„Esterházy Dániel (kuruc generális)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a grófi rangját inkább a bevezetőbe + a forrás jelölése
a Nemzetközi katalógusok sablon hozzáadása AWB
17. sor: 17. sor:
* {{ÚMÉL|2|441}}
* {{ÚMÉL|2|441}}
* {{CitLib |aut= |tit=Britannica hungarica világenciklopédia 6 |subtit= emberi–fodroskel |ass= |edi= |loc=Budapest |red=Magyar Világ Kiadó |ann=1996 |ser= |sernr= |isbn=963-7815-86-4 |url= |capaut= |cap=Esterházy Dániel |pag=181 |misc= }}
* {{CitLib |aut= |tit=Britannica hungarica világenciklopédia 6 |subtit= emberi–fodroskel |ass= |edi= |loc=Budapest |red=Magyar Világ Kiadó |ann=1996 |ser= |sernr= |isbn=963-7815-86-4 |url= |capaut= |cap=Esterházy Dániel |pag=181 |misc= }}

{{nemzetközi katalógusok}}


[[Kategória:Esterházy család|Daniel]]
[[Kategória:Esterházy család|Daniel]]

A lap 2014. november 13., 20:07-kori változata

Galántai gróf Esterházy Dániel (1665Nagycenk, 1714. október 1.) kuruc generális, majd altábornagy a Rákóczi-szabadságharcban, 1711-ben Kassa védője. A grófi rangot 1701-ben kapta.[1]

Esterházy János csehszlovákiai politikus 7. fokú ősapja.[forrás?]

Élete

Az Esterházy család cseszneki ágából származott. Édesapja galántai báró Esterházy Mihály (1629–1686)[2], édesanyja nádasdi és derecskei Darabos Mária (?–1667)[3], aki apjának első felesége volt. Édestestvére Esterházy László (1666–1747)[4], féltestvére Esterházy Borbála (1668–1699)[5], aki édesapja második házasságából született.

1690-ben feleségül vette cziráki és dénesfalvi bárónő Cziráky Katát[6], akitől öt gyermeke született: János (1691–1744)[7], Krisztina (?–?, 1716-tól Révay Péter felesége)[8], Klára (?–1720 után)[9], Zsuzsanna (?–1712 körül)[10] és Jozefa (1708–1756 körül)[11].

Részt vett a törökellenes háborúban. 1687-től alezredesként, 1691-től ezredesként szolgált a császári seregben. 1704 januárjában azonban II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, s a kuruc hadsereg generálisa lett. 1704-ben Károlyi Sándor helyetteseként szolgált a dunántúli hadszíntéren. Nem sokkal később császári fogságba esett, s ezt követően I. Lipót szolgálatába állt, de májustól megint a kuruc seregben harcolt a császáriak ellen. 1705-ben Érsekújvár parancsnokának nevezték ki, s ugyan tábornagyi rangot is kapott májusban, de valójában csak altábornagyként szolgált. 1705 szeptemberében szenátor lett. 1705 telén megszabadította Bazin, Modor és Szentgyörgy városát a császári tábornagy, Sigbert Heister csapataitól. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a hadi rendek követe volt. 1708-ban januártól májusig dunántúli helyettes főkapitány, 1709 végétől a Duna–Tisza közi hadosztály parancsnoka. 1710 októberében Kassa főkapitányává nevezte ki Rákóczi, novembertől pedig a vár parancsnoka lett, melyet 5000–6000 emberrel együtt védett az ostromló császári csapatok ellen 1711-ben. Többszöri felszólítást követően április 26-án, a szatmári béke megkötése előtt négy nappal adta fel a várost. A szatmári békét elfogadta.

Jegyzetek

Források