábor több éves működése alatt becslések szerint több mint 50 000 ember lelte halálát, többek között a fent említett Diallo Telli és Kouyate Laminé is.

A 15 év alatt mindössze két alkalommal volt szabadságon.

Fontosabb itthoni munkái

• Talkum kutatás Vaskeresztes, Felsőcsatár térségében
• Olajkutatás Nagylengyelben
• Bazaltbánya megnyitás Láz-hegyen.
• Vízműtelepek létesítése és fejlesztése Várpalotán, Fűzfőn, Ajkán, Herenden, Szekszárdon, Nagykanizsán, Zalaegerszegen
• Karsztforrások felkutatása, kijelölése. Több mint ezer termelőszövetkezet (tsz) és Állami Gazdaság hidrogeológiai feltérképezése
• A szegedi, ajkai, herendi, fűzfői, várpalotai, nagykanizsai, zalaegerszegi vízművek fejlesztése
• A szombathelyi hőforrás feltárása
• A büki hőforrás feltárása
• A harkányi hőforrás feltárása
• A hajdúnánási hőforrás feltárása
• A piliscsabai Béri Balogh Ádám laktanya saját vízellátása. cikk: Mélységi vizek

Publikációk, riportok

• Tanulmányok Pápa város történetéből - A kezdetektől 1970-ig Pápa, 1994 /Pápa és tágabb környékének földtörténeti és földrajzi ismertetése/
• Szombathely regionális szerepe, kulturális helyzete (Válaszok a Vasi Szemle körkérdésére) Szombathely, 1997
• Bokor László - Fehéri Tamás Kamerával a világ körül. Magvető, Bp., 1969 /Lángol a dzsungel/
• A Pilishegy és a tőle D-re eső terület földtani viszonyai (Conditions géologiques du Mont Pilis et du territorie situé au s de celuci-ci; orosz kivonat) – A Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1943. évről. Befejező rész – Nehézipari Könyv- és Folyóiratkiadó Vállalat, Budapest, 7-38. o. /1953/
• Ferencz Károly (1978): Krenner József (angol kivonattal) – Földtani Tudománytörténeti Évkönyv 1977 (6): 57-71.
• Ferencz Károly (1998): Beaudant, a király geológusa. Bazaltjaink – francia szemmel.- Élet és Tudomány, 1998(43): 1359-1362.
• Ferencz Károly (1973): Nyersanyagkutatás a Guineai Köztársaságban (1961. február 28-tól 1973. december 24-ig).- Gépírat a MÁFI Tudománytörténeti Gyűjteményében, 12 o.
• Ferencz Károly (1977): Kimutatás Dr. Ferencz Károly geológus tudományos főmunkatárs gyakorlati tudományos munkásságáról, 1976. december 31-ig – Gépírat a MÁFI Tudománytörténeti Gyűjteményében, 13 o.

Emlékezete

Dr Ferencz Károly nagyon szerette volna, ha életében elkészül az általa megálmodott múzeum a Balatoni Ábrahámhegyen, de ez sajnos végül nem valósult meg. Hagyatékának egy része a különböző magyarországi múzeumokhoz került az Ő és családja felajánlásával, néprajzi és állattani gyűjteményét pedig egy külön az Ő nevét viselő tárlat keretein belül tekinthetik meg az érdeklődők a csempeszkopácsi Pungor Zoltán Múzeumban.

• Csempeszkopácson a Pungor Zoltán Múzeumban állandó kiállításon tekinthető meg Dr. Ferencz Károly természettudományi gyűjteménye.
• Rácz Gábor Sokszor "Tizenkét hónap az erdőn" című útikönyvében több fejezetben is ír Dr. Ferencz Károlyról és munkásságáról.
• Budapesten az ötödik kerületben a Sas u. 9.-es ház falán elhelyezett emléktábla őrzi emlékét.