Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2020-42-2
Az LTM–35 (T–11) vagy LT vz. 35 (Lehký Tank vzor 35, „35-ös mintájú könnyűharckocsi”) 1935-ös csehszlovák tervezésű könnyű harckocsi, melyet legnagyobb számban Németország használt a második világháború alatt. Német alkalmazásban a hivatalos neve a Panzerkampfwagen 35(t) (Pz.Kpfw. 35(t)) volt, de általában Panzer 35(t) néven azonosították.
A (t) betű a „tschechisch” szó rövidítése (németül: cseh). 434 darab készült belőle; ebből 244-et a németek használtak, miután elfoglalták Cseh-Morvaországot 1939 márciusában. A szlovákok 52 darabot szereztek, miután ugyanebben az időben kikiáltották a függetlenségüket Csehszlovákiától. Export révén hozzájutott még Bulgária és Románia is.
Német használatban a második világháború első éveiben lehetett harcban látni, főleg a Lengyelország elleni hadjárat, a franciaországi hadjárat és a Szovjetunió megtámadása során. A német hadsereg 1942-től kivonta a frontszolgálatból. A háború további részében más országok alkalmazásában megmaradt, illetve kiképző harckocsiként használták Bulgáriában egészen az 1950-es évekig.
A Magyar Királyi Honvédség 1939 márciusi kárpátaljai és felvidéki hadmozdulatai során hadizsákmányként megszerzett két darabot, melyeket kijavításuk után kiképzési célra használtak fel. A Škoda gyártól 1940-ben Magyarország megvásárolta az LT vz. 35 továbbfejlesztett változatának, a T–21 jelű harckocsinak licencét és átalakított, átfegyverzett változataként 40M Turán I jelzéssel gyártották a típust.
A szolgálatból kivont harcjárművek napjainkban is megtekinthetők, hiszen hadtörténeti múzeumok tulajdonában vannak Belgrádban, Bukarestben, Aberdeenben, Szófiában és Szlovákiában.