„Tomcsa Sándor” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
a infóbox javítása |
rendezgetés, helyesírás |
||
16. sor: | 16. sor: | ||
'''Tomcsa Sándor''' ([[Székelyudvarhely]], [[1897]]. [[augusztus 27.]] – [[Székelyudvarhely]], [[1963]]. [[január 18.]]) magyar író, karikaturista, újságíró elbeszélő, színműíró, művelődési irányító. |
'''Tomcsa Sándor''' ([[Székelyudvarhely]], [[1897]]. [[augusztus 27.]] – [[Székelyudvarhely]], [[1963]]. [[január 18.]]) magyar író, karikaturista, újságíró elbeszélő, színműíró, művelődési irányító. |
||
A |
A [[Székelyudvarhely|székelyudvarhelyi]] művelődési élet közismert alakja volt a lokálpatriotizmusáról híres író. Alkotásai a valóság komikumából, groteszk helyzeteiből és ellentmondásaiból táplálkoznak. Novelláiban, karcolataiban a kisvárosi élet, a kispolgár és a kisember humoros, szatirikus ábrázolója. A kisvárosi élet minden területén úgy szolgálta népét, hogy sohasem akart első lenni, csak önmaga. Volt ünnepelt színműíró, megalázott munkanélküli, díjnyertes novellaíró, bohém fiatal, magányos életművész és a műkedvelő színjátszók mindenkori mestere. |
||
'' |
{{Idézet 3|''...Nála a humor voltaképpen fegyver az embertelenség, az emberi gyöngeségek, hibák, tévedések, bűnök ellen.''<ref>Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993. 225-228.</ref>|Hermann Gusztáv művelődéstörténész|60%|bottom}} |
||
==Életpályája== |
==Életpályája== |
||
[[1897]]. augusztus 27-én született [[Székelyudvarhely]] Szombatfalva nevű utcájának már a 20. század elején lebontott házában. A kétgyermekes magyar család első gyermeke korán megismerte a nélkülözést. Apja, Tomcsa Sándor [[Szabolcs-Szatmár]] megyéből származott, |
[[1897]]. augusztus 27-én született [[Székelyudvarhely]] Szombatfalva nevű utcájának már a 20. század elején lebontott házában. A kétgyermekes magyar család első gyermeke korán megismerte a nélkülözést. Apja, Tomcsa Sándor [[Szabolcs-Szatmár|Szabolcs-Szatmár-Bereg megye]] megyéből származott, géberjéni parasztcsalád gyermeke [[1891]]-ben került Székelyudvarhelyre pénzügyőri biztosnak. Finkér Gizellával kötött házasságából két gyermek született: Sándor és Klementin. |
||
Tomcsa Sándor alig négyévesen veszítette el édesapját, a |
Tomcsa Sándor alig négyévesen veszítette el édesapját, a huszonkilenc éves pénzügyőrt a szolgálati úton szerzett tüdőgyulladás vitte el. Özvegy édesanyja varrásból tartotta fenn családját. |
||
Az első és második osztályt a székelyudvarhelyi Zárda Iskolájában végezte, a harmadik és negyedik osztályt a |
Az első és második osztályt a székelyudvarhelyi Zárda Iskolájában végezte, a harmadik és negyedik osztályt a Ferenc-rendi Szerzetesek Iskolájában. 1907-től a Római Katolikus Főgimnáziumban tanult 1915-ig. Anyagi gondok miatt nem lehetett a Pesti Képzőművészeti Főiskola tanulója, csak napidíjas a pénzügynél. |
||
[[1916]] augusztusában a 82-es gyalogezreddel egyenesen a harctérre került. A világháború utolsó heteit kórházban töltötte: láblövést és hóvakságot kapott. Ez utóbbi miatt hordott ötdioptriás szemüveget élete végéig. |
[[1916]] augusztusában a 82-es gyalogezreddel egyenesen a harctérre került. A világháború utolsó heteit kórházban töltötte: láblövést és hóvakságot kapott. Ez utóbbi miatt hordott ötdioptriás szemüveget élete végéig. |
||
[[1918]]-ban tért haza, de most is le kellett mondania a képzőművészeti főiskoláról a trianoni döntés miatt. |
