Ugrás a tartalomhoz

Ray Chen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ray Chen
Született1989. március 6. (35 éves)[1]
Tajpej[2]
Állampolgárságaausztrál
ÉlettársaSumina Studer (2016–2019)[3]
Foglalkozásahegedűművész
Iskolái
  • Curtis Institute of Music
  • Queensland Conservatorium Griffith University
  • Encore School for Strings
Kitüntetései
  • Yehudi Menuhin International Competition for Young Violinists (2008)[4]
  • Queen Elisabeth Competition (2009)[5]
Zenei pályafutása
Műfajokkomolyzene
Hangszerhegedű
A Wikimédia Commons tartalmaz Ray Chen témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ray Chen, (Tajpej, 1989. március 6. –) tajvani származású ausztrál hegedűművész.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

Chen 1989-ben Tajpejben született. Már korán kitűnt érdeklődése a zene és a hegedű iránt. Apró gyerekként játékgitárját hegedűként használta, az álla alatt tartotta és egy pálcát húzogatott rajta. Szülei ezért vettek neki egy hegedűt. A szülők nem zenészek, orvosnak vagy ügyvédnek szánták a gyereket, de segítették zenei tanulmányait. A család 1993-ban Ausztráliába költözött.[6] A fiú Queenslandben öt éven belül elvégezte a Suzuki Music Education (Suzuki módszer) tíz szintjét. Nyolcéves korában debütált szólóhegedűsként a Queenslandi Filharmonikus Zenekarral. Még nem volt kilencéves, amikor fellépett az 1998-as naganói téli olimpia megnyitó ünnepségén. 2002-ben első díjat nyert az Ausztrál Nemzeti Ifjúsági Koncertversenyen, 2005-ben pedig az ausztráliai Országos Kendall Hegedűversenyen.[7] Goetz Richter professzor, a Sydney-i Konzervatórium zenekarának vezetője már ekkor az egyik legtehetségesebb és legeredményesebb fiatal hegedűsnek nevezte Ausztráliában.[8] 15 éves korában felvették a philadelphiai Curtis Zenei Intézetbe, ahol a Young Concert Artists támogatásával Aaron Rosandnál tanult.[9][10] 2006 és 2007 nyarán az Encore vonósiskolába is járt, ahol David Cerone vezetésével tanult a Clevelandi Zenei Intézetben. 2008-ban az Aspen Music Festival and School keretében is tanult, itt Lin Cso-liang (Juilliard School) és Paul Kantor (Clevelandi Music Institut) volt a tanára.[8] 2008-ban első díjat nyert a Yehudi Menuhin Hegedűversenyen Cardiffban, és felkeltette a zsűriben részt vevő Maxim Vengerov figyelmét. „Ray bebizonyította, hogy egy nagyon tiszta zenész, remek tulajdonságokkal, mint például a gyönyörű fiatalos hang, vitalitás és könnyedség. Minden képessége megvan arra, hogy a zene igazi tolmácsa legyen” – mondta róla. Ezt követően ugyanebben az évben, az oroszországi debütálása alkalmából eljátszotta Csajkovszkij Hegedűversenyét Szentpéterváron, a Mariinszkij Színház Zenekarával, valamint fellépett a Nemzetközi Rosztropovics Fesztiválon a Bakui Állami Szimfonikus Zenekarral, Vengerov vezényletével.[8] 2009-ben újabb nívós versenyt nyert, az Erzsébet Királynő Zenei Versenyt.[7][9]

