STS–63

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–63
Repülésadatok
ŰrügynökségNASA
ŰrrepülőgépDiscovery
A repülés paraméterei
Start1995. február 3. 05:22:04 UTC
StarthelyCape Canaveral
LC39-B
Keringések száma129
Leszállás
ideje1995. február 11. 11:50:19 UTC
helyeKennedy Űrközpont
Időtartam8 nap 6 óra 28 perc 15 mp
Megtett távolság4816454 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–66
STS–67
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–63 témájú médiaállományokat.

Az STS–63 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 67., a Discovery űrrepülőgép 20. repülése. A Shuttle–Mir program keretében a második küldetés, de az első dokkolási gyakorlat a Mir űrállomással.

Küldetés[szerkesztés]

Bernard Anthony Harris volt az első afroamerikai, aki űrsétát hajtott végre, és a második, aki több Space Shuttle küldetést teljesített. Eileen Collins az első női, aki a Space Shuttle pilótája lehetett.

Jellemzői[szerkesztés]

Alapvető cél volt, ellenőrizni a repülési technikát, a kommunikációt és a navigációs berendezés alkalmazhatóságát. 10 méteres megközelítés után mikrofúvókákat használtak a találkozási művelethez. A dokkolási művelet tesztelése előkészítette az STS–71 tényleges dokkoló küldetését.

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátorkar 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítása/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez.

Első nap[szerkesztés]

1995. február 3-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–B (LC–Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 92,3 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 275 kilométer, apogeuma 342 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 112 253 kilogramm, leszálló tömeg 95 832 kilogramm. Szállított hasznos teher 8641 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés]

  1. A SpaceHab mikrogravitációs laboratóriumban elvégezték a meghatározott programokat (biológiai, fiziológiai, gyógyszer-alapanyag előállítási, növényi kultúrák kísérlete). 20 kísérlet: 11 biotechnológiai, 3 korszerű anyagok fejlesztése, 4 technológiai bemutató és 2 darab támogató hardver, gyorsulások mérése automatikusan történt, űrhajós felügyelete mellett.
  2. Shuttle Glow Experiment (GLO–2) – fényjelenségek fényképezése, a fényforrások felderítése.
  3. Cryo System Experiment (CSE) – a NASA és a Hughes Aircraft Corporation hőkibocsátás elnyelésének kísérlete. Kriogén hűtési rendszer alkalmazásával elnyeletik a kiáramló hőt, ezáltal is segítve az álcázás lehetőségét.
  4. Solid Surface Combustion Experiment (SSCE) – égési kísérletek egy zárt tartályban (50% oxigént és 50% nitrogént 1 atmoszféra nyomáson).
  5. Air Force Maui Optical Site (AMOS) – radar- és optikai megfigyelések elősegítése, a földi egységek kalibrálásának biztosítása.
  6. IMAX Cargo Bay Camera (ICBC) – 65 mm-es színes film kamera rendszer. A fűtőtestek, a termikus takaró hőmozgásait, valamint az űrrepülőgépen történő eseményeket filmezte.

Űrséta[szerkesztés]

A módosított szkafander (a világűrben tapasztalt hideg elleni belső fűtés biztosítása, termikus fehérnemű alkalmazása) tesztje. Szerelési, mozgási gyakorlatokat hajtottak végre a Vlagyimir Tyitov által kezelte robotkar segítségével. Majd a Spartan 204 visszanyerése után rögzítették a tehertérben.

(zárójelben a dátum és az időtartam)

Műhold[szerkesztés]

A tehertérben rögzített tudományos műholdat a Canadarm (RMS) manipulátorkar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott.

Spartan 204[szerkesztés]

A tudományos műholdat gyártotta a NASA–GSFC. Üzemeltette az Légierő (USAF).

A NASA Spartan programjának célja, hogy egy egyszerű, olcsó, az űrrepülőgép Canadarm (RMS) manipulátorkarjával pályairányba állítható/visszanyerhető, többször felhasználható kísérleti űreszközt (független űrlaboratóriumot) alkalmazzanak. Visszanyerés után vizsgálati (kiértékelés) céllal a Földre szállítsanak. A Spartan–1 szondát az STS–51–G űrrepülőgéppel szállították.

