„Entz Géza (művészettörténész, 1913–1993)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
7. sor: | 7. sor: | ||
Ősei több generáción át jelentős természettudósok voltak. Tanulmányait előbb a budai ciszterci gimnáziumban, majd a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]]en végezte ([[1931]]-[[1935]]) történelem-latin-művészettörténet szakon [[Hekler Antal]] tanítványaként. [[1937]]-ben doktorált A magyar műgyűjtés történetének vázlata [[1850]]-ig c. disszertációjával. |
Ősei több generáción át jelentős természettudósok voltak. Tanulmányait előbb a budai ciszterci gimnáziumban, majd a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pázmány Péter Tudományegyetem]]en végezte ([[1931]]-[[1935]]) történelem-latin-művészettörténet szakon [[Hekler Antal]] tanítványaként. [[1937]]-ben doktorált A magyar műgyűjtés történetének vázlata [[1850]]-ig c. disszertációjával. |
||
A [[Szépművészeti Múzeum]]ban indult pályafutása, ahol gyakornokként a [[fénykép]]tár és a [[grafika]]i gyűjtemény rendezési munkáiban vett részt. [[1941]]-ben a [[kolozsvári egyetem]] könyvtárába nevezték ki segédőrnek, ekkortól kezdett [[erdély]]i témákkal foglalkozni. |
A [[Szépművészeti Múzeum]]ban indult pályafutása, ahol gyakornokként a [[fénykép]]tár és a [[grafika]]i gyűjtemény rendezési munkáiban vett részt. [[1941]]-ben a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|kolozsvári egyetem]] könyvtárába nevezték ki segédőrnek, ekkortól kezdett [[erdély]]i témákkal foglalkozni. |
||
[[1945]]-[[1950]]-ig a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetem]] Művészettörténet Tanszékének vezetője, docensként. 1950-ben kénytelen volt visszatérni [[Budapest]]re, mert egyetemi szerződését nem újították meg. Kilencéves [[kolozsvár]]i tartózkodása idején hozzálátott az erdélyi [[műemlék]]ek számbavételéhez s az [[Erdélyi Nemzeti Múzeum|Erdélyi Múzeum]] középkori anyagának rendezéséhez. A gyakorlati munka mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a középkori művészet [[levéltár]]i forrásanyagának, s rövid időn belül az erdélyi [[Romanika|román]] kori és [[Gótika|gótikus]] művészet kitűnő ismerőjévé vált. Erről tanúskodnak a szakfolyóiratokban és önállóan megjelenő dolgozatai, többek közt: ''Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei'' (ETF 150. Kolozsvár, 1943): ''A középkori [[Székelyek|székely]] művészet kérdései'' (ETF 162. Kolozsvár, 1943);<ref>[http://mek.oszk.hu/07800/07882/index.phtml A középkori székely művészet kérdései, MEK]</ref> ''Székely [[templom]]erődök'' (Szépművészet, Budapest, 1944); ''Az erdélyi műtörténetírás kérdéseihez'' (Kolozsvár, 1945); ''Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században'' (Kolozsvár, 1946); ''A [[Szék (település)|szék]]i református templom'' (Kolozsvár, 1947); ''A Farkas-utcai templom'' (Kolozsvár, 1948). |
[[1945]]-[[1950]]-ig a [[Babeș–Bolyai Tudományegyetem|Bolyai Tudományegyetem]] Művészettörténet Tanszékének vezetője, docensként. 1950-ben kénytelen volt visszatérni [[Budapest]]re, mert egyetemi szerződését nem újították meg. Kilencéves [[kolozsvár]]i tartózkodása idején hozzálátott az erdélyi [[műemlék]]ek számbavételéhez s az [[Erdélyi Nemzeti Múzeum|Erdélyi Múzeum]] középkori anyagának rendezéséhez. A gyakorlati munka mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a középkori művészet [[levéltár]]i forrásanyagának, s rövid időn belül az erdélyi [[Romanika|román]] kori és [[Gótika|gótikus]] művészet kitűnő ismerőjévé vált. Erről tanúskodnak a szakfolyóiratokban és önállóan megjelenő dolgozatai, többek közt: ''Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei'' (ETF 150. Kolozsvár, 1943): ''A középkori [[Székelyek|székely]] művészet kérdései'' (ETF 162. Kolozsvár, 1943);<ref>[http://mek.oszk.hu/07800/07882/index.phtml A középkori székely művészet kérdései, MEK]</ref> ''Székely [[templom]]erődök'' (Szépművészet, Budapest, 1944); ''Az erdélyi műtörténetírás kérdéseihez'' (Kolozsvár, 1945); ''Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században'' (Kolozsvár, 1946); ''A [[Szék (település)|szék]]i református templom'' (Kolozsvár, 1947); ''A Farkas-utcai templom'' (Kolozsvár, 1948). |
A lap 2011. szeptember 20., 21:21-kori változata
Entz Géza (mezőkomáromi), (Budapest, 1913. március 2. - Budapest, 1993. március 2.) magyar művészettörténész. Fia, ifj. Entz Géza (1949) szintén művészettörténész, s Antall József kormányában a Miniszterelnöki Hivatal külföldön élő magyarokkal foglakozó államtitkára volt.[1]
Életpályája
Ősei több generáción át jelentős természettudósok voltak. Tanulmányait előbb a budai ciszterci gimnáziumban, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte (1931-1935) történelem-latin-művészettörténet szakon Hekler Antal tanítványaként. 1937-ben doktorált A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig c. disszertációjával.
