Magyar Királyi Honvédség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Magyar Királyi Honvédség
A Magyar Királyi Honvédség zászlaja
A Magyar Királyi Honvédség zászlaja

Dátum (1919) 19221945.
Ország Magyar Királyság
Típus fegyveres erők
Feladat A Magyar Királyság szuverenitásának és területi épségének védelme.
Méret 35 000 fő (1921)[1]
kb. 84 000 fő (1938)
kb. 550 000 fő (mozgósított) (1941)
kb. 1 000 000 fő (1944)
Diszlokáció Budapest
Kultúra és történelem
Háborús részvétel magyar–szlovák kis háború,
második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar Királyi Honvédség témájú médiaállományokat.

A Magyar Királyi Honvédség (rövidítve m. kir. honvédség) a 20. századi Magyar Királyság szuverenitásáért felelős állami fegyveres erők volt a trianoni békeszerződés és a második világháború végén elszenvedett vereség közötti időszakban.

Története[szerkesztés]

A tábornoki kar 1944-ben
Gábor Áron tér a magyar csapatok bevonulása idején, szemben a Malom utca. A felvétel 1940. szeptember 13-án készült. Fortepan 92510.jpg

Elődje a Tanácsköztársaság bukását megelőzően 1919. június 6-án elrendelt és rá három nappal felállított Nemzeti Hadsereg, melyet a Forradalmi Kormányzótanács augusztus 1-jei lemondása után megszűnt Vörös Hadsereg mellett, helyett fokozatosan szerveztek át az ország egyedüli haderejévé.

A Nemzetgyűlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választotta kormányzóvá. Felhatalmazták a kormányzót, hogy közvetlenül fenyegető veszély esetén a nemzetgyűlés utólagos hozzájárulása mellett elrendelheti a hadseregnek az ország határán kívüli alkalmazását. Megkezdődtek a munkálatok a Nemzeti Hadseregből kialakuló Magyar Királyi Honvédség szervezeti ügykörének tisztázására, feladati megfogalmazására. Április 1-jén a fővezérség megszűnt, a hadsereg vezetését a Honvéd Vezérkar vette át.

A trianoni békeszerződést követő diplomáciai huzavonákkal és a lefegyverzési program halogatása eredményeként 1922. január 4-től[2] felállításra került az ország védelmére hivatott, önkéntesekből álló Magyar Királyi Honvédség, melyről az 1921. évi XLIX. törvénycikk rendelkezett.[3] Tisztképző intézménye a Ludovika Akadémia lett.

A békeszerződés katonai rendelkezései alapvetően biztosították a kisantant államok teljes katonai fölényét. Csak olyan hadsereg fenntartását engedélyezték Magyarországnak, mely nemcsak támadó hadműveletekre alkalmatlan, de az ország minimális védelmét sem volt képes ellátni. A békeokmány megszüntette az általános hadkötelezettséget,[4] és csak önkéntes belépés és hadkiegészítés alapján álló, 35 ezer főt – ebből 1750 tiszt – meg nem haladó létszámú hadsereget engedélyezett. Ez a hadsereg csak a belső rend fenntartására és határrendőri szolgálatra volt hivatott. A szerződés megtiltotta minden, a háború előkészítésére és vezetésére hivatott szerv (vezérkar) létrehozását és fenntartását, ezzel kapcsolatos intézkedések megtételét. A szerződésben foglaltak betartását a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottság ellenőrizte. A gazdasági helyzet sem tette lehetővé a hadsereg fejlesztését. 1927. december 23-án viszont határozat született a hadsereg három lépcsős fejlesztéséről. Az 1929–33-as nagy gazdasági világválság a fejlesztések megtorpanását okozta.

A bécsi döntések révén visszacsatolt területek, melyek ismét a magyar haderő fennhatósága alá kerültek
Gábor Áron tér a magyar csapatok bevonulása idején, szemben a Malom utca. A felvétel 1940. szeptember 13-án készült. Fortepan 3974.jpg

1938-ra a tengelyhatalmak erősödésével Magyarország számára lehetőséget nyílt a fegyverkezési egyenjogúságra (bledi egyezmény). Horthy a magyar területi revízió politikáját támogató két országgal, először a fasiszta Olaszországgal, majd a legfontosabb gazdasági partner náci Németországgal kereste az együttműködést. Az első, majd a második bécsi döntés értelmében újdonsült haderejével az engedélyezett területet bírtokba vette. Ebből kifolyólag a szintén új államként megjelentő Szlovákiával rövid katonai konfliktusba keveredett.

