„Surányi Miklós” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a →Élete és munkássága: bőv. |
a →Források és irodalom: Források |
||
| 17. sor: | 17. sor: | ||
* Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943) |
* Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943) |
||
== |
== Források == |
||
* {{MÉL|2||ABC13280/14216.htm}} |
|||
* Magyar Életrajzi Lexikon |
|||
*[[Pintér Jenő]] ''A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés'' Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és Színmű / Analizálók, stilromantikusok c. alfejezet. (Arcanum Kiadó) |
|||
== További információk == |
|||
* [[Schöpflin Aladár]]: Surányi Miklós (Nyugat, 1925) |
* [[Schöpflin Aladár]]: Surányi Miklós (Nyugat, 1925) |
||
* [[Vajthó László]]: Surányi Miklós (Prot. Szemle, 1934) |
* [[Vajthó László]]: Surányi Miklós (Prot. Szemle, 1934) |
||
A lap 2012. május 18., 22:32-kori változata
 |
Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját! Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre! Legutóbbi módosítás: 2012. május 18. |
Surányi Miklós (Felsőmindszent, 1882 február 16. – Budapest, 1936. június 23.) újságíró, író.
Élete és munkássága
Surányi Miklós 1882. február 16-án született a Baranya megyében lévő Felsőmindszenten, mai nevén Mindszentgodisán. Gazdatiszti családból származott, a pécsi cisztercita gimnáziumban tanult; egy évvel előbb érettségizett, mint az ugyanoda járó Babits Mihály. Pécsen jogi tanulmányokat folytatott, majd sikerült feljutnia Budapestre és 1903-ban a Magyarország című lap parlamenti tudósítója lett. 1908-ban Máramarosszigetre került, ahol a főispán kinevezte vármegyei allevéltárosnak. Egy évvel később a Máramaros című lap szerkesztésével bízták meg, később kinevezték vármegyei főlevéltárnokká. Hivatala mellett egy ideig a főispán titkáraként is dolgozott.
Első regényével a világháború idején keltett figyelmet, 1917-ben a Petőfi Társaság tagja lett. 1918-ban nyugdíjazását kérte és a fővárosba költözött, ettől kezdve elsősorban az irodalomnak szentelte erejét. 1922-ben a Kisfaludy Társaság tagjává választotta. 1924-től a Nemzeti Újság munkatársa volt, majd évekig szerkesztette a Budapesti Hírlapot, később teljesen visszavonult az újságírástól.
Konzervatív szellemben számos vezércikket és kritikát írt. Regényei nagyobbrészt történelmi tárgyúak.
Főbb művei
- A trianoni páva (regény, Budapest, 1917)
- A mindenható asszony (regény, Budapest, 1923)
- Káin és Ábel (regény, Budapest, 1924)
- A nápolyi asszony (regény, Budapest, 1924)
- Egyedül vagyunk (Széchenyi István életrajzi regénye, Budapest, 1936) - csak az I. rész készült el.
- Miért van ez így? (regény, Budapest, 1943)
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és Színmű / Analizálók, stilromantikusok c. alfejezet. (Arcanum Kiadó)
További információk
- Schöpflin Aladár: Surányi Miklós (Nyugat, 1925)
- Vajthó László: Surányi Miklós (Prot. Szemle, 1934)
- Brisits Frigyes: Surányi Miklós (Napkelet, 1936)
- Gulyás Pál: Surányi Miklós (Irodalom tört. 1936)
- Supka Géza: Surányi Miklós(Literatura, 1936)
- Pusztai József: Surányi Miklós és Pécs (Jelenkor, 1962. 5. szám)
- Csathó Kálmán: Surányi Miklós (Írótársak között, Budapest, 1965.)