„Északi hadjárat (Magyarország)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{egyért2|az magyarországi hadjáratról|Északi hadjárat (egyértelműsítő lap)}} |
{{egyért2|az magyarországi hadjáratról|Északi hadjárat (egyértelműsítő lap)}} |
||
Az '''északi hadjárat''' a magyar [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] azon kísérlete, amit [[1919]]-ben a megszállt hajdan Magyarországhoz tartozó felvidéki területek elfoglalásáért indítottak. A hadjárat valódi célja a Magyar Vöröshadsereg legénysége számára (az önálló [[Szlovák Tanácsköztársaság]] megteremtése)<ref> |
Az '''északi hadjárat''' a magyar [[Vörös Hadsereg (magyar)|Vörös Hadsereg]] azon kísérlete, amit [[1919]]-ben a megszállt hajdan Magyarországhoz tartozó felvidéki területek elfoglalásáért indítottak. A hadjárat valódi célja a Magyar Vöröshadsereg legénysége számára (az önálló [[Szlovák Tanácsköztársaság]] megteremtése)<ref>Jack A. Goldstone: The Encyclopedia of Political Revolutions, Kiadó: Routledge (2015), oldal:227. ISBN: 9781135937584</ref> - azonban rejtve maradt annak június 16-ai kikáltásáig. A sikeresnek mutatkozó hadjárat későbbi leállítása, a haderők visszavonása, és főként a hadjárat valódi céljának napvilágra kerülése demoralizálta a magyar Vörös Hadsereg katonaságát. Maga a hadművelet jelentős sikert ér el, visszafoglalta a [[Felvidék]] jelentős részét. Ez leginkább a szervezett katonaságnak és a tehetséges tiszteknek volt köszönhető. Végül a harcban megszerzett területek feladása szétzilálta a hadsereget, amely a románok elleni támadásban végleg felmorzsolódott. |
||
== Előzmények == |
== Előzmények == |
A lap 2016. július 27., 16:18-kori változata
Az északi hadjárat a magyar Vörös Hadsereg azon kísérlete, amit 1919-ben a megszállt hajdan Magyarországhoz tartozó felvidéki területek elfoglalásáért indítottak. A hadjárat valódi célja a Magyar Vöröshadsereg legénysége számára (az önálló Szlovák Tanácsköztársaság megteremtése)[1] - azonban rejtve maradt annak június 16-ai kikáltásáig. A sikeresnek mutatkozó hadjárat későbbi leállítása, a haderők visszavonása, és főként a hadjárat valódi céljának napvilágra kerülése demoralizálta a magyar Vörös Hadsereg katonaságát. Maga a hadművelet jelentős sikert ér el, visszafoglalta a Felvidék jelentős részét. Ez leginkább a szervezett katonaságnak és a tehetséges tiszteknek volt köszönhető. Végül a harcban megszerzett területek feladása szétzilálta a hadsereget, amely a románok elleni támadásban végleg felmorzsolódott.
Előzmények
A Vix- és Smuts-jegyzék visszautasításának negatív következményei hamar érezhetővé váltak. Április 16-án a román hadsereg előrenyomult a Tisza vonaláig. Támadásba lendültek a cseh csapatok is: Elfoglalták Kassát, Miskolcot és Csap-Munkács térségét is. Megmozdult az antant. Francia egységek szerb csapatok segítségével elfoglalták Hódmezővásárhelyt, Makót és környékét.
A tanácskormány így végveszélybe jutott, s fel kellett ismernie, itt már nem pusztán a magyar határokról, hanem saját létéről van szó. Ha nem védekezik teljes erővel, megbukik a tanácshatalom. Ezért belső viták után úgy döntött, nem mond le, hanem mégis vállalja az ország védelmét. A honvédelem felvállalása sikert hozott. Tízezrek jelentkeztek katonának, a hadsereg létszáma megháromszorozódott. A tisztikar zöme is a tanácshatalom mellé állt. Tehetséges parancsnokok is akadtak, mint Stromfeld Aurél vezérkari ezredes és Tombor Jenő vezérkari főnök, akik kidolgozták a későbbi északi hadjárat tervét.
Az Északi hadjárat
A Vörös Hadsereg ellentámadása május 9-én Hatvan térségéből indult. Viszonylag keskeny frontszakaszon, mert az erőket így jobban lehetett összpontosítani. A támadás mintegy 150 km mélységben benyomta a cseh frontot. A kellően előkészített támadás sikert ért el. Nem csupán számos nagy várost foglalt vissza, mint Kassát, Miskolcot, Eperjest, de elszakította egymástól a cseh és román hadsereget. Mihelyst a Vörös Hadsereg elérte Eperjest, ott részben a szlovák bolsevikokkal és a nemzeti érzelmű szlovák önállóság híveivel is kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot.
A sikeres támadást az antant beavatkozása állította meg. Clemenceau francia miniszterelnök két jegyzékben is követelte a Vörös Hadsereg visszavonását. Cserébe a román hadsereg is visszavonul, s az eddig el nem ismert, gazdasági blokád alatt álló tanácskormányt meghívják a békekonferenciára - hangzott az ígéret.
A vélemények megoszlottak. Stromfeld Aurél nem értett egyet a terület feladásával, mert a vérrel szerzett terület feladása demoralizálja a hadsereget. A kormány azonban a hatalma fennmaradása érdekében elfogadta az antant ajánlatát. A jól induló északi hadárat így csak félsikert hozott.
Következmény
A visszavonulás, a vérrel elfoglalt területek harc nélküli feladása valóban szétzilálta a korábban győztes hadsereget. Voltak olyan önkéntes munkásalakulatok, melyek tagjai egyszerűen hazautaztak. Stromfeld tiltakozásként lemondott, s vele a tisztikar jelentős része is.
A hadsereg meggyengült. A honvédők lelkesedése elszállt. Amikor kiderült, hogy a románok nem hajlandók visszavonulni a Tisza vonalától, a tanácskormány újabb támadást erőltetett.
A többszörös túlerőben lévő román hadsereg elleni támadás végzetesnek bizonyult. A Tiszán átkelő csapatok rövid előrenyomulás után erős ellenállásba ütköztek. Felmorzsolódtak, s a meginduló románok átkeltek a folyón, s mert nem volt már ütőképes hadsereg, mely ellenálljon, akadálytalanul Budapest felé nyomultak. Július 29-én az antant ultimátumban követelte a tanácskormány lemondását, melynek az - nem lévén más választás - eleget tett. A valamivel több, mint négy hónapig tartó proletárdiktatúra, mely nem tudta magát a lakosság túlnyomó részével elfogadtatni, augusztus 1-jén megbukott.
Forrás
- Dr. Helméczy Mátyás: Történelem 8. osztály (Nemzeti Tankönyvkiadó)
- ↑ Jack A. Goldstone: The Encyclopedia of Political Revolutions, Kiadó: Routledge (2015), oldal:227. ISBN: 9781135937584