„Simon Jolán (színművész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
{{Életrajz infobox |
{{Életrajz infobox |
||
| név = Simon Jolán |
| név = Simon Jolán |
||
| kép = |
| kép = Simon Jolán.jpg |
||
| képméret = |
| képméret = |
||
| képaláírás = |
| képaláírás = Fotó: Rónai Dénes |
||
| születési név = |
| születési név = |
||
| születés dátuma = [[1885]]. [[május 31.]] |
| születés dátuma = [[1885]]. [[május 31.]] |
||
| 57. sor: | 57. sor: | ||
</poem> |
</poem> |
||
</div> |
</div> |
||
== Külső hivatkozások == |
== Külső hivatkozások == |
||
A lap 2013. március 21., 14:53-kori változata
| Simon Jolán | |
| Fotó: Rónai Dénes | |
| Fotó: Rónai Dénes | |
| Született | 1885. május 31. Budapest .svg){kind=small} |
| Elhunyt | 1938. szeptember 24. (53 évesen) Budapest  |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Kassák Lajos |
| Foglalkozása | színésznő |
| Halál oka | öngyilkosság |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Simon Jolán témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Simon Jolán (Budapest, 1885. május 31. – Budapest, 1938. szeptember 24.) színésznő, előadóművész.
Simon Jolán Kassák Lajos felesége volt.
Az Egyesült Izzóban munkásként dolgozott. Szavalókórusokat vezetett. Elvégezte Rózsahegyi Kálmán színiiskoláját. 1920-ban követte Kassákot a bécsi emigrációba. A Tett, majd Ma c. lapoknál csoportosuló Kassák kör előadásain – Budapesten, Bécsben, Prágában, Kassán, Érsekújvárott, Ungváron és Berlinben – az avantgárd mestereinek alkotásait szólaltatta meg: Kassák, Barta Sándor, Hans Arp, Kurt Schwitters, Richard Huelsenbeck, Ivan Goll, Hugo Ball, Apollinaire, Blaise Cendrars, Marcel Lecomte műveit.
Kassákkal 1926-ban tértek haza. A Munka Körben szavalókórusokat szerveztek, ezeken lépett fel. 1936-tól kezdődően „népjóléti megbízottként” a segélyre jogosultak életkörülményeit vizsgálta. A tapasztaltaktól kétségbeesett, és öngyilkos lett.
Temetésén Kéthly Anna mondott gyászbeszédet.
Kassák csak 25 év múlva emlékezett meg róla végre egy versben: Rekviem egy asszonyért.
József Attila: Simon Jolán
Egyszer, ha nem veszi észre,
nézzetek arcába hosszan,
magános férfiak gondolták ki,
amikor én még futballoztam.
Élete: peng a levegőben,
borítsátok be nagykabáttal,
sosem szavalt még verset tőlem,
súrol, szalad egy könyvállvánnyal.
Ha volna kollektív iparosfa,
téli cipőjét megteremné,
ha volna igazszívű kecske,
az ő dicséretét mekegné.
Külső hivatkozások
