„Szemlér Ferenc (költő, 1906–1978)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Einstein2 átnevezte a(z) Szemlér Ferenc (1906-1978) lapot a következő névre: Szemlér Ferenc (költő, 1906–1978)
Pataki Márta (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
24. sor: 24. sor:
|aláírás=
|aláírás=
}}
}}
'''Szemlér Ferenc''' ([[Székelyudvarhely]], [[1906]]. [[április 3.]] – [[Bukarest]], [[1978]]. [[január 9.]]) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus, atyja id. [[Szemlér Ferenc (1871-1938)|Szemlér Ferenc]] költő, író, magyar nyelvész.
'''Szemlér Ferenc''' ([[Székelyudvarhely]], [[1906]]. [[április 3.]] – [[Bukarest]], [[1978]]. [[január 9.]]) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus, atyja id. [[Szemlér Ferenc (költő, 1871–1938)|Szemlér Ferenc]] költő, író, magyar nyelvész.


==Pályája==
==Pályája==

A lap 2014. április 28., 15:46-kori változata

Szemlér Ferenc
1943-ban
1943-ban
Élete
Született1906. április 3.
Székelyudvarhely
Elhunyt1978. január 9. (71 évesen)
Bukarest, Román Szocialista Köztársaság
SzüleiSzemlér Ferenc
GyermekeiLendvay Éva
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)vers, próza
KitüntetéseiBaumgarten-díj (1943)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szemlér Ferenc témájú médiaállományokat.

Szemlér Ferenc (Székelyudvarhely, 1906. április 3.Bukarest, 1978. január 9.) romániai magyar költő, író, műfordító, kritikus, atyja id. Szemlér Ferenc költő, író, magyar nyelvész.

Pályája

1923-tól jelentek meg első versei, írásai. 1923-tól a bukaresti egyetem jogi karán tanult, jogi tanulmányokat végzett, 1930-tól 1948-ig ügyvéd és újságíró volt Brassóban. Az Új arcvonal (1931) és az Új erdélyi antológia (1937) című kötetek munkatársa volt. A marosvécsi Helikon írói közé tartozott. 1938-ban megalapította az Erdélyi Enciklopédia kiadót. 1944-1946-ban Brassóban szerkesztette a Magyar Népi Szövetség Népi Egység című napilapját. 1953-tól az Igaz Szó szerkesztője volt. 1956-tól végleg Bukarestbe költözött. Vezető szerepe volt a romániai magyar irodalomban, egy ideig az írószövetség titkára volt, az Utunk és a Művelődés szerkesztőbizottsági tagja volt.

Természetes közegének érezte a kisebbségi sorsot, s műveiben is ennek az érzésnek ad hangot. Költői nyelvére az expresszionizmus és a whitmani szabadvers hatott. Az 1930-as években a klasszikus eszményekhez fordult. A háborúban a dél-erdélyi magyar értelmiség félelmeinek adott hangot, s őszinte hittel üdvözölte a kommunista fordulatot. Ez a politikai irány sematikussá tette költészetét. Az 1960-as évektől ifjúságának emlékeit idézte föl, a táj szépségét festette kulturális élményeiről beszélt, elégikusan adott számot az öregedés fájdalmáról.

Díjai

Művei

Számos műfajban alkotott: versek, regények, színművek, memoár, esszék maradtak utána. Művei változó színvonalúak.

Versei

  • Éjszakai kiáltás (1930)
  • Ember és táj (1934)
  • Búvárpatak (1940)
  • Lángoló napok (1944)
  • Tavaszodik (1948)
  • Harcolni híven (1953)
  • Gyökerestől (1954)
  • Válogatott versek (1956)
  • Dúdoló (1957)
  • Téli alma (1959)
  • Szelek tenyerén (1960)
  • Változó vidék (1960)
  • Álmok között (1961)
  • Szemlér Ferenc legszebb versei (1962)
  • Egy életen át (1963)
  • Vándorló évek (1964)
  • Minden halhatatlan (1965)
  • Különös korban (1966)
  • Összegyűjtött versek (1967)
  • Versek 1924-1944 (1967)
  • Versek 1945-1965 (1969)
  • Madárjóslat (1971)
  • Varázsvessző (1972)
  • Fekete csillag (1973)
  • Kései kaszálás (1973)
  • Az álom túlsó partján, avagy egy lelkiállapot története (1976)
  • Fegyveres felhők (1977)
  • Nagy folyamok mellett (1979)
  • Versek 1966-1978 (1983)

Regényei

  • Más csillagon (1939)
  • Arkangyalok bukása (1947)
  • A földalatti erdő (1950)
  • A hárompúpú hegy (1957)
  • Napforduló (1959)
  • Földön, égen (1962)
  • Augusztustól augusztusig I-III. (1963)
  • Libasorban (1967)
  • A sárkányok meghalnak (1967)
  • A mirigy esztendeje (1969)
  • Udvarhelyi Odüsszeia I-III. (1971)

Egyéb művei

  • Hazajáró lélek (emlékezések, 1943)[1]
  • A tűz sebesen jár, (egyfelvonásos 1948)
  • A híd elkészül (dráma, 1949)
  • Lépésről lépésre (tanulmány, 1956)
  • Búcsú az ifjúságtól és egyéb történetek (1958)
  • A költészet értelme (esszék, 1965)
  • Életünk és halálunk (3 dráma, 1968)
  • Négyarcú világ (útirajz, 1970)
  • Személyes ügy (vallomások, 1975)
  • Százlátó üveg (önéletrajzi jegyzetek, 1977)
  • Emlékezés egy süvölvényre (emlékezések, 1978)
  • Harc szélmalmokkal (esszék, 1979)

Műfordításai

  • Mai román költők (1940)
  • V. Eftimiu: Az ember, aki látta a halált (1941)
  • G. Kanin: Ócskavas nagyban (1949)
  • J. Lafitte: Életre-halálra (1949)
  • Z. Stancu: Mezítláb (1949)
  • M. Beniuc: Ének Gheorghiu-Dej elvtársról (1951)
  • N. Cassian: Deli Nika (1954)
  • V. Alecsandri: A tél (1955)
  • T. Arghezi: 1907 - Tájak és emberek (1956)
  • Z. Stancu: A föld virága (1956)
  • V. Porumbacu: Versek (1957)
  • T. Arghezi: Telehold (1958)
  • V. Alecsandri: Válogatott versek (1958)
  • E. Jebeleanu: Válogatott versek (1958)
  • E. Jebeleanu: Kisebb költemények (1958)
  • Ötsarkú égi csillag (1959)
  • V. Alecsandri: Mezei hangverseny (1960)
  • A. Macedonski: Decemberi éj (1961)
  • B. Brecht: A vágóhidak Szent Johannája (1961)
  • M. Beniuc legszebb versei (1962)
  • M. Banuș: Aranycsináló (1963)
  • R. Graves: Homérosz leánya (1968)
  • Változott egekben (1969)
  • T. S. Eliot legszebb versei (1970)
  • M. Sorescu: Együtt álmodunk (1971)
  • Alexandru Macedonski legszebb versei (1972)
  • Z. Stancu: A piros fa (1973)
  • Octavian Goga legszebb versei (1974)
  • E. Sitwell: Káin árnyéka (1974)
  • K. Grahame: Szél lengeti a fűzfákat (1974)
  • Vasile Alecsandri legszebb versei (1975)
  • I. Minulescu: Nem az vagyok, akinek látszom (1977)
  • T. Arghezi: Ének az emberről (1980)

Források

  1. Fecskés könyvek sorozatban

További információk

Kapcsolódó szócikkek