„Légvédelmi rakéta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
a →Kapcsolódó szócikkek: Lásd még fejezetcím módosítás az ajánlás szerint AWB |
||
7. sor: | 7. sor: | ||
Az [[atomfegyver]]ket hordozó [[nehézbombázó repülőgép]]ek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az [[1950-es évek]] második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a [[honi légvédelmi rakéta|honi légvédelmi rakéták]] a kiemelt fontosságú, [[stratégiai cél]]okat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere [[parancsközlő távirányítás]] volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az [[1960-as évek]] végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a [[csapatlégvédelmi rakéta|csapatlégvédelmi rakéták]], melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit [[páncélozott harcjármű]]vekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a [[kézi légvédelmi rakéta|kézi légvédelmi rakéták]] is ekkortájt jelentek meg. |
Az [[atomfegyver]]ket hordozó [[nehézbombázó repülőgép]]ek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az [[1950-es évek]] második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a [[honi légvédelmi rakéta|honi légvédelmi rakéták]] a kiemelt fontosságú, [[stratégiai cél]]okat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere [[parancsközlő távirányítás]] volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az [[1960-as évek]] végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a [[csapatlégvédelmi rakéta|csapatlégvédelmi rakéták]], melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit [[páncélozott harcjármű]]vekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a [[kézi légvédelmi rakéta|kézi légvédelmi rakéták]] is ekkortájt jelentek meg. |
||
== |
== Kapcsolódó szócikkek == |
||
* [[Dani Zoltán]] [http://atv.hu/hircentrum/090425_a_szekely_hos__aki__levette__a_lopakodot.html A székely hős, aki „levette” a lopakodót] – [[ATV (televízióadó)|ATV]].hu, 2009. április 25.; [https://index.hu/video/2009/05/09/aki_lelotte_a_lopakodot2/ Aki leszedte a lopakodót] – [[Index.hu|Index]], 2009. május 9. |
* [[Dani Zoltán]] [http://atv.hu/hircentrum/090425_a_szekely_hos__aki__levette__a_lopakodot.html A székely hős, aki „levette” a lopakodót] – [[ATV (televízióadó)|ATV]].hu, 2009. április 25.; [https://index.hu/video/2009/05/09/aki_lelotte_a_lopakodot2/ Aki leszedte a lopakodót] – [[Index.hu|Index]], 2009. május 9. |
||
A lap 2020. január 5., 16:30-kori változata
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A légvédelmi rakéta vagy föld-levegő rakéta olyan irányított rakéta, melyet légi célok, elsősorban repülőgépek, ritkábban helikopterek és rakéták elleni harcra használnak. Az első légvédelmi rakétákat a második világháborús Németországban fejlesztették ki a szövetséges bombázások megakadályozására, de a háború végéig nem sikerült használható fegyverhez jutniuk.
Az atomfegyverket hordozó nehézbombázó repülőgépek megjelenése a fejlesztéseknek új lökést adott, és az 1950-es évek második felében megjelentek és elterjedtek az első használható ilyen fegyverek. Az akkori elvárásoknak megfelelően a honi légvédelmi rakéták a kiemelt fontosságú, stratégiai célokat védték, ennek megfelelően fix telepítésű fegyverrendszerek voltak, meglehetősen nagy méretű és tömegű rakétákkal és berendezésekkel. A legkorábbi rakéták irányítórendszere parancsközlő távirányítás volt, de ez a távolság növekedésével egyre pontatlanabbul működött, így nem ritkán atomtöltet kellett az ellenséges repülőgépek biztos megsemmisítéséhez, ezért hamar átadta helyét a félaktív lokátoros önirányításnak, amely ma is a légvédelmi rakéták egyik alapvető irányítási módszere. Az 1960-as évek végére a rakéták legkisebb méretét sikerült alapvetően lecsökkenteni, megjelentek a csapatlégvédelmi rakéták, melyek indítóállványait és kiszolgáló berendezéseit páncélozott harcjárművekre telepítették, így ezek folyamatosan követni tudták a harcoló csapatok mozgását. A legkisebb légvédelmi rakéták kategóriája, a kézi légvédelmi rakéták is ekkortájt jelentek meg.
Kapcsolódó szócikkek
- Dani Zoltán A székely hős, aki „levette” a lopakodót – ATV.hu, 2009. április 25.; Aki leszedte a lopakodót – Index, 2009. május 9.