Sankt Gallen (Ausztria)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sankt Gallen
StGallen 30694.jpg
Sankt Gallen címere
Sankt Gallen címere
Közigazgatás
Ország Ausztria
Tartomány Stájerország
Járás Liezeni járás
Irányítószám 8933
Körzethívószám 03632
Forgalmi rendszám LI
Népesség
Teljes népesség
  • 1841 fő (2016. jan. 1.)
  • 1821 fő (2018. jan. 1.)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság513 m
Terület129,79 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sankt Gallen (Ausztria)
Sankt Gallen
Sankt Gallen
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 41′ 29″, k. h. 14° 36′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 41′ 29″, k. h. 14° 36′ 57″
Sankt Gallen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sankt Gallen témájú médiaállományokat.

Sankt Gallen osztrák mezőváros Stájerország Liezeni járásában. 2017 januárjában 1846 lakosa volt.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Sankt Gallen a Liezeni járásban
Gallenstein vára
A Szent Gál-plébániatemplom

Sankt Gallen Felső-Stájerország északi részén fekszik, az Eisenwurzen tájegység délnyugati peremén. Területének egy kisebb, déli része a Gesäuse Nemzeti Parkhoz tartozik. Az önkormányzat 10 települést egyesít: Bergerviertel (122 lakos), Bichl (54), Breitau (29), Oberlaussa (9), Oberreith (392), Reiflingviertel (120), Sankt Gallen (750), Unterlaussa (42), Weißenbach an der Enns (311), Wolfsbachau (22).

A környező önkormányzatok: északkeletre Altenmarkt bei Sankt Gallen, keletre Landl, délnyugatra Admont, északra Rosenau am Hengstpaß és Weyer (utóbbi kettő Felső-Ausztriában).

Története[szerkesztés]

Sankt Gallen területe az admonti kolostor 1074-es alapításáig lakatlan erdőség volt, majd ezután erre áthaladva új útvonalat építettek ki a Pyhrn-hágó és az Enns-völgy között. Ekkor a térséget Silva Nova (Újerdő) néven említik. 1152-ben Gottfried Edler von Wetternfeld templomot építtetett Szent Gál tiszteletére, melyet 1160-ban plébániatemplomi rangra emeltek. Az új útvonal mentén fogadó is nyílt St. Gallenben, amely a gyors fejlődésnek indult. A 13. század végén már megemlítenek egy bizonyos Ulrich mester nevű helyi orvost, vagyis a lakosság ekkor már meglehetősen nagyszámú lehetett. Az apátság 1278-ban birtoka védelmére felépíttette Gallenstein várát.

A 16. században a vasércfeldolgozás vált a vezető gazdasági ággá. Az ércet Eisenerzből hozatták, a vasat pedig az Ennsen szállították északra, a Duna irányába. A vasipar a 19. század közepére versenyképtelenné vált, ezután a turizmus vált a húzóágazattá. Az első Sankt Gallen-i útikönyvet Josef Rabl írta 1879-ben.

A 2015-ös stárjerországi közigazgatási reform során az addig önálló Weißenbach an der Enns községet Sankt Gallenhez kapcsolták.

Lakosság[szerkesztés]

A Sankt Gallen-i önkormányzat területén 2017 januárjában 1846 fő élt. A lakosság szám 1961-ben érte el csúcspontját 2782 fővel, azóta csökkenő tendenciát mutat. 2015-ben a helybeliek 96,5%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,6% a régi (2004 előtti), 1,5% az új EU-tagállamokból érkezett. 2001-ben a lakosok 93,7%-a római katolikusnak, 1,4% evangélikusnak, 4% pedig felekezet nélkülinek vallotta magát. Ugyanekkor egy magyar élt a mezővárosban.

Látnivalók[szerkesztés]

  • a Szt. Gál-plébániatemplom mai késő gótikus formáját 1523-ban nyerte el. Főoltára késő barokk, a Mária mennybemenetelét ábrázoló oltárképet 1782-ben festette Martin Johann Schmidt. A mellékoltárok a 18. század közepéről valók, festményeiket Bartolomeo Altomontének tulajdonítják.
  • Gallenstein várának romjai
  • a városban számos, műemléknek minősülő régi polgárház és iparosház található

Híres Sankt Gallen-iek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Források[szerkesztés]