„Valéry Giscard d’Estaing” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
97. sor: | 97. sor: | ||
==Források== |
==Források== |
||
⚫ | |||
*[http://www.larousse.fr/encyclopedie/personnage/Val%C3%A9ry_Giscard_dEstaing/121520 Encyclopedie Larousse] |
*[http://www.larousse.fr/encyclopedie/personnage/Val%C3%A9ry_Giscard_dEstaing/121520 Encyclopedie Larousse] |
||
*[http://www.cndp.fr/crdp-reims/cinquieme/evolution_politique.htm L’évolution de la France depuis 1945] |
*[http://www.cndp.fr/crdp-reims/cinquieme/evolution_politique.htm L’évolution de la France depuis 1945] |
||
*[http://www.conseil-constitutionnel.fr/conseil-constitutionnel/francais/le-conseil-constitutionnel/les-membres-du-conseil/liste-des-membres/valery-giscard-d-estaing.222.html Az Alkotmányozó Tanács tagjai] |
*[http://www.conseil-constitutionnel.fr/conseil-constitutionnel/francais/le-conseil-constitutionnel/les-membres-du-conseil/liste-des-membres/valery-giscard-d-estaing.222.html Az Alkotmányozó Tanács tagjai] |
||
*[http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/valery-giscard-destaing Életrajz a Francia Akadémia honlapján] |
*[http://www.academie-francaise.fr/les-immortels/valery-giscard-destaing Életrajz a Francia Akadémia honlapján] |
||
⚫ | |||
{{A Francia Köztársaság elnöke |
{{A Francia Köztársaság elnöke |
A lap 2014. május 1., 17:43-kori változata
Valéry Giscard d’Estaing | |
Franciaország 20. köztársasági elnöke, Andorra társhercege | |
Hivatali idő 1974. május 27. – 1981. május 21. | |
Elnök | Georges Pompidou |
Előd | Georges Pompidou |
Utód | François Mitterrand |
Franciaország 7. gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1969. június 20. – 1974. május 27. | |
Előd | Wilfrid Baumgartner |
Utód | Michel Debré |
Franciaország 3. gazdasági és pénzügyminisztere | |
Hivatali idő 1962. január 18. – 1966. január 8. | |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1926. február 2. Koblenz, Németország |
Elhunyt | 2020. december 2. (94 évesen)[1][2][3] Authon[4][5][6] |
Sírhely | Authon |
Párt | Unió a Francia Demokráciáért (UDF) |
Szülei | May Bardoux Edmond Giscard d'Estaing |
Házastársa | Anne-Aymone Sauvage de Brantes |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | államférfi |
Iskolái |
|
Halál oka | Covid19 |
Vallás | római katolikus egyház |
Díjak |
|
Valéry Giscard d’Estaing aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valéry Giscard d’Estaing témájú médiaállományokat. |
Valéry René Marie Georges Giscard d’Estaing (Koblenz, 1926. február 2. –) francia politikus, 1974 és 1981 között az Ötödik Köztársaság 20. elnöke volt.
Korai évek
Gazdag nagypolgári családban született. Apja, Edmond Giscard magas rangú kormánytisztviselő és üzletember 1922-ben élt a törvény adta lehetőséggel, és felvette negyedfokú nőágú felmenőjük d’Estaing családnevét. Koblenzben, a porosz Rajna tartományban állomásozó megszálló francia csapatoknál teljesített szolgálatot.
Giscard d’Estaing Clermont-Ferrand-ban érettségizett, majd katonaként szolgált a második világháború utolsó évében. A Croix de Guerre 1939-1945 francia katonai kitüntetéssel szerelt le. Az École polytechnique elvégzése után az ENA (École nationale d’administration) hallgatója lett. Hivatali pályafutását 1952-ben az államigazgatási pénzügyi ellenőrzés területén kezdte.
Politikai pályafutása
1956-ban Puy-de-Dôme megye képviselőjeként bekerült a nemzetgyűlésbe. 1958-tól Charles de Gaulle követője lett. 1959-ben Michel Debré kormányában a pénzügyekért felelős államtitkár, 1962-től gazdasági és pénzügyminiszter Georges Pompidou kormányában. Az infláció csökkentése érdekében stabilizációs gazdaságpolitikai terveket dolgozott ki, amelyeket csak részben sikerült megvalósítani, ezért lemondott posztjáról 1966-ban. Még abban az évben megalapította a Független republikánusok nemzeti szövetségét (RI). 1969-ben de Gaulle tábornok lemondása után Georges Pompidou-t támogatta az elnökválasztáson. Jacques Chaban-Delmas, majd Pierre Messmer kormányában ismét a gazdasági és pénzügyminiszteri posztot töltötte be. 1970-ben a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsának elnöke volt.
1974. május 19-én az Ötödik Köztársaság 20. elnökévé választották a gaullista Chaban-Delmas és a szocialista François Mitterrand ellenében. A jobboldali Giscard bár de Gaulle követője volt, de nem csatlakozott a gaullistákhoz. Jacques Chiracot bízta meg a kormányalakítással, aki Giscard mellett mozgósította a gaullista választókat.