[[1918]]-ban tért haza, de most is le kellett mondania a képzőművészeti főiskoláról a trianoni döntés miatt. |
||
[[1919]]-ben mezőgazdasági munkát vállalt. Résztvett a |
[[1919]]-ben mezőgazdasági munkát vállalt. Résztvett a [[trianon]]i döntés elleni tüntetésen, ezért hét hónapi börtönbüntetést kellett elszenvednie [[Nagyszeben|Nagyszebenben]]. Kiszabadulása után, [[1920]]-[[1921]] között egyik nagybátyja [[Szamosújvár|szamosújvári]] kerámiagyárában dolgozott. A gyár csődbe ment, így hazakerült Székelyudvarhelyre. |
||
Kolozsvárra ment felvételizni a Képzőművészeti Főiskolára, de álma megvalósulatlan maradt, így csak rajzoló lesz a [[Hirnök]] című katolikus lapnál [[1923]]-ig. |
Kolozsvárra ment felvételizni a Képzőművészeti Főiskolára, de álma megvalósulatlan maradt, így csak rajzoló lesz a [[Hirnök]] című katolikus lapnál [[1923]]-ig. |
||
==Művészi pályája== |
==Művészi pályája== |
||
[[1923]] márciusában |
[[1923]] márciusában hazament Székelyudvarhelyre, mert úgy érezte, a kisvárosi légkör megfelel számára, és rajzaiból fog megélni. A pénzügynél tudott elhelyezkedni [[1929]]-ig és párhuzamosan végezte sokoldalú tevékenységét. |
||
[[1923]]. április 22-29. között első karikatúra-kiállítását tekinthették meg a Református Kollégium tornacsarnokában. A közös kiállítást egyéni követi [[1925]] áprilisában, amelyről elismerően ír [[Tompa László]]. |
[[1923]]. április 22-29. között első karikatúra-kiállítását tekinthették meg a Református Kollégium tornacsarnokában. A közös kiállítást egyéni követi [[1925]] áprilisában, amelyről elismerően ír [[Tompa László]]. |
||
Első írásait a [[Tompa László]] szerkesztésében megjelenő [[Székely Közélet]] közli. |
Első írásait a [[Tompa László]] szerkesztésében megjelenő [[Székely Közélet]] közli. |
||
[[1926]].január 3-án T-or aláírással a B.Ú.É.K. címűt írását közölte a lap. Ez az írás magában hordozza az újságíró |
[[1926]]. január 3-án T-or aláírással a ''B.Ú.É.K.'' címűt írását közölte a lap. Ez az írás magában hordozza az újságíró Tomcsa csíráit: a kalandvágyó romantikába vegyülő keserű szatírát. Ez év áprilisában az ''A stafirung'' című egyfelvonásos színművét is közölte a lapban, szeptemberben pedig rajzkiállítást hirdet. |
||
A december 18-i szám már egy újabb művészi tevékenységre hívta fel a figyelmet: Amíg a szerző eljut odáig című egyfelvonásos színművét adták elő Az előadás megismétlődött [[1937]]. január 16-án, amelyen Ferenczy Böske dalokat énekelt. Ekkor kezdődött az a beteljesületlen szerelem, amely a síron túl is tartott, egészen Ferenczy Erzsébet haláláig,1988-ig. Hiába hírneves |
A december 18-i szám már egy újabb művészi tevékenységre hívta fel a figyelmet: Amíg a szerző eljut odáig című egyfelvonásos színművét adták elő Az előadás megismétlődött [[1937]]. január 16-án, amelyen Ferenczy Böske dalokat énekelt. Ekkor kezdődött az a beteljesületlen szerelem, amely a síron túl is tartott, egészen Ferenczy Erzsébet haláláig,1988-ig. Hiába hírneves karikaturista az akkor harmincéves Tomcsa Sándor, nem elég vagyonos ahhoz, hogy feleségül vehesse a nála nyolc évvel fiatalabb hajadont. |
||
[[1929]]. június 23-ra hirdetett újabb karikatúra-kiállítást a helyi lap, erről a 110 képet bemutató kiállításról maga Tomcsa számol be. [[Kacsó Sándor]] visszaemlékezése szerint ez a kiállítás avatta Tomcsát a [[Brassói Lapok]] munkatársává. |
