„Lehel kürtje” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 185.221.141.155 (vita) szerkesztéséről JSoos szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
|||
16. sor: | 16. sor: | ||
[[Fájl:Hungary Jaszbereny Lehel-mod.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|„Lehel kürtje” a [[Jász Múzeum]]ban]] |
[[Fájl:Hungary Jaszbereny Lehel-mod.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|„Lehel kürtje” a [[Jász Múzeum]]ban]] |
||
[[Fájl:Horn of Lehel.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|1776-os ábrázolás, rézkarc]] |
[[Fájl:Horn of Lehel.jpg|bélyegkép|jobbra|170px|1776-os ábrázolás, rézkarc]] |
||
„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A |
„Lehel kürtje” néven őriznek [[Jászberény]]ben, a [[Jász Múzeum]]ban egy [[elefántcsont]] kürtöt. A hangszert korábban bizánci eredetűnek tartották, de az újabb kutatások a [[Bizánci Birodalom|dél-itáliai]] eredetet valószínűsítik. A kürt a [[10. század|12. századból]] való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.{{h|Langó 2014|o=155}} |
||
A jászberényi kürtöt először [[1642]]-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig ''jászkürt'' volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a [[melk]]i [[Bencések|benedekrendi]] [[Melki apátság|apátságban]] őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy [[Szarvasmarha|ökörszarv]]-[[Szarv|tülköt]].<ref name="Révai">Révai nagy lexikona – Lehel kürtje</ref> |
A jászberényi kürtöt először [[1642]]-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig ''jászkürt'' volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a [[melk]]i [[Bencések|benedekrendi]] [[Melki apátság|apátságban]] őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy [[Szarvasmarha|ökörszarv]]-[[Szarv|tülköt]].<ref name="Révai">Révai nagy lexikona – Lehel kürtje</ref> |
||
34. sor: | 34. sor: | ||
== Források == |
== Források == |
||
* {{href|Sárosi (1998)}} |
* {{href|Sárosi (1998)}} Langó Péter: A jászberényi Lehel-kürt. in: Jászberény története a kezdetektől a reformkorig. 50-65. |
||
* {{href|John Henry van der Meer (1988)}} '''John Henry van der Meer (1988):''' {{VanDerMeer}} |
* {{href|John Henry van der Meer (1988)}} '''John Henry van der Meer (1988):''' {{VanDerMeer}} |
||
* {{hely|Bóna (2000)}} {{cite book |last= Bóna |first= István|authorlink= Bóna István |title= A magyarok és Európa a 9-10. században|publisher= MTA Történettudományi Intézete |year= 2000|isbn= 9 63 8312 67 X}} |
* {{hely|Bóna (2000)}} {{cite book |last= Bóna |first= István|authorlink= Bóna István |title= A magyarok és Európa a 9-10. században|publisher= MTA Történettudományi Intézete |year= 2000|isbn= 9 63 8312 67 X}} |
A lap 2019. március 26., 00:21-kori változata
Lehel kürtje Lélnek (más írásmód szerint Lehelnek), Árpád nagyfejedelem leszármazottjának, a kalandozó magyar hadak egyik vezérének kürtje. Egy monda szerint Lehel vezér a Lech-mezőn vívott csatában fogságba esett, majd miután „Konrád császár” színe elé vezették, kürtjével azt úgy homlokon vágta, hogy meghalt. A jászberényi Jász Múzeumban őriznek egy elefántcsont kürtöt, melyet a hagyomány Lehel kürtjének tart.
Lehel kürtje a krónikákban
Már Anonymus 1200 körül keletkezett Gestájában szó esik Lehel kürtjéről: „Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen.” (Salán vezér elindulása Árpád vezér ellen).[1] Lehel halálával kapcsolatban Anonymus annyit tud, hogy „Lél meg Bulcsú fogságba estek, s az Inn folyó mellett akasztófán végezték életüket.” (Lél és Bulcsú halála).[2]
A Kálti Márk, majd Thuróczi János krónikájában (14., 15. század) is megidézett Lehel-monda szerint viszont Lehel és Bulcsú elfogatása és kivégzése során fontos szerep jutott Lehel kürtjének: „A császár azt mondta nekik: »Válasszatok magatoknak halált, amilyent akartok!« Lehel így felelt: »Hozzátok ide kürtömet, amelybe előbb belefúvok, aztán felelek neked.« Odavitték a kürtöt, és a császárhoz közeledve, mikor nekikészült a kürtfúvásnak, erősen homlokon vágta a császárt, kit egy csapással megölt. S azt mondta neki: »Előttem fogsz menni, és szolgálni nekem a másvilágon.« Mert az a hite a szittyáknak, hogy akiket életökben megöltek, azok szolgálni tartoznak nekik a másvilágon. Haladéktalanul lefogták őket, és Regensburgban bitófán megfojtották.”
Kálti Márk Képes krónikájának egy iniciáléja Lehel vezér mondáját egy hosszú, egyenes, szűk menzúrájú, fémből vagy talán fából készült trombitafélével jeleníti meg.
