Elim Chan
| Elim Chan | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1986. november 18. (37 éves) Hongkong |
| Iskolái |
|
| Pályafutás | |
| Műfajok | komolyzene |
| Tevékenység | karmester |
| Elim Chan weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Elim Chan témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Elim Chan (陳以琳, , jűtphing: can4 ji5 lam4) Hongkong, 1986. november 18. – ) hongkongi karmesternő.
Élete, munkássága[szerkesztés]
Chan Hongkongban született brit szülők gyermekeként.[1] Fiatalon csellózni és zongorázni tanult, kórusokban énekelt, egyébként a Good Hope Schoolba, majd a Li Po Chun United World College-ba járt. Orvos akart lenni, ezért a massachusettsi Smith College-ban folytatta tanulmányait. Másodéves korában azonban az érdeklődése a zene, konkrétan a karmesterkedés felé fordult, és 2009-ben karmesteri alapdiplomával végzett. 2011-ben karmesteri mesterdiplomát szerzett a Michigani Egyetemen, Kenneth Kieslernél tanult. 2012 és 2013 között zenei vezetője volt a Michigani Egyetem Campus Szimfonikus Zenekarának és a Michigani Pops Orchestrának. 2015-ben doktori fokozatot szerzett. Tanulmányai mellett részt vett Bernard Haitink luzerni mesterkurzusain.[2]
Addigra már – induló pályafutása fontos mozzanataként – 2014 decemberében, 28 éves korában megnyerte a rangos Donatella Flick karmesterversenyt. Ő volt az első női karmester a díj történetében, aki megnyerte a versenyt. A díj eredményeként a 2015–2016-os évadban a Londoni Szimfonikus Zenekar segédkarmestere lett, ahol együtt dolgozhatott a zenekar vezető karmesterével, Valerij Gergijevvel, valamint Michael Tilson Thomas és Daniel Harding vezető vendégkarmesterekkel.[1][2] A következő évben, 2015-ben részt vett a Dudamel-ösztöndíjprogramban a Los Angeles-i Filharmonikusokkal.[3] 2017-től három évig a svédországi NorrlandsOperan vezető karmestere lett.[2] Az év elején vendégkarmesterként fellépett a Skót Királyi Nemzeti Zenekar élén, ahova mindössze két héttel később visszatérhetett, mert Neeme Järvit kellett váratlanul helyettesíteni.[4] Ennek eredményeként 2018-ban fő vendégkarmesternek nevezték ki a skót zenekarnál.[2] A 2019–2020-as koncertszezontól – miután azelőtt már kétszer is dirigálta a zenekart – az Antwerpeni Szimfonikus Zenekar vezető karmestere lett, mint a valaha volt legfiatalabb vezető karmester a zenekar történetében. Első koncertjén Stravinsky Tavaszi áldozat című művét mutatta be.[3] A kontraktust 2022-ben 2025-ig meghosszabbították.[5]
Chan a fiatal karmesterek közül az egyik legkeresettebb művész, a Hereford Times csodálta a „dráma és gyengédség, erő és finomság” egyedülálló kombinációjáért. Számos rangos zenekarral vendégszerepelt, mint például az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra, a Toronto Symphony Orchestra és az Ensemble InterContemporain. 2019-ben a Philadelphia Orchestrával és a berlini Deutsches Symphonie-Orchesterrel mutatkozott be nagy sikerrel, az előző évadban pedig a Deutsche Kammerphilharmonie Bremennel, a Stockholmi Királyi Filharmonikusokkal és a Sydney-i Szimfonikus zenekarral való együttműködése volt emlékezetes.[6] A 2021–2022-es évadban részt vesz az edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválon, majd debütál a bázeli Sinfonieorchester, a Bostoni és St. Louis-i Szimfonikus Zenekar, az Európai Unió Ifjúsági Zenekara, a Mahler Kamarazenekar, a bécsi ORF Radio-Symphonieorchester, az Orchestre National de Lyon és a Junge Deutsche Philharmonie vendégeként.[7] A hangfelvételekre nem fordít kiemelt figyelmet, így lemezen csak 2020-ban debütált a Decca kiadónál a Skót Királyi Nemzeti Zenekarral és Benjamin Grosvenor zongoraművésszel, Frédéric Chopin két zongoraversenyét rögzítették.[2]
Elim Chan férje Dominique Vleeshouwers holland ütőhangszeres művész, aki 2020-ban elnyerte a Holland Zenei Díjat.[8]
Felvételei[szerkesztés]
Az Allmusic nyilvántartásából.[9]
| Megjelenés | Tartalom | Közreműködők | Kiadó |
|---|---|---|---|
| 2020 | Chopin: Piano Concertos | Benjamin Grosvenor, Royal Scottish National Orchestra | Decca |
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Manheim: James Manheim: Elim Chan Biography. allmusic.com. (angolul) AllMusic (2022) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Tilden: Imogen Tilden: Elim Chan wins 2014 Donatella Flick LSO Conducting Competition. theguardian.com. (angolul) The Guardian (2014. december 9.) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Scotsman: Music review: The RSNO & Elim Chan. scotsman.com. (angolul) National World Publishing Ltd. (2017. február 21.) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Antwerp: Antwerp Symphony Orchestra appoints Elim Chan chief conductor. antwerpsymphonyorchestra.be. (angolul) Antwerp Symphony Orchestra (2018. május 17.) (Hozzáférés: 2022. július 20.) arch
- ↑ van der Waa: Frits van der Waa: Slagwerker Dominique Vleeshouwers is een virtuoos, bewees hij in Utrecht. volkskrant.nl. (hollandul) de Volkskrant (2020. január 19.) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Harrison Parrott: Elim Chan Conductor. harrisonparrott.com. (angolul) Harrison Parrott (2022) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ BSO: Elim Chan Conductor. bso.org. (angolul) Boston Symphony Orchestra (2022) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Pizzicato: Elim Chan extends contract as Chief Conductor of the Antwerp Symphony Orchestra. pizzicato.lu. (angolul) Pizzicato (2022. május 2.) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
- ↑ Allmusic: Elim Chan: Album Discography. allmusic.com. (angolul) Allmusic (2022) (Hozzáférés: 2022. július 20.)