[[1929]]. június 23-ra hirdetett újabb karikatúra-kiállítást a helyi lap, erről a 110 képet bemutató kiállításról maga Tomcsa számol be. [[Kacsó Sándor]] visszaemlékezése szerint ez a kiállítás avatta Tomcsát a [[Brassói Lapok]] munkatársává. |
||
[[1940]]-ig munkatársa maradt a a lapnak, egészen megszűnéséig, de nem költözött Brassóba. Ekkor vált mindennapivá a preferánsz-parti Tomcsa életében. Ezután ritkultak a karikatúrák, a kiállításos rajzestek, de születtek az egyfelvonásosak és azok a kabaré-számok, amelyeket a műkedvelők játszottak a kultúrházban, és a cikkek, tárcák, novellák a mindent elnyelő napilap számára. És titokban rengeteget olvasott. |
[[1940]]-ig munkatársa maradt a a lapnak, egészen megszűnéséig, de nem költözött Brassóba. Ekkor vált mindennapivá a preferánsz-parti Tomcsa életében. Ezután ritkultak a karikatúrák, a kiállításos rajzestek, de születtek az egyfelvonásosak és azok a kabaré-számok, amelyeket a műkedvelők játszottak a kultúrházban, és a cikkek, tárcák, novellák a mindent elnyelő napilap számára. És titokban rengeteget olvasott. |
||
[[1934]]-ben regénnyel lepte meg olvasóit, címe ''Szvoboda Augusztin |
[[1934]]-ben regénnyel lepte meg olvasóit, címe ''Szvoboda Augusztin rémtette''. A regény a családi meleg utáni vágyát fejezi ki, ám a felelősségvállalás számvetésekor a gazdasági helyzet játssza a szerepet. A szereplő, Kassay elmélkedéséből azt olvassuk ki, hogy Tomcsa életéből kiestek a kamaszkori évek: a háború borzalmai elsöpörték. A regény a [[Brassói Lapok]] és a [[Népújság]] 12. Mellékletében jelent meg az ''Ajándék regénytár'' sorozatban. De csak ezt a kiadást érte meg, mert az [[Erdélyi Helikon]] hasábjain megjelent [[Kovács György]]-recenzió elmarasztalta. |
||
Csak [[1938]]-ban, a kolozsvári Thália Színház drámapályázatán díjazott háromfelvonásos ''Műtét'' című színműve irányítja Tomcsára a |
Csak [[1938]]-ban, a kolozsvári Thália Színház drámapályázatán díjazott háromfelvonásos ''Műtét'' című színműve irányítja Tomcsára a figyelmet. A darab ősbemutatója [[1939]]. április 28-án volt Kolozsváron. A színmű főszereplője, dr. Ember László álomvilágban találja meg elveszett életét, de ebben benne bujkál a magyar árvaság, a Trianon okozta seb, a tehetetlenséggel párosult kiútkeresés is. A temesvári színtársulat és a marosvásárhelyi is más-más címen tűzte repertoárjára: az előbbi ''Ahonnan elindultam'', az utóbbi pedig ''Nagy dolgok kicsiben'' címen. A lapok átütő sikerről értesítik az olvasókat. |
||
Székelyudvarhelyen tovább |
Székelyudvarhelyen tovább folytak a Tomcsa-estek, vidám estek vagy konferáló-estek, amelyek városa irodalmi életének külön színfoltjai, az író maga adta elő műveit, sőt rögtönzött karikatúrákkal illusztrálta is. Lírikus hangvételű novellái is születnek, hogy felhívja a figyelmet a háború borzalmaira. |
||
Az [[1940]]-es bécsi döntés után megszűnt a [[Brassói Lapok]], Tomcsa munkanélkülivé vált. Benyújtotta kérelmét a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium illetékeseihez, |
Az [[1940]]-es bécsi döntés után megszűnt a [[Brassói Lapok]], Tomcsa munkanélkülivé vált. Benyújtotta kérelmét a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium illetékeseihez, korábbi pénzügyi tevékenységére hivatkozva. Megkapta az állást, 1943-ban I. osztályú adótiszt lett. |
||
[[1944]]-ben a haza újra a |
[[1944]]-ben a haza újra a frontra szólítja, ezúttal az Úz völgyébe. Itt vészelte át a második világháború borzalmait. |
||
A háború után Tomcsa elvesztette bérlakását, munkanélkülivé vált, csak alkalmi közlések honoráriumából |
