Scuderia Toro Rosso STR13

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Scuderia Toro Rosso STR 13[1][2]
Pierre Gasly-Test Days 2018 Circuit Barcelona (2).jpg
Gyártási adatok
Versenysorozat Formula–1
Gyártó Scuderia Toro Rosso
Előző Toro Rosso STR12
Következő Toro Rosso STR14
A(z) ' modell műszaki adatai
Motor Honda RA618H 1.6 L (98 cu in)
Közvetlen befecskendezésű V6 Turbófeltöltésű
15,000 fordulatszámú, középre szerelt hátsó kerék meghajtással
Váltó 8 sebességű
Üzemanyag Repsol
Gumik

Pirelli

  • Pirelli P Zero (száraz)
  • Pirelli Cinturato (nedves)
Versenyeredmények
Csapat(ok) ITA Toro Rosso
Pilóták 10. Franciaország Pierre Gasly
28. Új-Zéland Brendon Hartley
Első verseny Ausztrália 2018-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek 21
Győzelmek 0
Dobogós helyezések 0
Edzéselsőségek 0
Leggyorsabb körök 0

A Scuderia Toro Rosso STR13 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Scuderia Toro Rosso tervezett és gyártott a 2018-as Formula-1-es világbajnoki sorozatra. Pilótái a francia Pierre Gasly és az új-zélandi Brendon Hartley voltak. Ez volt az első Honda-motorral szerelt autója a csapatnak.

Tervezése[szerkesztés]

2017 szeptemberében a McLaren bejelentette, hogy az év végével szerződést bont a Hondával, mint motorszállítóval. A Renault-val tárgyaltak, a gyártó azonban kijelentette, hogy a gyári csapata, a Red Bull, és a Toro Rosso mellett nincs kapacitása arra, hogy ellásson egy negyedik csapatot is. Kapóra jött azonban, hogy a Toro Rosso és a Renault között igencsak elmérgesedett a viszony, köszönhetően azért, mert az elmúlt években úgy találták, a Renault a saját gyári csapatát látható előnyben részesíti, éspedig az ő kárukra. Így megvolt az alibi arra, hogy a Toro Rosso és a Renault motorbeszállítót cseréljen. A Hondával 2021-ig írták alá megállapodásukat.

Eleinte voltak hangok, akik a Hondával való partnerséggel kapcsolatban szkeptikusak voltak, hiszen a gyártó és a McLaren három katasztrofális éven voltak túl, főként a csapnivaló megbízhatóság miatt. Ehhez képest már az első héten több kört tettek meg a téli teszten, mint a McLaren az előző évben az egészen, és ráadásul hiba nélkül.

Külsőre a Toro Rosso sokat változott. Festése a Red Bull Colát idézően metálkék-ezüst-piros lett, és megkapta az abban az évben kötelezően bevezetett "glóriát".

A szezonról[szerkesztés]

A csapat új autója a 2018-as Formula–1 ausztrál nagydíjon debütált, nem túl sikeresen. Gasly az utolsó pozíciót szerezte meg a szezonnyitón, míg csapattársa, Hartley a 16. helyről vágott neki a futamnak. Másnap a verseny sem indult és végződött túl jól a faenzai csapatnál. A francia versenyző már a 7. körben feladásra kényszerült, amikor az új erőforrást jelentő motor megadta magát. Ennek oka egy rázókő eltalálása következtében történt MGU-H egységmeghibásodás volt, ami a Hondának mindig is kritikus pontja volt. Hartley bár végigment, mégis csak a 15. helyet szerezte meg, hiszen a mögötte lévők kiestek. A Honda azt monda, hogy a problémás MGU-H még az előző évi volt, az új ugyanis nem készült el időben, és ez a hiba javításra fog kerülni. Ez meg is történt: a szezon második futama egyfajta felüdülés volt a borzalmas kezdet után. A verseny előtt mind a két autóban kicserélték az Ausztráliában használt motorokat, Gaslynak kényszerből, Hartleynak a gyenge motorereje miatt. Gasly az időmérőn hatodik, a versenyen negyedik lett, amely eredmény a Honda legjobbja lett a 2015-ös visszatérés óta.

Az ígéretes kezdést nem követték hasonlóan bravúros eredmények. Kanadában bevetették a 2-es számú erőforrást, amely elsősorban a motorerőt növelte, a megbízhatósággal nem kellett törődniük. Valóban volt is egy körülbelül fél másodperces előrelépés, ugyanakkor nagy javulás nem volt - ennek oka nem is annyira a motor volt, hanem a kasztni. A Red Bullt mindenesetre eddigre meggyőzte a teljesítmény, és ez is azt erősítette meg bennük, hogy a Renault-motorokat ők is váltsák le. A belga és a magyar futamokon nyújtott jó teljesítmény, valamint az olasz pályán való kiemelkedő tempó láttán az elemzők szerint a Honda és a renault egy szinten voltak.

Oroszországban mutatták be a 3-as számú erőforrást, mely rengeteg változtatást hozott magával, de a versenyen élesben nem vetették be, mert a váltóval nehezen működött együtt és meghibásodás kockázatát rejtő vibrációt generált. Így végül csak a következő, japán versenyen vetették be ténylegesen, nem szabadedzésen. A versenyre a hatodik és a hetedik helyen kvalifikáltak.

A csapat az év végén mégis csak a kilencedik helyen végzett a bajnokságban. Ennek egyik oka az volt, hogy Hartley egész évben mindössze négy pontot szerzett, amellyel csalódást okozott; Gasly pedig később nem tudta megismételni a bahreini bravúrt, még ha rendszeres pontszerző is maradt.

Eredmények[szerkesztés]

[3]

Év Csapat Motor Abroncs Versenyző Versenyek Pont Helyezés Pontok Konstruktőri helyezés
AUS BHR CHN AZE ESP MON CAN FRA AUT GBR GER HUN BEL ITA SIN RUS JPN USA MEX BRA ABU
2018 Scuderia Toro Rosso Honda RA618H 1.6 Pirelli
FRA
Pierre Gasly
Ki 4 18 12 Ki 7 11 Ki 11 13 14 6 9 14 13 Ki 11 12 10 13 Ki 29 15. 33 9.
AUS
Brendon Hartley
15 17 20† 10 12 19† Ki 14 Ki Ki 10 11 14 Ki 17 Ki 13 9 14 11 12 4 19.

Megjegyzés:

  • † – Nem fejezte be a futamot, de rangsorolva lett, mert teljesítette a versenytáv 90%-át.

Jegyzetek[szerkesztés]