„Lehel kürtje” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Konrád lotaringiai herceg|Konrád császár |
a link |
||
18. sor: | 18. sor: | ||
„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A hangszer feltehetően [[Bizánci Birodalom|bizánci]] eredetű, a [[10. század|10]]–[[11. század]]ból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.<ref name="S155">Sárosi (1998.) 155. o.</ref> Soha nem került földbe, mindig megbecsült kegytárgyként őrizték valahol, ezért az is elképzelhető, hogy valóban államalapítás-kori emlék.{{refhely|Bóna|118. oldal}} |
„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A hangszer feltehetően [[Bizánci Birodalom|bizánci]] eredetű, a [[10. század|10]]–[[11. század]]ból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.<ref name="S155">Sárosi (1998.) 155. o.</ref> Soha nem került földbe, mindig megbecsült kegytárgyként őrizték valahol, ezért az is elképzelhető, hogy valóban államalapítás-kori emlék.{{refhely|Bóna|118. oldal}} |
||
A jászberényi kürtöt először [[1642]]-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig ''jászkürt'' volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a [[melk]]i [[Bencések|benedekrendi]] [[Melki apátság|apátságban]] őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy ökörszarv-tülköt.<ref name="Révai">Révai nagy lexikona – Lehel kürtje</ref> |
A jászberényi kürtöt először [[1642]]-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig ''jászkürt'' volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a [[melk]]i [[Bencések|benedekrendi]] [[Melki apátság|apátságban]] őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy [[Szarvasmarha|ökörszarv]]-[[Szarv|tülköt]].<ref name="Révai">Révai nagy lexikona – Lehel kürtje</ref> |
||
A jászberényi kürtöt először [[Molnár Ferenc (kunkapitány)|Molnár Ferenc]] [[Jászok|jász]]-[[Kunok|kun]] kapitány azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében,<ref>[http://mek.oszk.hu/07000/07041/ Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete]</ref> ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”.<ref name="Révai"/> [[Décsy Antal]] szerint viszont a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és [[Bizánci Birodalom|Bizánc]]on át került Teodor császárné révén egy [[morvaország]]i keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Décsy moabita szertartásokat látott a kürt faragott képeiben is. |
A jászberényi kürtöt először [[Molnár Ferenc (kunkapitány)|Molnár Ferenc]] [[Jászok|jász]]-[[Kunok|kun]] kapitány azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében,<ref>[http://mek.oszk.hu/07000/07041/ Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete]</ref> ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”.<ref name="Révai"/> [[Décsy Antal]] szerint viszont a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és [[Bizánci Birodalom|Bizánc]]on át került Teodor császárné révén egy [[morvaország]]i keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Décsy moabita szertartásokat látott a kürt faragott képeiben is. |
A lap 2018. július 22., 21:40-kori változata
Lehel kürtje Lélnek (más írásmód szerint Lehelnek), Árpád nagyfejedelem leszármazottjának, a kalandozó magyar hadak egyik vezérének kürtje. Egy monda szerint Lehel vezér a Lech-mezőn vívott csatában fogságba esett, majd miután „Konrád császár” színe elé vezették, kürtjével azt úgy homlokon vágta, hogy meghalt. A jászberényi Jász Múzeumban őriznek egy elefántcsont kürtöt, melyet a hagyomány Lehel kürtjének tart.
Lehel kürtje a krónikákban
Már Anonymus 1200 körül keletkezett Gestájában szó esik Lehel kürtjéről: „Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen.” (Salán vezér elindulása Árpád vezér ellen).[1] Lehel halálával kapcsolatban Anonymus annyit tud, hogy „Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket.” (Lél és Bulcsú halála).[2]
A Kálti Márk, majd Thuróczi János krónikájában (14., 15. század) is megidézett Lehel-monda szerint viszont Lehel és Bulcsú elfogatása és kivégzése során fontos szerep jutott Lehel kürtjének: „A császár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!« Lehel így felelt: »Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: »Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon.« Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották.”
Kálti Márk Képes krónikájának egy iniciáléja Lehel vezér mondáját egy hosszú, egyenes, szűk menzúrájú, fémből vagy talán fából készült trombitafélével jeleníti meg.