A háború után Tomcsa elvesztette bérlakását, munkanélkülivé vált, csak alkalmi közlések honoráriumából élt. Születtek az egyfelvonásosak, jelenetek a Tomcsa-estekre. |
||
[[1945]]-ben a ''Népvédelem'' kultúrfelőse lett Székelyudvarhelyen és [[1946]]-ban tagja lett a [[Romániai Magyar |
[[1945]]-ben a ''Népvédelem'' kultúrfelőse lett Székelyudvarhelyen és [[1946]]-ban tagja lett a [[Romániai Magyar Írók Szövetsége|Romániai Magyar Írók Szövetségének]]. A tagsággal jogot szerzett a könyvkiadáshoz. |
||
Írásait [[1946]]-tól közli az [[Utunk]], [[1947]]-től pedig a [[Romániai Magyar Szó]]. |
|||
[[1949]] áprilisában a |
[[1949]] áprilisában a [[bukarest]]i kiadó nyomdájában elkészül a [[Jubélium]] című háromfelvonásos színműve, ami [[1948]]-ban már díjat nyert Magyarországon. |
||
[[1950]]-ben kinyomtatták [[A patkány]] című egyfelvonásosát, amit románra is lefordítottak. Háromfelvonásos színművei nem nyertek elismerést, így kéziratban maradtak. Legnagyobb hibájuk a szocialista művészet szimplista felfogása: a bohózati elemeket erőszakoltan alkalmazza. |
[[1950]]-ben kinyomtatták ''[[A patkány]]'' című egyfelvonásosát, amit [[román nyelv|románra]] is lefordítottak. Háromfelvonásos színművei nem nyertek elismerést, így kéziratban maradtak. Legnagyobb hibájuk a szocialista művészet szimplista felfogása: a bohózati elemeket erőszakoltan alkalmazza. |
||
[[1956]]-ban kerül ki a nyomdából a Vese velővel című novelláskötete. |
[[1956]]-ban kerül ki a nyomdából a ''Vese velővel'' című novelláskötete. |
||
[[1957]]-ben megjelenik Az utolsó szalmaszál című háromfelvonásos színműve, amelyet a kolozsvári |
[[1957]]-ben megjelenik ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színműve, amelyet a kolozsvári Állami Magyar Színház be is mutatott. |
||
''A gól'' című novellájával megnyerte az [[Igaz Szó]] pályázatát. |
''A gól'' című novellájával megnyerte az [[Igaz Szó]] pályázatát. |
||
[[1959]]-ben megjelent a ''Tinta és tus'' című kötete, amely |
[[1959]]-ben megjelent a ''Tinta és tus'' című kötete, amely szatirikus novellákat és karcolatokat tartalmaz. Ebben az évben tüntették ki a ''Nagy Nemzetgyűlés Munkaérdemrendje'' fokozattal. |
||
==Utolsó évei== |
==Utolsó évei== |
||
[[1960]]-tól bibliográfiai adatokat kérnek tőle a Budapesten készülő Magyar irodalmi lexikon számára, bemutatják Az utolsó szalmaszál című háromfelvonásos színművét Kolozsváron. |
[[1960]]-tól bibliográfiai adatokat kérnek tőle a Budapesten készülő Magyar irodalmi lexikon számára, bemutatják ''Az utolsó szalmaszál'' című háromfelvonásos színművét Kolozsváron. |
||
[[1961]]-ben közli az [[Igaz Szó]] Születésnapra című háromfelvonásos színművét, az [[Előre Naptár]] is közöl írást tőle, de a [[Vörös Zászló]] [[1962]]-i ünnepi számáról elkésett. |
[[1961]]-ben közli az [[Igaz Szó]] ''Születésnapra'' című háromfelvonásos színművét, az [[Előre Naptár]] is közöl írást tőle, de a [[Vörös Zászló]] [[1962]]-i ünnepi számáról elkésett. |
||
Továbbra is szervez Tomcsa esteket, az utolsó Tomcsa-esten egy sajátos technikát alkalmazott: az elsötétült színen csak a szerző hangja töri meg a csendet: ''„Kedves Közönség! Én most eltűnök, de ne tessék búsulni, majd újra felbukkanok!”'' |
Továbbra is szervez Tomcsa esteket, az utolsó Tomcsa-esten egy sajátos technikát alkalmazott: az elsötétült színen csak a szerző hangja töri meg a csendet: ''„Kedves Közönség! Én most eltűnök, de ne tessék búsulni, majd újra felbukkanok!”'' |