A szomszédos országokkal szembeni folyamatos fegyverkezési lépéshátrányt az 1938-as győri program volt hivatott csökkenteni, de azt a nagyarányú beszerzések ellenére a második világháborúba történt belépésig nem sikerült maradéktalanul ledolgozni. A kiképzésében korszerű, de eszközállományában alapvetően elavult haderő a háború során többszöri átszervezés ellenére is csak nehezen tudott megfelelni az ország vezetése katonai törekvéseinek. A német megszállás és a szovjet túlerő végül megpecsételte a haderő sorsát, mely 1945 áprilisára gyakorlatilag megszűnt létezni. Egészében véve a Magyar Királyi Honvédséget a túlzott mennyiségi fejlesztés és a gyenge technikai felszereltség jellemezte, mely utóbbi megközelítőleg sem állt arányban a katonapolitikai célkitűzésekkel.[5]

Fő tér a magyar csapatok bevonulása idején. A felvétel 1940. szeptember 11-én készült. Fortepan 3951.jpg

A gyengén felszerelt magyar csapatok hatalmas emberáldozatot hoztak a keleti fronton, majd 1943 januárjában a 2. magyar hadsereg megsemmisítő vereséget szenvedett a Don folyó partján. A II. világháborúnak Magyarországon a harcok folyamán mintegy félmillió polgári és katonai áldozata volt (a II. vh-ban közel 1 millió magyar halt meg a holokauszt áldozataival együtt).

A királyi honvédség megmaradt személyi és technikai állományából újraszervezett demokratikus szervezet, a Magyar Honvédség 1948-ban állt fel az 1947-es párizsi békeszerződés ratifikálása után, majd három évvel később, 1951-től nevet változtatva és immár szovjet mintára újjászervezve és -fegyverezve Magyar Néphadseregként látta el a korábbi feladatot. Ez a szervezet többszöri átszervezéssel 1990-ig megmaradt, majd ismét Magyar Honvédség névvel napjainkban is aktív.

A Magyar Királyi Honvédség hadrendje 1941. április elején[szerkesztés]

  • M. kir. Honvédelmi Miniszter: vitéz dálnokfalvi Bartha Károly szkv. (szolgálaton kívüli) vezérezredes[6]
    • Szárnysegéd: ilenczfalvi Sárkány Jenő vk. (vezérkari) ezredes
    • Elnökség: v. ebesfalvi Lengyel Béla vk. ezredes
    • Elnöki osztály: Perlaky Mihály alezredes
    • A Honv. Miniszter helyettese: bobai Győrffy-Bengyel Sándor altábornagy
    • Földi főcsoportfőnök: Schindler Szilárd altábornagy
    • I. csoportfőnök: v. Náday István altábornagy (8 osztállyal)
    • III. csoportfőnök: Ruszkiczay-Rüdiger Imre vezérőrnagy (6 osztállyal)
    • Légügyi csoportfőnök: v. Littay András vezérezredes (5 osztállyal)
    • A m. kir. Honvédvezérkar főnöke: Werth Henrik vezérezredes (8 osztállyal)
    • Szárnysegéd: Hardy Kálmán vk. ezredes
    • Hadműveleti csoportfőnök: v. László Dezső vk. ezredes (5 osztállyal)
    • Kiképzési csoportfőnök: v. Horváth Sándor vezérőrnagy (3 osztállyal)
    • A katonai kabinetiroda főnöke és főhadsegéd: v. Keresztes-Fisher Lajos vezérezredes
    • A kabinetiroda főnökének helyettese: sárbogárdi Mészöly Elek vk. alezredes
    • 1. szárnysegéd: v. békei Koós Miklós vezérőrnagy
    • A testőrség parancsnoka: v. csiktaplóczai Náray Antal ezredes
    • A legfelsőbb Honv. Tanács vezértitkára: v. náray Náray Antal vk. ezredes

A három hadsereg[szerkesztés]

1940. március 1-jén a hadrendben 3 hadsereg-parancsnokság került felállításra:

  • 1. Szolnok (később Kolozsvár): a debreceni VI., a kassai VIII. és a kolozsvári IX. hadtestből,
  • 2. Budapest: a budapesti I., a székesfehérvári II. és a miskolci VII. hadtestből,
  • 3. Pécs: a szombathelyi III., a pécsi IV. és a szegedi V. hadtestből.

Az egyes hadseregek hadrendjét lásd a hadseregek szócikkeiben: 1. magyar hadsereg; 2. magyar hadsereg; 3. magyar hadsereg.

A megalakult három hadsereg egyike sem került eredeti szervezetében bevetésre. A megalakult hadtestekben a rövid idő alatt nem sikerült jelentős mennyiségi fejlesztést végrehajtani, ezért megmaradt a két gyalogezredes kialakítás. Ezt a formációt 1942. február 12-től kis átalakítással könnyű hadosztálynak (rövidítve: k. ho.) keresztelték. Az állományukba olyan ezredközvetlen alosztályok is bekerültek, amelyek eddig a gyalogdandárok hadrendjében nem szerepeltek, nevezetesen: egy-egy kerékpáros- és huszárszakasz, illetve egy kísérő könnyűágyús üteg.