A legenda igazságtartalmát már a 13. században Kézai Simon kétségbe vonta: „Némelyek ugyan mesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy a mint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével a császárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmek színe elé.”[3]
A magyar Lehel-mondában (hibásan) megjelölt „Konrád császár” alakja valószínűleg Konrád lotaringiai hercegre (922–955), I. Ottó német-római császár vejére utal, aki az augsburgi csatában a magyarok ellen harcolva veszítette életét.[4]
„Lehel kürtje” a Jász Múzeumban
„Lehel kürtje” néven őriznek Jászberényben, a Jász Múzeumban egy elefántcsont kürtöt. A hangszer feltehetően bizánci eredetű, a 10–11. századból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.[5] Soha nem került földbe, mindig megbecsült kegytárgyként őrizték valahol, ezért az is elképzelhető, hogy valóban államalapítás-kori emlék.[6]
A jászberényi kürtöt először 1642-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig jászkürt volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a melki benedekrendi apátságban őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy ökörszarv-tülköt.[7]
A jászberényi kürtöt először Molnár Ferenc jász-kun kapitány azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében,[8] ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”.[7] Décsy Antal szerint viszont a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és Bizáncon át került Teodor császárné révén egy morvaországi keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Décsy moabita szertartásokat látott a kürt faragott képeiben is.
Azt a legendát, hogy a kürtöt csak Lehel tudta megszólítani, Káldy Gyula 1893-ban megcáfolta, mert hatalmas riadót fújt el rajta. A hangszert az 1950-es években Kádár Ferenc dévaványai pásztor is megszólaltatta, erről hangfelvétel is készült.[9]
A jászberényi kürt két felső sávjában szarvasvadászatot, oroszlánviadalt, kentaurok harcát és emberek párharcát bemutató jeleneteket faragott a művész. Az alsó két sávban a bizánci császári sas látható egy-egy griffel, valamint cirkuszi művészek, labdajátékosok és egy ülő hárfás a hangszerével.
A jászberényihez hasonló kürtöket feltehetően ivókürtnek is használták. A kürtök – a krónikák tanúsága szerint – a magyar nép legősibb eszközei közé tartoznak. A kürt nemcsak a magyaroknál, de más történelmi lovas népeknél is méltóságjelvény volt. Elsősorban szaruból, de nemritkán értékesebb anyagból, elefántcsontból is készítették és díszes faragványokkal ékesítették.[10] Európa különböző múzeumaiban a jászberényihez hasonló készítésű és származású kürt még 40 darab van,[5] ezeket olifantnak nevezik.
Állatszarvból készült bő menzúrájú, kürtszerű jelzőhangszerek használata a középkori Európában már a 6. századtól dokumentálható. Legkorábbi ábrázolása az aacheni dóm szószékének elefántcsont-faragványán tűnik fel, majd a 8. század közepéről való Canterburyi zsoltárkönyv is ábrázol ilyen hangszert. Ezek elefántcsontból készült értékesebb változatai, az olifantok javarészt Bizáncban készültek, de úgy tűnik, elsősorban nyugat-európai piacra. Egy elmélet szerint ezek a hangszerek Bizánc közvetítésével eredetileg Ázsiából származtak, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.[11]
Források
- Sárosi Bálint: Hangszerek a magyar néphagyományban. Budapest: Planétás. [1998]. ISBN 963 9014 35 4
- Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1
- ↑ Bóna: Bóna, István. A magyarok és Európa a 9-10. században. MTA Történettudományi Intézete (2000). ISBN 9 63 8312 67 X
- Bokor József (szerk.). Lehel kürtje, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek
- ↑ elu filius tosu tuba cecinit, et bulsuu filius bogar, eleuato uexillo in prima acie contra grecos pugnaturi uenire ceperunt. (Gesta hungarorum, De egressu salani ducis contra arpium ducem, magyarul)
- ↑ Sed tandem bauarorum et alemannorum nefandis fraudibus lelu et bulsuu capti sunt, et iuxta fluuium hin in patibulo suspensi occiduntur. (Gesta Hungarorum, De morte lelu et bulsuu), magyarul
- ↑ Kézai Simon mester Magyar Krónikája – A magyarok dolgairól a vezérek korában – Az ágostai veszedelemről
- ↑ Bokor József (szerk.). Konrád, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ a b Sárosi (1998.) 155. o.
- ↑ Bóna 118. oldal
- ↑ a b Révai nagy lexikona – Lehel kürtje
- ↑ Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete
- ↑ Jászok Egyesülete – A Jászságért Alapítvány
- ↑ Sárosi (1998.) 122. o.
- ↑ John Henry van der Meer (1988.) 20. o.
További információk
- „Lehel kürtje” a jászberényi Jász múzeumban
- Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete (MEK)
- Lehel kürtje – Magyar néprajzi lexikon (MEK)
- Forrai Mária Melinda: Lehel kürtjét őrzik Jászberényben? (MNO)
- Jászok Egyesülete – Lehel kürtje – A kürt hangja letölthető
- László Gyula: Lehel kürtje – Diafilm (Magyar Diafilmgyártó Vállalat, 1959)