||
Egészségi állapota megromlott, a székelyudvarhelyi kórházban gyógyították gyomorfekélyét. |
|||
[[1963]] elején jelentkezett a kórház belgyógyászati osztályán, ahol műtéttel eltávolítottak egy nyaktájéki áttétes mirigyet. Tüdőrák vitte el [[1963]]. január 18-án. |
[[1963]] elején jelentkezett a kórház belgyógyászati osztályán, ahol műtéttel eltávolítottak egy nyaktájéki áttétes mirigyet. Tüdőrák vitte el [[1963]]. január 18-án. |
||
A lap 2011. december 13., 12:40-kori változata
Tomcsa Sándor | |
Tomcsa Sándor | |
Tomcsa Sándor | |
Élete | |
Született | 1897. augusztus 27. Székelyudvarhely |
Elhunyt | 1963. január 18. (65 évesen) Székelyudvarhely, Románia |
Nemzetiség | magyar |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | elbeszélések, karcolatok, riportok, tárcák, pamfletek, színművek, vígjátékok |
Tomcsa Sándor (Székelyudvarhely, 1897. augusztus 27. – Székelyudvarhely, 1963. január 18.) magyar író, karikaturista, újságíró elbeszélő, színműíró, művelődési irányító.
A székelyudvarhelyi művelődési élet közismert alakja volt a lokálpatriotizmusáról híres író. Alkotásai a valóság komikumából, groteszk helyzeteiből és ellentmondásaiból táplálkoznak. Novelláiban, karcolataiban a kisvárosi élet, a kispolgár és a kisember humoros, szatirikus ábrázolója. A kisvárosi élet minden területén úgy szolgálta népét, hogy sohasem akart első lenni, csak önmaga. Volt ünnepelt színműíró, megalázott munkanélküli, díjnyertes novellaíró, bohém fiatal, magányos életművész és a műkedvelő színjátszók mindenkori mestere.
„ | ...Nála a humor voltaképpen fegyver az embertelenség, az emberi gyöngeségek, hibák, tévedések, bűnök ellen.[1] | ” |
– Hermann Gusztáv művelődéstörténész |
Életpályája
1897. augusztus 27-én született Székelyudvarhely Szombatfalva nevű utcájának már a 20. század elején lebontott házában. A kétgyermekes magyar család első gyermeke korán megismerte a nélkülözést. Apja, Tomcsa Sándor Szabolcs-Szatmár-Bereg megye megyéből származott, géberjéni parasztcsalád gyermeke 1891-ben került Székelyudvarhelyre pénzügyőri biztosnak. Finkér Gizellával kötött házasságából két gyermek született: Sándor és Klementin. Tomcsa Sándor alig négyévesen veszítette el édesapját, a huszonkilenc éves pénzügyőrt a szolgálati úton szerzett tüdőgyulladás vitte el. Özvegy édesanyja varrásból tartotta fenn családját. Az első és második osztályt a székelyudvarhelyi Zárda Iskolájában végezte, a harmadik és negyedik osztályt a Ferenc-rendi Szerzetesek Iskolájában. 1907-től a Római Katolikus Főgimnáziumban tanult 1915-ig. Anyagi gondok miatt nem lehetett a Pesti Képzőművészeti Főiskola tanulója, csak napidíjas a pénzügynél. 1916 augusztusában a 82-es gyalogezreddel egyenesen a harctérre került. A világháború utolsó heteit kórházban töltötte: láblövést és hóvakságot kapott. Ez utóbbi miatt hordott ötdioptriás szemüveget élete végéig. 1918-ban tért haza, de most is le kellett mondania a képzőművészeti főiskoláról a trianoni döntés miatt. 1919-ben mezőgazdasági munkát vállalt. Résztvett a trianoni döntés elleni tüntetésen, ezért hét hónapi börtönbüntetést kellett elszenvednie Nagyszebenben. Kiszabadulása után, 1920-1921 között egyik nagybátyja szamosújvári kerámiagyárában dolgozott. A gyár csődbe ment, így hazakerült Székelyudvarhelyre. Kolozsvárra ment felvételizni a Képzőművészeti Főiskolára, de álma megvalósulatlan maradt, így csak rajzoló lesz a Hirnök című katolikus lapnál 1923-ig.