Giscard elnök új korszak nyitását jelentette be, egy „liberális és haladó társadalom” létrehozását. Reformokat indított el: a nagykorúság és a választójog korhatárát 18 évre csökkentették, lehetővé vált a házasság felbontása közös megegyezéssel, Simone Veil egészségügyi miniszter közreműködésével törvény született a születésszabályozásról és a terhességmegszakításról, új törvény egységesítette az alapfokú oktatást.
1945 és 1975 között a francia gazdaság dinamikusan fejlődött, de hamarosan stagnálás következett. Az 1973-as olajválság után nőtt a munkanélküliek száma, emelkedtek a nyersanyagárak, felgyorsult az infláció. Chirac, az Union des démocrates pour la cinquième République gaullista ideológiát követő párt főtitkára nem volt hajlandó pártját a Giscard-i politika szolgálatába állítani, hű maradt a gaullizmushoz. 1976-ban önként lemondott annak ellenére, hogy az Ötödik Köztársaság miniszterelnökei de Gaulle óta csak is az elnök felszólítására hagyták el a kormányfői posztot. Giscard Raymond Barre közgazdászt kérte fel az új kormány megalakítására, s aki szigorú költségvetési politikát vezetett be.
Elnöksége idején Zaire kormányának kérésére Franciaország katonai beavatkozást hajtott végre Kolweziben. 1978. május 13-án a Francia Idegenlégió 2. ejtőernyős ezrede légi hadműveletben leverte a Kongói Nemzeti Felszabadítási Front által kirobbantott népfelkelést.
Giscard d’Estaing külpolitikájában a közös Európa építésére koncentrált. Személyes jó barátjával, Helmut Schmidt német kancellárral felkarolta a monetáris unió gondolatát. 1981-ben François Mitterrand-nal szemben veszített az elnökválasztáson.
Az francia és az európai politikai életben továbbra is aktív maradt.
- az Alkotmányozó Tanács tagja (1981–)
- Puy-de-Dôme nemzetgyűlési képviselője (1984–89) (1993–2002)
- Auvergne Regionális Tanácsának elnöke (1986–2004)
- a francia nemzetgyűlés külügyi bizottságának elnöke (1987–1989) (1993–1997)
- a Clubs Perspectives et Réalités alapító elnöke (1988–1995)
- az Unió a Francia Demokráciáért (UDF) párt elnöke (1988–1996)
- az Európai Parlament képviselője (1989–1993)
- az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsának elnöke (CCRE/CEMR) (1997–2004)
- a Fitch Ratings Nemzetközi Tanácsadó Bizottságának elnöke (2002–)
- az Európai Konvent elnöke (2002–2003)
- a Francia Akadémia tagja (2003)
Kitüntetései
- Croix de guerre 1939–1945
- a Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
- a Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
- a Máltai lovagrend Becsület és Odaadás Lovagja
- a Lateráni bazilika tiszteletbeli kanonokja
- Nansen Menekültdíj
- a Real Academia de Ciencias Economicas y Financieras, Madrid tagja
- az Alexander S. Onassis Alapítvány díja
- Az év politikusa Trombinoscope-díj (2000)
- Jean Monnet Alapítvány Európáért Aranyérem
- Nemzetközi Nagy Károly-díj
- De Gaulle–Adenauer-díj (Helmut Schmidttel közösen)
Politikai írásai és egyéb művei
- Démocratie française (1976)
- Deux Français sur trois (1984)
- Le Pouvoir et la Vie – tome I "La Rencontre" (1988)
- Le Pouvoir et la Vie – tome II "L’Affrontement" (1991)
- Le Passage (1994)
- Dans cinq ans, l’an 2000 (1995)
- Les Français, réflexions sur le destin d’un peuple (2000)
- Giscard d’Estaing - Entretien avec Agathe Fourgnaud (2001)
- Giscard d’Estaing présente la Constitution pour l’Europe (2003)
- Le Pouvoir et la Vie – tome III "Choisir" (2006)
- Mathilda (2011)
Források
- Encyclopedie Larousse
- L’évolution de la France depuis 1945
- Az Alkotmányozó Tanács tagjai
- Életrajz a Francia Akadémia honlapján
Elődje: Georges Pompidou |
|
Utódja: François Mitterrand |
- ↑ Europe 1: L'ancien président Valéry Giscard d'Estaing est mort (francia nyelven), 2020. december 2. (Hozzáférés: 2020. december 2.)
- ↑ Financial Times (angol nyelven). Nikkei Inc., 2020. december 2.
- ↑ Who's Who in France (francia nyelven)
- ↑ Agence France-Presse, https://twitter.com/afpfr/status/1334260242776023041, francia, 2020. december 2., 2020. december 2., 1334260242776023041
- ↑ Le Monde (francia nyelven). Societe Editrice Du Monde
- ↑ Le Parisien (francia és angol nyelven). LVMH