Sol Gabetta
| Sol Gabetta | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1981. április 18. (43 éves)[1] Córdoba |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Hangszer | gordonka |
| Díjak |
|
| Tevékenység |
|
| Kiadók | Sony Classical |
| Sol Gabetta weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sol Gabetta témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Sol Gabetta (Villa María, Córdoba (Argentína), 1981. április 18. – ) argentín csellóművész.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Gabetta Argentínában született, apja Andrés Gabetta francia, anyja Irène Timacheff orosz származású. Hároméves korában először hegedülni tanult, hárfán is akart játszani, de szülei ezt ellenezték, végül négy és félévesen a gordonkázni kezdett. A két hangszert nyolcéves koráig párhuzamosan vitte, amikor úgy döntött, hogy a csellóra összpontosít. Buenos Airesben tanult Christine Walewska, amerikai-lengyel csellistánál, de órákat vett Leo Viola, Piero Farulli és Ljerko Spiller tanároktól is. Tízévesen megnyerte első versenyét Argentínában, 12 éves korában pedig fellépett a Buenos Aires-i Teatro Colonban. Ezután Spanyolországban folytatta tanulmányait, 1992-től 1994-ig a neves Escuela Superior de Música Reina Sofia iskolában tanult Madridban. 1992-től hét évig Msztyiszlav Rosztropovics tanítványánál, Ivan Monighettinél tanult a bázeli Zeneakadémián, Svájcban. Tanulmányait ezután David Geringasnál, egy másik Rosztropovics-tanítványnál fejezte be a berlini Hanns Eisler Musikhochschuléban.[2][3][4]
Több jelentős nemzetközi versenyt nyert, köztük a Natalia Gutman-díjat a moszkvai Csajkovszkij Versenyen, megnyerte az ARD-versenyt Münchenben és a Crédit Suisse Young Artist díjat Svájcban. 2004-ben ez utóbbinak eredményeként játszhatott a Luzerni Ünnepi Játékokon a Bécsi Filharmonikusokkal, Valerij Gergijev vezetésével. Ennek a fellépésnek köszönhetően a nemzetközi figyelem központjába került.[4]
2005 végén a bázeli Musikhochschule tanára lett, Ivan Monighetti asszisztenseként. 2006-ban megalapította a Solsberg Fesztivált, amely egy évente megrendezett kamarazenei koncertsorozat. 2010-ben létrehozta a Cappella Gabetta barokk zenekart, amelyet testvére, Andrés Gabetta hegedűművész irányít. Szintén 2010 óta vezeti a bajor közszolgálati televízió csatornán futó KlickKlack című zenei műsort. Számos művet írtak neki, köztük Michel van der Aa Up-Close című csellóversenyét, vagy Wolfgang Rihm Concerto en Sol című művét, amelyet 2020-ban mutatott be. 2009-ben elnyerte Argentína legrangosabb zenei díját, a Premio Gardelt. 2018-ban – a díj történetének második díjazottjaként – megkapta a Herbert von Karajan-díjat a Salzburgi Húsvéti Fesztiválon. 2013-ban mutatta be az Arte tévécsatorna a róla szóló Die Cellistin Sol Gabetta. Ein Stück von meiner Seele című 55 perces dokumentumfilmet, Annette Schreier rendezésében.[2][4][5]
Fellépett a világ legjobb zenekaraival, köztük a Royal Filharmonikus Zenekarral, a Philadelphia Orchestrával, a Skót Királyi Nemzeti Zenekarral, a Staatskapelle Dresdennel, a Bamberger Symphonikerrel, az Orchestre National de France-szal, az Antwerpeni Szimfonikus Zenekarral, a berlini Deutsche Symphony Orchestrával, a Müncheni Filharmonikusokkal, a Londoni Filharmonikus Zenekarral. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Neeme Järvi, Charles Dutoit, Christoph Eschenbach, Klaus Mäkelä, Elim Chan, Christian Thielemann és François-Xavier Roth. Munkássága fontos eleme a kamarazene is, gyakran dolgozik együtt például Alekszej Vologyinnal, Bertrand Chamayou-val, Kristian Bezuidenhout-val, Alekszandr Melnyikovval.[4][6]