A legenda igazságtartalmát már a 13. században Kézai Simon kétségbe vonta: „Némelyek ugyan mesésen azt állítják, hogy másként végezték őket ki, hogy a mint a császár elé voltak állítva, egyikök kürtjével a császárt agyon ütötte volna: de bizony e mese a hihetőséggel ellenkezik, s a ki illyest hisz, elméje gyenge voltát árulja el; mert a bünös személyeket kötött kézzel viszik a fejedelmek színe elé.”[3]
A magyar Lehel-mondában (hibásan) megjelölt „Konrád császár” alakja valószínűleg Konrád lotaringiai hercegre (922–955), I. Ottó német-római császár vejére utal, aki az augsburgi csatában a magyarok ellen harcolva veszítette életét.[4]
„Lehel kürtje” a Jász Múzeumban
„Lehel kürtje” néven őriznek Jászberényben, a Jász Múzeumban egy elefántcsont kürtöt. A hangszert korábban bizánci eredetűnek tartották, de az újabb kutatások a dél-itáliai eredetet valószínűsítik. A kürt a 12. századból való, 43 cm hosszú, a peremén egy darabka hiányzik belőle.[5]
A jászberényi kürtöt először 1642-ben említik a város tulajdonaként, azelőtti múltja nem ismert. A 18. század végéig jászkürt volt a neve, Jászberényben a jászok főkapitányának jelvényeként és ivókürtként használták ünnepélyes alkalmakkor. A kürtöt akkor még nem kapcsolták össze Lehel vezérrel, sőt a melki benedekrendi apátságban őriztek „Lehel kürtje” gyanánt egy nagy ökörszarv-tülköt.[6]
A jászberényi kürtöt először Molnár Ferenc jász-kun kapitány azonosította Lehel kürtjeként 1788-ban megjelent füzetében,[7] ő állította, hogy a kürt akkor csorbulhatott ki, amikor a vezér agyonütötte vele „Konrád császárt”.[6] Décsy Antal szerint viszont a kürt valami moabita istenség áldozó edénye volt és Bizáncon át került Teodor császárné révén egy morvaországi keresztény templomba, onnan pedig a kunok dúlásakor Jászberénybe. Décsy moabita szertartásokat látott a kürt faragott képeiben is.
Azt a legendát, hogy a kürtöt csak Lehel tudta megszólítani, Káldy Gyula 1893-ban megcáfolta, mert hatalmas riadót fújt el rajta. A hangszert az 1950-es években Kádár Ferenc dévaványai pásztor is megszólaltatta, erről hangfelvétel is készült.[8]
A jászberényi kürt két felső sávjában szarvasvadászatot, oroszlánviadalt, kentaurok harcát és emberek párharcát bemutató jeleneteket faragott a művész. Az alsó két sávban a bizánci császári sas látható egy-egy griffel, valamint cirkuszi művészek, labdajátékosok és egy ülő hárfás a hangszerével.
A jászberényihez hasonló kürtöket feltehetően ivókürtnek is használták. A kürtök – a krónikák tanúsága szerint – a magyar nép legősibb eszközei közé tartoznak. A kürt nemcsak a magyaroknál, de más történelmi lovas népeknél is méltóságjelvény volt. Elsősorban szaruból, de nemritkán értékesebb anyagból, elefántcsontból is készítették és díszes faragványokkal ékesítették.[9] Európa különböző múzeumaiban a jászberényihez hasonló készítésű és származású kürt még 40 darab van,[10] ezeket olifantnak nevezik.
Állatszarvból készült bő menzúrájú, kürtszerű jelzőhangszerek használata a középkori Európában már a 6. századtól dokumentálható. Legkorábbi ábrázolása az aacheni dóm szószékének elefántcsont-faragványán tűnik fel, majd a 8. század közepéről való Canterburyi zsoltárkönyv is ábrázol ilyen hangszert. Ezek elefántcsontból készült értékesebb változatai, az olifantok javarészt Bizáncban készültek, de úgy tűnik, elsősorban nyugat-európai piacra. Egy elmélet szerint ezek a hangszerek Bizánc közvetítésével eredetileg Ázsiából származtak, de ezt semmilyen bizonyíték nem támasztja alá.[11]
Jegyzetek
- ↑ elu filius tosu tuba cecinit, et bulsuu filius bogar, eleuato uexillo in prima acie contra grecos pugnaturi uenire ceperunt. (Gesta hungarorum, De egressu salani ducis contra arpium ducem, magyarul)
- ↑ Sed tandem bauarorum et alemannorum nefandis fraudibus lelu et bulsuu capti sunt, et iuxta fluuium hin in patibulo suspensi occiduntur. (Gesta Hungarorum, De morte lelu et bulsuu), magyarul
- ↑ Kézai Simon mester Magyar Krónikája – A magyarok dolgairól a vezérek korában – Az ágostai veszedelemről
- ↑ Bokor József (szerk.). Konrád, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- ↑ Langó 2014, 155. o.
- ↑ a b Révai nagy lexikona – Lehel kürtje
- ↑ Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete
- ↑ Jászok Egyesülete – A Jászságért Alapítvány
- ↑ Sárosi (1998), 122. o.
- ↑ Sárosi (1998), 155. o.
- ↑ John Henry van der Meer (1988), 20. o.
Források
- Langó Péter: A jászberényi Lehel-kürt. in: Jászberény története a kezdetektől a reformkorig. 50-65.
- John Henry van der Meer (1988): Van der Meer, John Henry. Hangszerek az ókortól napjainkig. Zeneműkiadó (1988). ISBN 963 330 670 1
- ↑ Bóna (2000): Bóna, István. A magyarok és Európa a 9-10. században. MTA Történettudományi Intézete (2000). ISBN 9 63 8312 67 X
- Bokor József (szerk.). Lehel kürtje, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk
- „Lehel kürtje” a jászberényi Jász múzeumban
- Molnár Ferenc: Jász-Berény várassában lévő Leel kürthének, vagy Jász-kürtnek esmérete (MEK)
- Lehel kürtje – Magyar néprajzi lexikon (MEK)
- Forrai Mária Melinda: Lehel kürtjét őrzik Jászberényben? (MNO)
- Jászok Egyesülete – Lehel kürtje – A kürt hangja letölthető
- László Gyula: Lehel kürtje – Diafilm (Magyar Diafilmgyártó Vállalat, 1959)