„Kálium-klorid” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
62. sor: | 62. sor: | ||
=== Túladagolás === |
=== Túladagolás === |
||
Túlzottan nagy mennyiségű kálium elfogyasztása halálos lehet. Szájon át a szervezetbe kerülve az LD50 értéke 2,5 g/testsúly-kg-ra becsülhető. Ez azt jelenti, hogy az egyének felénél ez a mennyiség halált okoz. Intravénásan ez az érték jóval alacsonyabb, már 30 mg/testsúly-kg<ref>[http://dx.doi.org/10.1016/0300-9432(77)90062-0 Fatal poisoning by potassium in human and rabbit] Forensic Sci. vol. 9(1) p. 33-6, 1977.</ref> mennyiség is kamrafibrillációt okozva szívmegálláshoz vezet. A halál beállta után a kálium túladagolás nem kimutatható, mert a sejtekből szövetszétesés kapcsán felszabaduló nagy mennyiségű kálium mellett elhanyagolható az a mennyiség, ami a szívmegállást okozta. |
|||
== Felhasználási területek == |
== Felhasználási területek == |
A lap 2013. június 19., 19:49-kori változata
Kálium-klorid | |
---|---|
Általános | |
Magyar név | Kálium-klorid |
IUPAC név | Potassium chloride |
Egyéb nevek | Kálisó |
Képlet | |
Moláris tömeg | 74,55 g/mol |
Megjelenés | Fehér por |
CAS-szám | [7447-40-7] |
EINECS (EG) szám | 231-211-8 |
EG-Index szám | |
Tulajdonságok | |
Sűrűség és halmazállapot | 1,98 g/cm3, szilárd |
Oldhatóság vízben | 34,7 g/100 ml (20°C) |
Olvadáspont | 776 °C (1049 K) |
Forráspont | 1500 °C (1773 K) |
Szerkezet | |
Kristályszerkezet | kősórács |
Fizikai állandók | |
Képződéshő | kJ/mol |
Moláris hőkapacitás | J/(mol·K) |
Veszélyességi jellemzők | |
EU osztályozás | Nem mérgező |
R-mondatok | - |
S-mondatok | - |
Lobbanáspont | Nem gyúlékony |
RTECS szám | TS8050000 |
Rokon vegyületek | |
Azonos anion | Kloridok |
Azonos kation | A kálium vegyületei |
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A kálium-klorid (KCl) egy alkálifém-halogenid, melyet a kálium és a klór alkot. Tiszta állapotban szagtalan, fehér színű, vagy színtelen kristályokat alkot. Az élelmiszeriparban, a gyógyszeriparban és a vegyiparban széles körben alkalmazzák. A természetben megtalálható ásvány a szilvin, nátrium-kloriddal keverve pedig szilvinitet alkot. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii chloridum néven hivatalos.
Kémiai tulajdonságok
Vizes oldatban (más vízoldékony kloridion-tartalmú vegyülethez hasonlóan) megfelelő fémionnal vízben nem oldható csapadékot képez. Például:
Bár a kálium elektronegativitása kisebb, mint a nátriumé, speciális körülmények között (850 °C) a nátrium a kálium helyébe lép.
- KCl(l) + Na(l) → NaCl(l) + K(g)
A tiszta kálium előállításának ez a fő útvonala.
Ismeretlen összetételű vegyületekben előforduló KCl kimutatásához az anyagból vett mintát semleges színű lángba kell tartani, ha a láng lilára szineződik, az kálium jelenlétére utal. Erre a célra alkohol lángját célszerű használni, mert az semleges, halvány színű. A káliummal rokon nátrium lángfestése élénksárga, a kalciumé piros.
Előállítás, gyártás
A kálium-klorid a természetben szilvin formájában található meg, a szilvinitből pedig kivonható. A salétromsav, a kálium-nitrát, vagy a sósav előállításának melléktermékeként, jelentős mennyiségben keletkezik.
Biológiai és egészségügyi tulajdonságai
A kálium a szervezet számára nélkülözhetetlen anyag, bevitelére legalkalmasabb a kálium-klorid. Általában ételbe keverve juttatják be a szervezetbe alacsony koncentrációban. A konyhasó helyettesítésére is alkalmazható nagyon szigorú feltételekkel és nem mindenki számára, kellemetlen, savas íze van, ezért általában konyhasóval keverve szokták használni. A szervezetben a kálium - nátrium arány állandósága nagyon fontos, szerencsére a szervezet sokféle mechanizmussal képes ezt az arányt állandósítani, de az élelmiszerekkel bevitt túlzott nátrium mennyiségre figyelni kellene. A magas nátriumszint emelkedő vérnyomást, hiperaktivítást, kiszáradást okoz, míg a magas káliumszint süllyedő vérnyomást, izomgyengeséget és részben ezek ellensúlyozásaképpen fokozott szívműködést eredményez.
Túladagolás
Túlzottan nagy mennyiségű kálium elfogyasztása halálos lehet. Szájon át a szervezetbe kerülve az LD50 értéke 2,5 g/testsúly-kg-ra becsülhető. Ez azt jelenti, hogy az egyének felénél ez a mennyiség halált okoz. Intravénásan ez az érték jóval alacsonyabb, már 30 mg/testsúly-kg[1] mennyiség is kamrafibrillációt okozva szívmegálláshoz vezet. A halál beállta után a kálium túladagolás nem kimutatható, mert a sejtekből szövetszétesés kapcsán felszabaduló nagy mennyiségű kálium mellett elhanyagolható az a mennyiség, ami a szívmegállást okozta.
Felhasználási területek
- a kálium-kloridot legnagyobb mennyiségben műtrágyaként használják fel, ugyanis a növények növekedési ütemét nagyban befolyásolja a talajban található kálium mennyisége
- a KCl-t a vegyipar is nagy mennyiségben használja elsősorban kálium-hidroxid és kálium előállítására.
- a gyógyszeriparban is alkalmazzák
- egyes országokban vizes oldatát a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.
Gyógyászati felhasználása
A kálium-klorid része a Ringer oldatnak, mely intravénás folyadékpótlásra alkalmas sóoldat. A szervezet kálium hiányos állapotaiban (hypokalaemia) akár intravénásan vagy szájon át is a szervezetbe juttatható.
Fizikai tulajdonságok
A kálium klorid vízben közepesen jól oldódik, kicsivel rosszabbul, mint a nátrium-klorid ( konyhasó ) A kálium-klorid oldatot gyakran alkalmazzák kalibráló oldatként különféle ionos oldatok elektromos vezetőképességének mérésekor.
A KCl oldékonysága különféle oldószerekben (g KCl / 100 g oldószerben 25 °C-on) | |
---|---|
H2O | 36 |
folyékony ammónia | 0,04 |
folyékony kén-dioxid | 0,041 |
metanol | 0,53 |
hangyasav | 19,2 |
szulfolán | 0,004 |
acetonitril | 0,0024 |
aceton | 0,000091 |
formamid | 6,2 |
acetamid | 2,45 |
dimetilformamid | 0,017–0,05 |
Forrás: Burgess, J. Metal Ions in Solution (Ellis Horwood, New York, 1978) ISBN 0-85312-027-7 |
Külső források
- ↑ Fatal poisoning by potassium in human and rabbit Forensic Sci. vol. 9(1) p. 33-6, 1977.
- Handbook of Chemistry and Physics, 71st edition, CRC Press, Ann Arbor, Michigan, 1990.
- N. N. Greenwood, A. Earnshaw, Chemistry of the Elements, Pergamon Press, 1984. ISBN 0-08-022057-6
- http://www.food-info.net/uk/e/e508.htm