Első lemezét még tanulmányai idején, 2006-ban vette fel Csajkovszkij, Camille Saint-Saëns és Alberto Ginastera zenéjével (a Münchner Rundfunkorchestert Ari Rasilainen vezényelte). A CD 2007-ben elnyerte az Echo Klassik zenei díjat, az év hangszeres előadója kategóriában.[2] Albumai ezen kívül is számos kitüntetést kaptak, köztük összesen öt Echo Klassik-díjat és egy Diapason d′Or-t.[4]
Több olasz mesterhangszeren játszik, köztük legrégebben egy 1759-es Guadagnini-csellón, 2016 óta egy 1730-as Matteo Goffriller-csellón és 2020 óta Antonio Stradivari híres 1717-es „Bonamy Dobree-Suggia” hangszerén is. Az Il Progetto Vivaldi II című album felvételein Ferdinando Gagliano 1781-es barokk csellóját használta.[2][6][7]
Sol Gabetta férje Balthazar Soulier, a Berni Alkalmazott Tudományok Egyetemének hangszeres mesterkutatója, egy fiuk van. Bázelben élnek.[7][8]
Felvételei[szerkesztés]
Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartása alapján.[9][10]
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 2006 | Sol Gabetta plays Tchaikovsky, Saint-Saëns & Ginastera | Münchner Rundfunkorchester, Ari Rasilainen | RCA Red Seal |
| 2008 | Shostakovich: Cello Concerto No. 2, Cello Sonata | Münchner Philharmoniker, Marc Albrecht, Mihaela Ursuleasa | RCA Red Seal |
| 2010 | Sol Gabetta plays Hofmann, Haydn & Mozart | RCA, RCA Red Seal | |
| 2011 | Il Progetto Vivaldi, Vol. 2 (+Leonardo Leo, Giovanni Benedetto Platti) | Cappella Gabetta, Andrés Gabetta | Sony Classical |
| 2012 | Duo | Hélène Grimaud | Deutsche Grammophon |
| 2014 | Prayer (Bloch, Sosztakovics) | Sony Classical | |
| 2015 | Beethoven: Triple Concerto | Giuliano Carmignola, Dejan Lazic, Kammerorchester Basel, Giovanni Antonini | Sony Classical |
| 2017 | Cecilia* & Sol, Dolce Duello | Cecilia Bartoli, Cappella Gabetta, Andrés Gabetta | Decca |
| 2018 | Schumann (Fünf Stücke im Volkston Op. 102, Adagio und Allegro Op. 70, Fantasiestücke Op. 73, Konzertstück Op. 129) | Bertrand Chamayou, Kammerorchester Basel, Giovanni Antonini | Sony Classical |
| 2020 | Plaisirs Illuminés: Veress, Kurtág, Ginastera, Coll | Francisco Coll, Patricia Kopatchinskaja, Camerata Bern | Alpha |
| 2021 | Sol & Pat (Jean-Marie Leclair, Carl Philipp Emanuel Bach, Maurice Ravel, Ligeti György, Kodály Zoltán...) | Patricia Kopatchinskaja | Alpha |
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Cosmopolis: The cellist Sol Gabetta. cosmopolis.ch. (angolul) Cosmopolis (2015. november 18.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Fidalgo: Daniel Lopez Fidalgo: Sol Gabetta: El cello del nueo siglo. confutatisweb.es. (spanyolul) ConfutatisWeb (2012. szeptember 11.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Eddins: Stephen Eddins: Sol Gabetta Biographyby Stephen Eddins: Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Harb: Karl Harb: Sol Gabetta - Preisträgerin bedankt sich poesievoll. sn.at. (németül) Salzburger Nachrichten (2018. március 28.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ HP: Sol Gabetta: Cello. harrisonparrott.com. (angolul) Harrison Parrott (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Kettle: David Kettle: Interview: Sol Gabetta on her lifelong love affair with Saint-Saëns’ Cello Concerto No 1. scotsman.com. (angolul) The Scotsman (2017. október 5.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Soulier: Sol Gabetta and Balthazar Soulier, love with lost strings. newsrnd.com (angolul) (2021. július 29.) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Allmusic: Sol Gabetta: Album Discography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. szeptember 13.)
- ↑ Discogs: Sol Gabetta: Albums. discogs.com. (angolul) Discogs (2022) (Hozzáférés: 2022. szeptember 14.)