Művészi pályája
1923 márciusában hazament Székelyudvarhelyre, mert úgy érezte, a kisvárosi légkör megfelel számára, és rajzaiból fog megélni. A pénzügynél tudott elhelyezkedni 1929-ig és párhuzamosan végezte sokoldalú tevékenységét. 1923. április 22-29. között első karikatúra-kiállítását tekinthették meg a Református Kollégium tornacsarnokában. A közös kiállítást egyéni követi 1925 áprilisában, amelyről elismerően ír Tompa László. Első írásait a Tompa László szerkesztésében megjelenő Székely Közélet közli. 1926. január 3-án T-or aláírással a B.Ú.É.K. címűt írását közölte a lap. Ez az írás magában hordozza az újságíró Tomcsa csíráit: a kalandvágyó romantikába vegyülő keserű szatírát. Ez év áprilisában az A stafirung című egyfelvonásos színművét is közölte a lapban, szeptemberben pedig rajzkiállítást hirdet.
A december 18-i szám már egy újabb művészi tevékenységre hívta fel a figyelmet: Amíg a szerző eljut odáig című egyfelvonásos színművét adták elő Az előadás megismétlődött 1937. január 16-án, amelyen Ferenczy Böske dalokat énekelt. Ekkor kezdődött az a beteljesületlen szerelem, amely a síron túl is tartott, egészen Ferenczy Erzsébet haláláig,1988-ig. Hiába hírneves karikaturista az akkor harmincéves Tomcsa Sándor, nem elég vagyonos ahhoz, hogy feleségül vehesse a nála nyolc évvel fiatalabb hajadont.
1929. június 23-ra hirdetett újabb karikatúra-kiállítást a helyi lap, erről a 110 képet bemutató kiállításról maga Tomcsa számol be. Kacsó Sándor visszaemlékezése szerint ez a kiállítás avatta Tomcsát a Brassói Lapok munkatársává. 1940-ig munkatársa maradt a a lapnak, egészen megszűnéséig, de nem költözött Brassóba. Ekkor vált mindennapivá a preferánsz-parti Tomcsa életében. Ezután ritkultak a karikatúrák, a kiállításos rajzestek, de születtek az egyfelvonásosak és azok a kabaré-számok, amelyeket a műkedvelők játszottak a kultúrházban, és a cikkek, tárcák, novellák a mindent elnyelő napilap számára. És titokban rengeteget olvasott. 1934-ben regénnyel lepte meg olvasóit, címe Szvoboda Augusztin rémtette. A regény a családi meleg utáni vágyát fejezi ki, ám a felelősségvállalás számvetésekor a gazdasági helyzet játssza a szerepet. A szereplő, Kassay elmélkedéséből azt olvassuk ki, hogy Tomcsa életéből kiestek a kamaszkori évek: a háború borzalmai elsöpörték. A regény a Brassói Lapok és a Népújság 12. Mellékletében jelent meg az Ajándék regénytár sorozatban. De csak ezt a kiadást érte meg, mert az Erdélyi Helikon hasábjain megjelent Kovács György-recenzió elmarasztalta.