A vezérkar, illetve a Honvédelmi Minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartoztak ekkor még a következő szervezeti egységek:

Gyorshadtest (Budapest)[szerkesztés]

Parancsnok: v. dálnoki Miklós Béla vezérőrnagy

  • Vezérkari főnök: Zsedényi Zoltán vk. alezredes
  • Tüzérségi pk.: Ternegg Kálmán vezérőrnagy
    • 1. gépkocsizó dandár (Budapest): v. Major Jenő vezérőrnagy
    • 2. gépkocsizó dandár (Munkács): v. Vörös János vk. ezredes
    • 1. lovasdandár (Nyíregyháza): v. Vattay Antal vk. ezredes
    • 2. lovasdandár (Kecskemét): dálnoki Veress Lajos vezérőrnagy
    • 441. hegyidandár (Máramarossziget): Felkl Jenő vezérőrnagy

Légierők[szerkesztés]

Főparancsnoka: v. Kencse Waldemár altábornagy

  • Vezérkari főnök: v. Vörös Géza vk. ezredes
  • A Légierők főparancsnokához beosztott tábornok: v. Justy Emil vezérőrnagy; Bisza Ferenc ezredes
    • 1. repülődandár (Budapest): v. Bánfalvy István vk. ezredes;
    • Vezérkari főnök: András Sándor vk. alezredes
    • 1. vadászrepülő-ezred (Mátyásföld): Schwanger János alezredes
    • 2. vadászrepülő-ezred (Kecskemét): Eperjesy József alezredes
    • 3. bombázó-ezred (Tapolca): v. ippi és érkeserüi Fráter Tibor alezredes
    • 4. bombázó-ezred (Szombathely): ditrói Orosz Béla alezredes
    • 5. közelfelderítő-ezred ( ? ): Csicsery Gyula alezredes
    • 1. önálló távolfelderítő osztály (Kecskemét): Keksz Edgár alezredes
    • 1. ejtőernyős zászlóalj (Pápa): Bertalan Árpád őrnagy

A Fővezérség alá tartoztak még közvetlenül számos tüzérosztály, vasútépítő, híradó ezredek, hidász, vegyiharc zászlóaljak, folyamerő dandár, a fényszóró iskola, továbbá Budapest főváros katonai parancsnoksága, valamint a katonai tanintézetek és egyéb katonai intézmények.

Főparancsnokok[szerkesztés]

Honvéd Vezérkar főnökök (HVKF)

A Királyi Honvédséget szabályozó fontosabb jogszabályok[szerkesztés]

Honvédelmi törvények
  • 1921. évi XLIX. törvénycikk a m. kir. honvédségről
  • 1939. évi II. törvénycikk a honvédelemről
    • 1942. évi XIV. törvénycikk a honvédelemről szóló 1939. évi II. törvénycikk, valamint az 1914–1918. évi világháború tűzharcosai érdemeinek elismeréséről szóló 1938. évi IV. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
A szervezet állományának jogállásairól
  • Lásd az 1942. évi XIV. tv-t (zsidók esetében 3–5. §-ok)
A sorkatonai szolgálatról
A szervezet létszámáról

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lásd az 1921. évi XLIX. törvénycikk 2. §. Ezt a 35 ezer főt a trianoni szerződésről szóló 1921. évi XXXIII. törvénycikk 104. Cikke alapján állapították meg. Megoszlásáról az 1921. évi XLIX. tv.cikk módosításáról szóló 1922. évi III. törvénycikk rendelkezik: „1750 fő tiszt, 2334 fő altiszt és 30 916 fő legénység. A m. kir. honvédségi Ludovika Akadémia hallgatói a m. kir. honvédség legénységi létszámában számítanak”.
  2. A dátumot a Magyarország a XX. században és A Hazáért 167. o. említi.
  3. A törvénycikk szövegét lásd az 1000ev.hu Archiválva 2014. január 13-i dátummal a Wayback Machine-ben oldalon.
  4. Lásd xy. törvénycikk ?. §
  5. Hadlex II. 865–866. o.
  6. https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/2vhSzakkonyv-magyarok-a-ii-vilaghaboruban-2/a-delvideki-hadmuvelet-1941-aprilis-874/a-magyar-kiralyi-honvedseg-hadrendje-1941-aprilis-elejen-991/

Források[szerkesztés]

Könyvek, monográfiák
Folyóiratcikkek
  • A Haditechnika c. folyóirat cikkei:
    • Dr. Zakariás Zoltán: Honvéd vasútépítők. A Magyar Királyi Honvédség vasútépítő csapatának története. Haditechnika 1997/2, 5.
    • Dr. Kovács Vilmos: A trianoni békediktátum hatása a magyar hadiiparra. In: Haditechnika 1999/4, 8–14.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]