Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2021-34-2

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
< Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A mohácsi csata 1526. augusztus 29. Than Mór festményén
A mohácsi csata 1526. augusztus 29.
Than Mór festményén
II. Lajos holttestének megtalálása Székely Bertalan festményén
II. Lajos holttestének megtalálása
Székely Bertalan festményén

A magyar–török háború (1521–26) az Oszmán Birodalomnak a Magyar Királyság és Horvátország ellen vívott konfliktusa, melynek kimenetele döntő hatással lett a közép-európai térség sorsára nézve. A középkori magyar állam ebben a harcban bukott el. Bár Csehország és a Német Birodalom mellette állt, valójában néhány segédhadon kívül komolyabb segítséget nem nyújtottak.

A katonai vereségnek számtalan oka volt, ezek közül is legtöbbnek a gyökerei évtizedekre visszamenőleg keresendők. A Mátyás királyt követő II. Ulászló hozzá nem értő kormányzása során az ország az anarchia állapotába süllyedt. A magyar nemesség görcsösen ragaszkodott előjogaihoz és nem volt hajlandó mozgatható sereg felállítására. Elhanyagolta a hadszervezetet, s a katonaság csupán rosszul szervezett bandériumokból állt, kiegészülve a közfelkeléssel, de ez még az oszmán-török hadsereg kevésbé képzett irreguláris erőivel sem tudta felvenni a harcot.

A 15. század második felétől a Török Birodalom tovább erősödött, I. Szulejmán török szultán Nyugat-Európa meghódítását helyezte kilátásba. Franciaország – az egyik nagyhatalom – Törökországgal igyekezett szövetségi viszonyt kialakítani, hogy ellenségeit – a németeket és spanyolokat – török fegyverekkel győzze le. Spanyolország ebben az időben szintén hadban állt az Oszmán Birodalommal.

1526-ban a mohácsi síkon, a „magyar Rigóföldön” meghalt II. Lajos magyar király, ezzel eldőlt az ország sorsa. A trónt ezután a Habsburgok foglalták el, akiknek a német-birodalmi trón, sőt olykor a spanyol korona és több olasz és holland terület is kezükben volt, ami esélyt kínált a török visszaszorítására. Ám a Habsburgok, minden erőfeszítésük ellenére, részben a protestantizmus terjedése, részben a Német-római Birodalom széttagoltsága, illetve a francia terjeszkedés miatt, még másfél évszázadig nem voltak képesek a török kiűzésére Közép-Európából.