Csak 1938-ban, a kolozsvári Thália Színház drámapályázatán díjazott háromfelvonásos Műtét című színműve irányítja Tomcsára a figyelmet. A darab ősbemutatója 1939. április 28-án volt Kolozsváron. A színmű főszereplője, dr. Ember László álomvilágban találja meg elveszett életét, de ebben benne bujkál a magyar árvaság, a Trianon okozta seb, a tehetetlenséggel párosult kiútkeresés is. A temesvári színtársulat és a marosvásárhelyi is más-más címen tűzte repertoárjára: az előbbi Ahonnan elindultam, az utóbbi pedig Nagy dolgok kicsiben címen. A lapok átütő sikerről értesítik az olvasókat.
Székelyudvarhelyen tovább folytak a Tomcsa-estek, vidám estek vagy konferáló-estek, amelyek városa irodalmi életének külön színfoltjai, az író maga adta elő műveit, sőt rögtönzött karikatúrákkal illusztrálta is. Lírikus hangvételű novellái is születnek, hogy felhívja a figyelmet a háború borzalmaira. Az 1940-es bécsi döntés után megszűnt a Brassói Lapok, Tomcsa munkanélkülivé vált. Benyújtotta kérelmét a Magyar Királyi Pénzügyminisztérium illetékeseihez, korábbi pénzügyi tevékenységére hivatkozva. Megkapta az állást, 1943-ban I. osztályú adótiszt lett. 1944-ben a haza újra a frontra szólítja, ezúttal az Úz völgyébe. Itt vészelte át a második világháború borzalmait. A háború után Tomcsa elvesztette bérlakását, munkanélkülivé vált, csak alkalmi közlések honoráriumából élt. Születtek az egyfelvonásosak, jelenetek a Tomcsa-estekre. 1945-ben a Népvédelem kultúrfelőse lett Székelyudvarhelyen és 1946-ban tagja lett a Romániai Magyar Írók Szövetségének. A tagsággal jogot szerzett a könyvkiadáshoz. Írásait 1946-tól közli az Utunk, 1947-től pedig a Romániai Magyar Szó. 1949 áprilisában a bukaresti kiadó nyomdájában elkészül a Jubélium című háromfelvonásos színműve, ami 1948-ban már díjat nyert Magyarországon. 1950-ben kinyomtatták A patkány című egyfelvonásosát, amit románra is lefordítottak. Háromfelvonásos színművei nem nyertek elismerést, így kéziratban maradtak. Legnagyobb hibájuk a szocialista művészet szimplista felfogása: a bohózati elemeket erőszakoltan alkalmazza. 1956-ban kerül ki a nyomdából a Vese velővel című novelláskötete. 1957-ben megjelenik Az utolsó szalmaszál című háromfelvonásos színműve, amelyet a kolozsvári Állami Magyar Színház be is mutatott. A gól című novellájával megnyerte az Igaz Szó pályázatát. 1959-ben megjelent a Tinta és tus című kötete, amely szatirikus novellákat és karcolatokat tartalmaz. Ebben az évben tüntették ki a Nagy Nemzetgyűlés Munkaérdemrendje fokozattal.
Utolsó évei
1960-tól bibliográfiai adatokat kérnek tőle a Budapesten készülő Magyar irodalmi lexikon számára, bemutatják Az utolsó szalmaszál című háromfelvonásos színművét Kolozsváron. 1961-ben közli az Igaz Szó Születésnapra című háromfelvonásos színművét, az Előre Naptár is közöl írást tőle, de a Vörös Zászló 1962-i ünnepi számáról elkésett. Továbbra is szervez Tomcsa esteket, az utolsó Tomcsa-esten egy sajátos technikát alkalmazott: az elsötétült színen csak a szerző hangja töri meg a csendet: „Kedves Közönség! Én most eltűnök, de ne tessék búsulni, majd újra felbukkanok!” Egészségi állapota megromlott, a székelyudvarhelyi kórházban gyógyították gyomorfekélyét. 1963 elején jelentkezett a kórház belgyógyászati osztályán, ahol műtéttel eltávolítottak egy nyaktájéki áttétes mirigyet. Tüdőrák vitte el 1963. január 18-án.
Jegyzetek
- ↑ Hermann Gusztáv: Székelyudvarhely művelődéstörténete. Bukarest, 1993. 225-228.