A Szépművészeti Múzeumban indult pályafutása, ahol gyakornokként a fényképtár és a grafikai gyűjtemény rendezési munkáiban vett részt. 1941-ben a kolozsvári egyetem könyvtárába nevezték ki segédőrnek, ekkortól kezdett erdélyi témákkal foglalkozni.
1945-1950-ig a Bolyai Tudományegyetem Művészettörténet Tanszékének vezetője, docensként. 1950-ben kénytelen volt visszatérni Budapestre, mert egyetemi szerződését nem újították meg. Kilencéves kolozsvári tartózkodása idején hozzálátott az erdélyi műemlékek számbavételéhez s az Erdélyi Múzeum középkori anyagának rendezéséhez. A gyakorlati munka mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a középkori művészet levéltári forrásanyagának, s rövid időn belül az erdélyi román kori és gótikus művészet kitűnő ismerőjévé vált. Erről tanúskodnak a szakfolyóiratokban és önállóan megjelenő dolgozatai, többek közt: Szolnok-Doboka középkori művészeti emlékei (ETF 150. Kolozsvár, 1943): A középkori székely művészet kérdései (ETF 162. Kolozsvár, 1943);[2] Székely templomerődök (Szépművészet, Budapest, 1944); Az erdélyi műtörténetírás kérdéseihez (Kolozsvár, 1945); Kolozsvár környéki kőfaragó műhely a XIII. században (Kolozsvár, 1946); A széki református templom (Kolozsvár, 1947); A Farkas-utcai templom (Kolozsvár, 1948).
Az erdélyi középkori emlékekkel való foglalkozást szülővárosába visszatérve is folytatta, amint azt további tanulmányai és könyvei bizonyítják: Harina román kori temploma (Művészettörténeti Értesítő, Bp. 1954); Művészek és mesterek az erdélyi gótikában (Kelemen-emlékkönyv, Kolozsvár, 1957. 249-64.); A gyulafehérvári székesegyház (Budapest, 1958); Mittelalterliche rumänische Holzkirchen in Siebenbürgen (a George Oprescu-emlékkönyvben, Bukarest, 1961. 159-71.); A kerci cisztercita építőműhely (Művészettörténeti Értesítő, Budapest, 1963, francia fordításban is); Die Baukunst Transsilvaniens im XI-XIII. Jahrhundert (I-II. Bp. 1968).
Budapesten az akkor újjászerveződő műemlékvédelmi szervezetben vállalt munkát, amelynek nemsokára egyik vezéralakjává vált, és az 1957-ben létrejött Országos Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának megszervezésével és vezetésével bízták meg. A tudományos kutatómunkához kapcsolódó gyűjtemények kezelésének megoldása, a helyreállításokat megelőző tudományos kutatások koordinálása mellett az ő érdeme a hivatal képző- és iparművészeti restaurátor részlegének kialakítása is. 1966-tól meghatározó szerepe volt a budapesti Képzőművészeti Főiskolán belül működő restaurátorképzés újjászervezésében.
Munkái (válogatás)
Legfontosabb kötetei, tanulmányai a gyulafehérvári székesegyházról, a kerci ciszterci építőműhelyről, a budavári Mária-templomról szóló tanulmányai, a magyarországi gótikus építészetről készített összefoglaló kötete, valamint a munkásságát záró, erdélyi középkori építészetről írt kétkötetes munkája.
- Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház, MEK letölthető dokumentum
- A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. (Budapest, 1937);
- A dési református templom. (Kolozsvár, 1942);
- A gótika művészete (Budapest, 1973);
- Gótikus építészet Magyarországon (Budapest, 1974);
- Muzeológia, - műemlékvédelem - , restaurálástörténet. (Budapest, 1975);[3]
- Erdély építészete a 11-13. században. [... az előszót írta Marosi Ernő] ; [a szöveget gond. Lővei Pál és Nagy Tiborné] ; az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása. (Kolozsvár, 1994);
- Erdély építészete a 14-16. században. [... az előszót írta Marosi Ernő] ; [a szöveget gond. Lővei Pál és Nagy Tiborné] ; [az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása] (Kolozsvár, 1996).
Néhány cikke
- Entz, G.: A csicsókeresztúri római katolikus templom. (Klny., Erdélyi Múzeum 1942/1. sz.);
- Entz, G.: Un chantier du XIe siecle a Zalavár. A Szépművészeti Múzeum Közleményei, no. 24. (1964);
- Szakál, E. - Entz, G.: La reconstitution du sarcophage de roi Etienne. (Acta Historiae Artium, 1964/10.)
Díjak, elismerések
- Életművének elismeréseképpen 1983-ban Herder-díjjal tüntették ki.
Jegyzetek
Források
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
További információk
- Maria Ana Musicescu: Cercetări de artă medievală in omagiul lui George Oprescu. Studii şi Cercetări de Istoria Artei 1962. 239-40.