„ZSZU–23–4” változatai közötti eltérés

Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
a
korr, linkek, eliras jav., form
(→‎Források, jegyzetek: eredeti szabályzat alapján 2)
a (korr, linkek, eliras jav., form)
| hatótávolság = 450 km (műúton), 300 km (terepen)
}}
 
 
== Története ==
A '''ZSZU–23–4''' egy [[Szovjetunió|szovjet]] önjáró légvédelmi gépágyú. Az [[1960-as évek]] elején fejlesztették ki az elavult [[ZSZU–57–2]] leváltására.
 
A '''ZSZU–23–4''' [[Szovjetunió|szovjet]] önjáró légvédelmi gépágyú. Az [[1960-as évek]] elején fejlesztették ki az elavult [[ZSZU–57–2]] leváltására, kétKét prototípust készítettek egy azonegyazon feladatra, az egyik 37mma 37 mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkező ZSZU-37-2 Jenyiszej (alváza alapként szolgált a később erre az alvázra épített 2K11 Krug, 2Sz3 Akácia járműveknél), másikuk pedig a 23mm23 mm-es négycsövű Silka (GM-575 alvázon).
 
A '''ZSZU–23–4''' [[Szovjetunió|szovjet]] önjáró légvédelmi gépágyú. Az [[1960-as évek]] elején fejlesztették ki az elavult [[ZSZU–57–2]] leváltására, két prototípust készítettek egy azon feladatra, az egyik 37mm-es ikercsövű gépágyúval rendelkező ZSZU-37-2 Jenyiszej (alváza alapként szolgált a később erre az alvázra épített 2K11 Krug, 2Sz3 Akácia járműveknél), másikuk pedig a 23mm-es négycsövű Silka (GM-575 alvázon).
A tesztek alapján mind tűzgyorsaság, mind tűzerő szempontjából felülmúlta a Silka ellenfelét.
Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a Szovjetúnióban szolgálatba állított ZSU-23-4 elő szériát követte a tapasztalatok alapján tovább fejlesztett V-verzió 1967-ben.
Első nagy számban készített és exportra szánt változata ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a Varsói szerződés tag államai valamint Egyiptom is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az Egyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány Izraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították!).
Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódát a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguzka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).
Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített autómatikus védelméről). Az alváza a [[PT–76]]-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba.
Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, Vietnámban, Afganisztánban (Szovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), Irak-Iráni háborúban, Délszláv háborúban.
Lengyel, Orosz és Ukrán cégek modernizálták a járműveiket.
ZSU-23-4 V1 alapján készült a Lengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla Lengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hő kibocsájtás mértékét minimalizálták, javították a zavar védettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott.
Orosz orzág és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.
 
Sorozatgyártása 1964-ben kezdődött, első és csak a SzovjetúnióbanSzovjetunióban szolgálatba állított ZSU-23-4 elő szériátelőszériát követte a tapasztalatok alapján tovább fejlesztetttovábbfejlesztett V-verzió 1967-ben.
==Műszaki adatok==
 
Első nagy számban készített és exportra szánt változata a ZSU-23-4 V1 (1969), ebből a változatból kaptak a [[Varsói szerződés]] tag államaitagállamai, valamint [[Egyiptom]] is (korai sorozatból csak Egyiptom és Magyarország kapott, az Egyiptomiakegyiptomiak sikerrel alkalmazták 1973-ban, sok példány Izraeliizraeli hadizsákmány lett, amit annyira jónak találtak, hogy rendszerbe is állították!).
*'''Tömeg:''' 19 000 kg (harckész súly)
 
*'''Méretek:''' hosszúság 6,54 m (6535 mm) szélesség 2,95 m (3125 mm) magasság 2,25m 2576mm menethelyzetben, 3572 mm harchelyzetben
Egyik utolsó változata a tapasztalatok alapján tovább modernizált ZSU-23-4 4M (1977), de ekkor már fejlesztették utódátutódját, a ZSZU-30-2 2K22 2SZ6 Tunguzka (1970-ben kezdték el a fejlesztést) járművet (GM-352 alvázon).
 
Elődjéhez képest kisebb volt a lőtávolsága (maximum 2500 méter), azonban a lokátoros tűzvezetés és a megnövelt tűzgyorsaság ezt kompenzálta (nem beszélve a zárt, vegyi-biológiai és atomtámadással szembeni beépített autómatikusautomatikus védelméről). Az alváza a [[PT–76]]-os úszó harckocsi főelemeire épült. Képes volt 180-fokos félkörív mentén tűzfalat vonni maga elé a magasba.
Harci alkalmazásra került az 1973-as Arab-Izraeli háborúban, VietnámbanVietnamban, Afganisztánban (Szovjetszovjet megszálló erők földi célra, utak, hidak és járműoszlopok biztosítására), az Irak-Iráni háborúban, a Délszláv háborúban.
Lengyel, Oroszorosz és Ukránukrán cégek modernizálták a járműveiket.
 
ZSU-23-4 V1 alapján készült a Lengyellengyel Biala, kiegészítve 4 db Grom-7 (Igla Lengyellengyel változata) légvédelmi rakétával, passzív infravörös-optikai és lézeres eszközökkel a tűzvezető lokátor helyett, valamint a hő kibocsájtáshőkibocsájtás mértékét minimalizálták, javították a zavar védettségetzavarvédettséget, Nato-kompatibilis eszközöket kapott.
 
Orosz orzágOroszország és Ukrajna szintén elkészítette a ZSU-23-4 4M verzión alapuló 5M verziót, a belső rendszerek modernizációján túl szintén felszerelték 4 db Igla légvédelmi rakétával (egyes változaton 3-3 db, összesen 6), digitalizálták és fejlesztették védelmét és a tűzvezető lokátort.
 
==Műszaki adatok==
*'''Tömeg:''' 19 000  kg (harckész súly)
*'''Méretek:''' hosszúság 6,54 m (6535 mm) szélesség 2,95 m (3125 mm) magasság 2,25m 2576mm2576 mm menethelyzetben, 3572 mm harchelyzetben
*'''Nyomtáv (lánctalpak középpontjai közötti távolság): 2500 mm
*'''Hatótávolság:''' 260  km műúton, 450 km (fogyasztás 100 km-en műúton 80 liter), száraz földszárazföldi úton 300 km (fogyasztás 100 km-en 130 liter)
*'''Páncélzat:''' 10-15mm15 mm
*'''Fegyverzet:''' négy AZP-23 23mm23 mm-es légvédelmi gépágyú
*'''Meghajtás:''' egy 260 LE teljesítményű V-6R-1 négyütemű közvetlen sugárporlasztású, gyorsjáratú dízelmotor
*'''Teljesítmény:''' maximális sebessége műúton 50 km/h, száraz földúton 30 km/h
== Források, jegyzetek ==
*Eredeti szolgálati könyv: Léfe alapján, Juhász Gábor.
*Philip Trewhitt: Páncélozott Harcjárművekharcjárművek, GABO könyvkiadó 2000, ISBN 963 8009 99 3
*Philip Trewhitt: Armoured Fighting Vehicles, 1999 Brown Packaging Books Ltd.
 

Navigációs menü