„Heckenast Gusztáv (nyomdász)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
0 forrás archiválása és 1 megjelölése halott linkként. #IABot (v2.0beta8) |
→Életútja: Üzenet |
||
14. sor: | 14. sor: | ||
{{idézet2|''"Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a [[Pesti Hírlap]]nak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…"'' | [[Kossuth Lajos]]}} |
{{idézet2|''"Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a [[Pesti Hírlap]]nak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…"'' | [[Kossuth Lajos]]}} |
||
[[1848]]. [[március 15.|március 15-én]] az ő nyomdájában nyomtatták ki a [[Nemzeti dal]]t és a [[12 pont|Tizenkét pont]]ot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött [[Beniczkyné Bajza Lenke|Bajza Lenke]] írónővel, [[Bajza József (költő)|Bajza József]] költő lányával, akitől később elvált. |
[[1848]]. [[március 15.|március 15-én]] az ő nyomdájában nyomtatták ki a [[Nemzeti dal]]t és a [[12 pont|Tizenkét pont]]ot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött [[Beniczkyné Bajza Lenke|Bajza Lenke]] írónővel, [[Bajza József (költő)|Bajza József]] költő lányával, akitől később elvált. <Később újra megnősült, második (?) felesége Jurenák Stefánia volt.--> |
||
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között [[Berzsenyi Dániel]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Kisfaludy Károly]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Vajda János (költő)|Vajda János]], [[Jókai Mór]], [[Jósika Miklós]] írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot ([[Magyar Remekírók]]). Alapítója volt a [[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]nak. [[1873]]-ban a cégét eladta a [[Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.|Franklin Társulatnak]], majd [[Pozsony]]ban telepedett le, ahol haláláig élt. |
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között [[Berzsenyi Dániel]], [[Csokonai Vitéz Mihály]], [[Kisfaludy Károly]], [[Kölcsey Ferenc]], [[Vajda János (költő)|Vajda János]], [[Jókai Mór]], [[Jósika Miklós]] írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot ([[Magyar Remekírók]]). Alapítója volt a [[Vasárnapi Ujság (hetilap, 1854–1921)|Vasárnapi Ujság]]nak. [[1873]]-ban a cégét eladta a [[Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.|Franklin Társulatnak]], majd [[Pozsony]]ban telepedett le, ahol haláláig élt. |
A lap 2018. november 19., 22:12-kori változata
Heckenast Gusztáv | |
Született | 1811. szeptember 2.[1][2] Kassa[3] |
Elhunyt | 1878. április 12. (66 évesen)[1] Pozsony[4] |
Állampolgársága | magyar |
Házastársa | Beniczkyné Bajza Lenke |
Szülei | Heckenast Mihály |
Foglalkozása | kiadó |
Sírhelye | Cemetery Goat gate |
A Wikimédia Commons tartalmaz Heckenast Gusztáv témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szeptember 2. – Pozsony, 1878. április 10.) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó.
Életútja
Apja, Heckenast Mihály a kassai német evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedelemmel foglalkozott. 1826-ban Pestre ment, és Otto Wigand könyvkereskedőnél helyezkedett el. 1832-ben, miután Wigand Lipcsébe költözött, az üzletet megvásárolta.
Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével. Külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal (a cég nevét ezzel Landerer és Heckenastra változtatva), megindította Bibliographiai Értesítőt, az első havonta megjelenő, magyar nyelvű könyvvel foglalkozó folyóiratot. A lap 1842-ben megszűnt.
„ | "Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" | ” |
– Kossuth Lajos |
1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Landerer 1854-ben meghalt, a nyomda Heckenast tulajdonába ment át. 1854-ben házasságot kötött Bajza Lenke írónővel, Bajza József költő lányával, akitől később elvált. <Később újra megnősült, második (?) felesége Jurenák Stefánia volt.-->
Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór, Jósika Miklós írásai. Elsőként adott ki gyűjteményes sorozatot (Magyar Remekírók). Alapítója volt a Vasárnapi Ujságnak. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt.
Jegyzetek
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 5.)
- ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 18.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. január 1.)
Források
- Fitz József: A magyar nyomdászat, 1848-1849, mek.niif.hu