Megnevezései: Spartan 204 (Shuttle Pointed Autonomous Research Tool for Astronomy); Spartan 204 (1995-004B). Kódszáma: SSC 23470.

Foale és Harris a második napon a robotkar segítségével a raktérből kiemelve pályairányba állította a szondát. Az orbitális egység pályája 92,32 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 388 kilométer, apogeuma 389 kilométer volt. Hasznos tömege 1167 kilogramm. Tudományos csillagászati műhold, önálló tájolásának segítségével 40 órán keresztül megfigyelte a világűrt (galaktikus központokat a régióban, a világűrben előforduló gáz és galaktikus porfelhő jelenségét). Műszerei közé tartozott a Far Ultraviolet Imaging Spectrograph. Február 7-én a robotkar segítségével visszanyerték. A raktérbe rögzítve vizsgálati céllal visszahozták a Földre.

ODERACS–2A[szerkesztés]

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2A (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2A (1995-004C). Kódjele: SSC 23471.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 314 kilométer, apogeuma 336 kilométer volt. Hasznos tömege 5 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 400 nap után (1,09 év) 1996. szeptember 3-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2B[szerkesztés]

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2B (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2B (1995-004D). Kódjele: SSC 23472.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,25 perces, 51,65 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 323 kilométer, apogeuma 349 kilométer volt. Hasznos tömege 4,2 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 206 nap után (0,56 év) 1995. augusztus 28-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2C[szerkesztés]

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2C (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2C (1995-004E). Kódjele: SSC 23473.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,2 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 320 kilométer, apogeuma 341 kilométer volt. Hasznos tömege 0,53 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 369 nap után (1,01 év) 1996. február 7-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2D[szerkesztés]

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2D (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2D (1995-004F). Kódjele: SSC 23474.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 314 kilométer, apogeuma 333 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 27 nap után (0,07 év) 1995. március 2-án belépett a légkörbe és megsemmisült.

ODERACS–2E[szerkesztés]

Gyártotta/üzemeltette a NASA–Lyndon B. Johnson Űrközpont (JSC).

Megnevezése: ODERACS–2E (Orbital Debris Radar Calibration System); ODERACS–2E (1995-004G). Kódjele: SSC 23475.

Minigömb alakú objektum. Feladata elősegíteni a földi elektronikus (radar) és optikai felderítést, az eszközök kalibrálását. Az orbitális egység pályája 91,07 perces, 51,64 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 320 kilométer, apogeuma 334 kilométer volt. Hasznos tömege 0,0015 kilogramm. Kémiai hajtóanyagával, gázfúvókái segítségével több pályakorrekciót hajtott végre.

Szolgálati idejét befejezve 24 nap után (0,07 év) 1995. február 27-én belépett a légkörbe és megsemmisült.

Nyolcadik nap[szerkesztés]

1995. február 11-én a Kennedy Űrközpontban (KSC), kiinduló bázisán szállt le. Összesen 8 napot, 6 órát és 28 percet töltött a világűrben. 4 816 454 kilométert (2 992 806 mérföldet) repült, 129 alkalommal kerülte meg a Földet.

Személyzet[szerkesztés]

(zárójelben a repülések száma az STS–63 küldetéssel együtt)

Tartalék személyzet[szerkesztés]

Visszatérő személyzet[szerkesztés]

  • James Donald Wetherbee (3), parancsnok
  • Eileen Collins (1), pilóta
  • Bernard Anthony Harris, Jr. (2), küldetésspecialista
  • Michael Colin Foale (3), küldetésspecialista
  • Janice Elaine Voss (2), küldetésspecialista
  • Vlagyimir Georgijevics Tyitov, (3) kutatásfelelős

Források[szerkesztés]

Commons:Category:STS-63
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–63 témájú médiaállományokat.
  • STS–63. spacefacts.de. [2013. november 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. ksc.nasa.gov. [2009. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
  • STS–63. ksc.nasa.gov. [2015. január 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 2.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=STS–63&oldid=26615252”