„Csonkafülű denevér” változatai közötti eltérés

Csonkafülű denevér
	Barlangban nyugvó példányok
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülők (Theria);
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Rend:	Denevérek (Chiroptera);
Alrend:	Kis denevérek (Microchiroptera);
Család:	Simaorrú denevérek (Vespertilionidae);
Alcsalád:	Myotinae;
Nem:	Myotis; (Kaup, 1829)
Alnem:	Myotis;
Faj:	M. emarginatus;
Tudományos név
	Myotis emarginatus; (E. Geoffroy, 1806)
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Csonkafülű denevér témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Csonkafülű denevér témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2018. február 17., 12:02-kori változata

A csonkafülű denevér vagy vörhenyes egérfülű-denevér (Myotis emarginatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a denevérek (Chiroptera) rendjébe, ezen belül a kis denevérek (Microchiroptera) alrendjébe és a simaorrú denevérek (Vespertilionidae) családjába tartozó faj.

A kipusztulás közvetlen veszélyébe került, pedig már 1901-től törvényes védelmet kapott. 1974-ben, majd 1982-ben érvénybe lépett természetvédelmi jogszabályok alapján védett.^[1]

Előfordulása

Az európai-turkesztáni faunatípusba tartozik. Főleg Európa déli tájain terjedt el, az Ibériai-félsziget nagy része kivételével mindenhol előfordul. Kelet felé Turkesztánig és Iránig, dél felé Izraelig terjed, valamint a Kaukázus egyes részein található meg, bizonyos területekről kipusztult. Magyarországon a Bükk, a Gerecse és a Mecsek hegységekben, a Tornai-karszton, valamint Budapest környékén fordul elő, főként az erdős területeken, de városok külső kertes részeire is behúzódik. Téli szállása, barlangokban, bányákban, de olykor pincékben is. Szórványosan előforduló, veszélyeztetett faj.^[2]

Alfajai

Myotis emarginatus emarginatus
Myotis emarginatus desertorum
Myotis emarginatus turcomanicus

Megjelenése

Testhossza 4,4 - 5 centiméter, farokhossza 3,9 - 4,4 centiméter, magassága 0,85 - 0,9 centiméter, alkarhossza 3,6 - 4,2 centiméter és testtömege 7,5 - 10 gramm. Hasonlít a bajuszos denevérre, de nagyobb és sötétebb színű. A horgasszőrű denevértől annak kevésbé erőteljes vörös színezete, valamint a farkvitorla szabad szegélyén lévő kampós szőrszálak alapján különíthető el. Füle külső szegélyén félmagasságban szögletes kimetszés található, amely nagyjából a fülfedő végződésénél kezdődik, és a fülhossz felére terjed ki. Innen ered a neve. Csak a farokcsúcs legvége ér túl a farokvitorlán. Lába viszonylag kicsi.

Életmódja

Kora estétől késő reggelig vadászik. Mezők és vizek fölött, alacsonyan vagy közepes magasságban repül. Mint a legtöbb más denevér is, előnyben részesíti a ritkás erdőket, parkokat, a bokrokkal és facsoportokkal tarkított, művelt területeket. Tápláléka rovarok. A csonkafülű denevér leginkább magánosan, néha kis csoportokban, barlangok mélyén telel át.

Szaporodása

Szaporodása hasonlít a többi denevéréhez. Nagyobb kölykezőkolóniái meleg barlangokból és tágas, régi csűrökből ismertek. A nőstények a szaporodás idején épületeken vagy barlangokban, más fajok társaságában érkeznek, de kisebb-nagyobb elkülönülő csoportokban gyülekeznek, majd júniusban kölykeznek.^[1]

Védelme

Csak néhány olyan telep ismert Magyarországon, ahol szaporodik is, állományának nagyságát nem ismerjük. Bükk hegységi állománya az egyes barlangrészletek idegenforgalmi hasznosításával jelentős károkat szenvedett, így Miskolc-Tapolcán a barlangfürdő kiépítésével e fajnak is a legjelentősebb ismert hazai telepe pusztult el. Védelme érdekében a téli időszakban szüneteltetik a feltáró munkát azokban a barlangszakaszokban ahol a mikroklimatikus viszonyok miatt telelnek az állatok. Nyári költőhelyein a teljes zavartalanságát próbálják biztosítani.^[1]

Képgaléria

Jegyzetek

↑ ^a ^b ^c Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 53. oldal, kép: 3-as. ISBN: 963-05-5819-X.
↑ Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52-53. oldal, kép: 3-as. ISBN: 963-05-5819-X.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. október 2.)
Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
Greenfo.hu
Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)

További információk

http://www.termeszetvedelem.hu/index.php?pg=vf_1975

[Vörös-1] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 53. oldal, kép: 3-as. ISBN: 963-05-5819-X.

[2] Vörös Könyv. Magyarországon kipusztult és veszélyeztetett növény- és állatfajok. Budapest, Akadémia Kiadó, 1990. 52-53. oldal, kép: 3-as. ISBN: 963-05-5819-X.

[1]

[2]

@@ 54. sor: / 54. sor: @@
 == Képgaléria ==
-<center><gallery widths=240>
+<gallery class="center" widths=240>
 Capture of Myotis emarginatus (2861134267).jpg
 Myotis emarginatus (2862277831).jpg
@@ 61. sor: / 61. sor: @@
 Myotis-emarginatus.jpg
 Myotis emarginatus (Geoffroy's bat), Valkenburg aan de geul, the Netherlands.jpg
-</gallery></center>
+</gallery>
 == Jegyzetek ==