Szilvin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szilvin
Mineral Silvina GDFL105.jpg
Általános adatok
Kémiai név kálium-klorid
Képlet KCl
Kristályrendszerköbös
Ásványrendszertani besorolás
OsztályHalogenidásványok
AlosztályVízmentes egyszerű halogenidek
Csoport halit
Azonosítás
Megjelenés masszív és szemcsés
Szín színtelentől fehérig, fakó szürke, fakó kék, sárgás, vagy vöröses
Porszín fehér
Fény üvegfényű
Átlátszóság átlátszótól áttetszőig
Törésmutató 1,4903
Pleokroizmus színes kristályokban látható
Keménység 2
Hasadás kitűnő
Törés egyenetlen
Olvadáspont770 °C
Oldhatóság vízben, glicerinben jól oldódik
Sűrűség1,9-2 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilvin témájú médiaállományokat.

A szilvin a kálium-klorid természetben megtalálható ásványi formája. Kristályszerkezete nagyon hasonló a kősóhoz, vagy halithoz (NaCl), vele izomorf.[1] A szilvin színe a színtelentől a fehérig terjed, sárgás vagy vöröses árnyalattal a zárványok miatt. Mohs-keménysége 2,5 sűrűsége 1,99 g/cm³. Törésmutatója 1,4903.[2] Íze sós, érezhetően kesernyés mellékízzel.

A szilvin azon sókőzetek közt van, melyek utolsóként csapódnak le az oldatból, ezért csak kifejezetten száraz, sós területen található meg. Elsődlegesen mint kálium tartalmú műtrágyát használják fel. Az élelmiszeripar zselésítő anyagként és hordozó adalékként alkalmazza. Élelmiszeradalékként kódja E 508. Felhasználja még a vegyipar és gyógyszeripar is. Egyes országokban a halálraítélteknek méreginjekció formájában adják be.[3]

Szilvin
Szilvin Németországból

A szilvint elsőként 1832-ben azonosították a Vezúvnál és a holland kémikusról, François Sylvius de le Boe-ról (1614-1672) kapta a nevét.[4] Legnagyobb lelőhelye Saskatchewan-ban, Kanadában van.

Források[szerkesztés]