„Propülaia” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szükségtelenül szűkítő definíció
elírás javítva
2. sor: 2. sor:
A '''propülaia''' (görög ''προπύλαια'') az ókori görög építészetben monumentális, díszes kapuzat vagy bejárat, melynek legnevezetesebb példája az [[athén]]i [[Akropolisz (Athén)|Akropolisz]] kapuépülete.
A '''propülaia''' (görög ''προπύλαια'') az ókori görög építészetben monumentális, díszes kapuzat vagy bejárat, melynek legnevezetesebb példája az [[athén]]i [[Akropolisz (Athén)|Akropolisz]] kapuépülete.


==Az ahéni Propülaia==
==Az athéni Propülaia==
{{Világörökségi helyszín infobox
{{Világörökségi helyszín infobox
|név =Athéni Akropolisz
|név =Athéni Akropolisz

A lap 2018. szeptember 20., 07:13-kori változata

A propülaia (görög προπύλαια) az ókori görög építészetben monumentális, díszes kapuzat vagy bejárat, melynek legnevezetesebb példája az athéni Akropolisz kapuépülete.

Az athéni Propülaia

Athéni Akropolisz
Világörökség
A Propülaia
A Propülaia
Adatok
OrszágGörögország
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1987
A Wikimédia Commons tartalmaz Propülaia témájú médiaállományokat.

I. e. 437 és i. e. 432 között épült Mnésziklész tervei alapján. Stílusa, idomulva a Parthenónhoz, kívülről dór templom formáját mutatja timpanonnal koszorúzott oszlopsorával. A nyugati homlokzaton a bejáró két oldalán két előreugró szárny található, s emiatt a Propülaia inkább egy palotára hasonlít, mint kapura. Reprezentatív jellegét bizonyítja, hogy értékes építőanyagokból, fehér pentelikoni és kékesfekete eleusziszi márványból építették.

Az építmény közepén található a bejárócsarnok. Erőteljes – részben csonka –, alul 1,60 méter széles hat dór oszlopa 8,80 méter magas. Az előreugró két szárny erre néző oldalait szegélyező három-három kisebb (5,85 m magas) dór oszloppal együtt egy zárt oszlopos udvar (megaron) látszatát kelti.

A 18 méter széles, 24 méter hosszú, kétoldalt fallal határolt középső kapucsarnoknak egykor kazettás mennyezete volt, amelyet 10 méter magas három-három karcsú ión oszlop tartott. A csarnok háromhajós volt, a középsőn haladt át az Akropoliszra vezető szent út. A csarnokot a bejárattól 18 méterre ajtókkal áttört széles márványfal tagolja két részre; az öt különböző nagyságú kijárat mindegyikét a falba illesztett nehéz faajtóval lehetett lezárni. A középső kapu a legmagasabb, amely alatt a szent út haladt; ezt valószínűleg csak ünnepi alkalmakkor nyitották ki. A csarnoknak a kapufal mögötti, rövidebb folytatása nyitott, itt is timpanonnal koszorúzott hat dór oszlop áll, mint a bejáratnál, csak ezek 28 centiméterrel alacsonyabbak. A hatalmas oszlopok épek, a felettük húzódó architrávval együtt. Ennek több mint felén megmaradtak a triglifek és metopék, sőt a timpanon egy része is.

A két előreugró szárny közül a balra eső alapterülete mintegy kétszerese a szemben levő jobb oldalinak. Ez a szárny egy három dór oszlopos nyitott előcsarnokból és innen nyíló falakkal övezett nagyteremből áll. A sokkal kisebb jobb oldali szárny az eredeti terv szerint ugyanakkora lett volna, mint társa, de így ráépült volna a szomszédos Niké-szentély szabadon álló oltárára, amit a korabeli közvélemény nem fogadott el. Ezért a bal oldali szárnyéval egy vonalban megkezdett fal építését abba kellett hagyni, így ez a rész mint egy nyitott oszlopcsarnok épült fel.

Források

  • Művészeti lexikon III. (L–Q). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 840. o.