Czabán Samu

Czabán Samu
Portréja egy szocialista könyvben
Portréja egy szocialista könyvben
Született	1878. február 17. Rozsnyó
Elhunyt	1942. december 16. (64 évesen) Nagyszőlős
Álneve	Tóni bácsi Tanító bácsi Samu bácsi
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	pedagógus politikus író újságíró
Sírhelye	Nagyszőlősi evangélikus temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Czabán Samu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Czabán Samu (Rozsnyó, 1878. február 17. – Nagyszőlős, 1942. december 16.) pedagógus, a századforduló után kibontakozó szocialista tanítómozgalom egyik vezető alakja.

Élete

Czabán Samu 1878-ban látta meg a napvilágot a rozsnyói csizmadia kisiparos fiaként. 1897-ben kapott tanítói oklevelet Eperjesen, majd megkapta első (segédtanítói) állását az albertirsai nemzetiségi iskolában. Ezután több helyen is tanított (Miava: 1902-1906, Klopódia: 1906-1911, Nagyszénás: 1911-1914). 1912-ben lett az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke, ezt követően pedig a szociáldemokrata párt tagjai sorába lépett, ahol a felekezeti és községi iskolák államosítását követelte. Rebellis gondolataihoz először Nagyszénáson talált segítő partnereket, azonban egy sztrájk miatt 1914-ben izgatás vádjával ottani állásából elbocsátották, ezután óradíjasként működött Budapesten.

„	Ez az ítélet nem csak nekem szól, hanem az igazi népkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nem csak a tanítói mozgalmakban vettem részt, hanem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásembereknek is, azoknak, akik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak.	”
– Czabán elbocsátásáról írt cikkéből

Miután kitört az 1918. októberi polgári demokratikus forradalom, a Közoktatásügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. A Magyarországi Tanácsköztársaság (Kommün) alatt elnöke volt a budapesti III. kerületi munkástanácsnak, tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása idején börtönbe került, majd 1921-ben visszatért a Felvidékre (Csehszlovákiába), ahol Beregszászon (Kárpátalja) telepedett le. A Csehszlovák kommunista párt munkájának aktív résztvevője, 1933 és 1936 között pedig az Új Korszak című antifasiszta tanügyi lap szerkesztője volt. Szerkesztette továbbá a Jó Barátom Kis könyvtárát Samu bácsi álnéven. 1938-ban újfent elbocsátották állásából, a Kárpátalja visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el 1942-ben, cellájában.

Emlékezete

Rozsnyón, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége által adták át minden évben a Czabán Samu Pedagógiai Díjat (ma már Felvidéki Magyar Pedagógus Díj), illetve itt áll 1968 óta bronz mellszobra.

Rákospalotán több közterület is a nevét viselte (ma Leiningen Károly út, 1954-1991, Széchenyi tér, 1949-1991, és Cserba Elemér út, 1954-1991).

Emléktábla az iskola falán

Budapest XV. kerületében (Rákospalotán) a mai napig a nevét viseli az 1959-ben épült Czabán Általános Iskola.

Nagyszénáson utca viseli nevét, valamint a róla elnevezett, 1927-ben alapított iskola alsó tagozatán dombormű, felső tagozatán festmény őrzi emlékét.

Művei

• Kertfalu (Képes Olvasókönyv, Praha, 1930);
• A főpróba (Beregszász, 1932. Egyfelvonásos színdarab iskolás gyermekek számára);
• Mese az erdőben (gyermekszíndarab, Beregszász, 1932);
• Utasítás a fonomimikai módszer alapján történő olvasás és írás tanításához (Tomcsányiné Czukrász Róza „Phonomimikai gyakorlatok... ” c. művének felhasználásával, Beregszász, 1935).

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Budapest teljes utcanévlexikona. Sprinter Kiadó. 127., 132., 319., 459. oldalak
• A szocialista forradalomért. Kossuth Könyvkiadó, 1975. (Szerk. Bakó Ágnes) 97-98. oldal
• Szabó Ferenc: Czabán Samu Nagyszénáson. Gyula, 1972. (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 6.)