2010-ben lemezfelvételi szerződést kötött a Sony Classicallal, és a kiadónál az első albuma Virtuoso címmel jelent meg, Giuseppe Tartini, Johann Sebastian Bach, Henryk Wieniawski és César Franck műveit játszotta Noreen Polera zongorakíséretével.[7] A felvétel megkapta az Echo Klassik-díjat.[10] Debütáló lemeze azonban nem ez volt, egy évvel korábban a Melba Recordings már megjelentetett vele egy Stravinsky-lemezt.[11] Ettől kezdve sorra érkeztek számára a meghívások Európából, Ázsiából és az Egyesült Államokból, és hangversenyein elnyerte a rajongók és zenésztársak csodálatát.[9][10] 2012 elején debütált Kanadában: a Montréali Szimfonikus Zenekarral Sibelius Hegedűversenyét adta elő.[6] Ugyancsak 2012-ben meghívták a Nobel-díjasok számára rendezett ünnepi hangversenyre, ahol a Stockholmi Királyi Filharmonikus Zenekarral Max Bruch g-moll hegedűversenyét játszotta. Ő volt a díjátadókon valaha is közreműködő legfiatalabb művész.[7][8][10] A 2015-ös Bastille-napon egy televíziós koncertet adott a párizsi Champs-de-Mars-on, ahol az Orchester National de France-t Daniele Gatti vezényelte.[10] 2017-ben a Decca lemezkiadóval kötött szerződést, és itteni első lemeze a The Golden Age volt, amelynek témája – mint a cím sugallja – a hegedűjáték klasszikus kora, az 1900-as évek eleje. A felvételen népszerű dallamok mellett Bruch 1. hgedűversenyét játszotta.[11]

Már eddigi pályafutása során is számos kiváló zenekarral lépett fel, többek között a Londoni Filharmonikus Zenekarral, a Washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekarral, a lipcsei Gewandhausorchesterrel, a Müncheni Filharmonikusokkal, a milánói Filarmonica della Scala együttesével, a római Accademia Nazionale di Santa Cecilia zenekarával, a Los Angeles-i Filharmonikusokkal, a stuttgarti SWR Symphonieorchesterrel, a San Franciscói Szimfonikus Zenekarral, a Pittsburgh Symphony-val, a Berlini Rádió Szimfonikus Zenekarával és a Bajor Rádió Kamarazenekarával. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Riccardo Chailly, Vladimir Jurowski, Sakari Oramo, Manfred Honeck, Daniele Gatti, Kirill Petrenko, Krystof Urbanski, Juraj Valcuha és még sokan mások.[9]

Chen a fiatal zenészgeneráció legtehetségesebb képviselői közé tartozik. Művészetét úttörő módon kiegészíti azzal, hogy felhasznál minden elérhető közösségi médiát, amivel a klasszikus zene közönségét tudja bővíteni, különösen a fiatal generációból. Szerepel egy különleges, humoros online tévésorozatban (Mozart a dzsungelben) abban a reményben, hogy ez is hatékony eszköz a klasszikus zene népszerűsítésében. Törekvései közé tartozik, hogy lebontsa a klasszikus zene, a divat és a popkultúra közötti akadályokat, ebben Giorgio Armani is támogatja, és szerepelt a Vogue magazinban is. A Forbes magazin a 30 legbefolyásosabb 30 év alatti ázsiaiak listáján szerepeltette.[9][10]

Ray Chen a pályafutása során már eddig is több kiváló mesterhegedűn játszott. 2009-től – a Nippon Music Foundation jóvoltából – egy 1721-es „Macmillan” Stradivarius volt a hangszere, majd amikor a kölcsön 2012-ben lejárt, a „New Newland” Stradivariust választotta.[6] 2019-ig az 1715-ös „Joachim” Stradivarius hegedűn játszott, amit szintén a Nippon Music Foundation kölcsönzött számára. Ez a hangszer a 20. század elejéig Joachim József tulajdonában volt.[9][10] 2019-től ugyanettől az alapítványtól az 1735-ben készült „Samazeuilh” Stradivariust kapta meg. A hangszer korábban Mischa Elman tulajdonában volt.[12]

Felvételei

[szerkesztés]

Az AllMusik listája alapján.[11]

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
2010 Stravinsky: Diversions – Music for Violin & Piano Timothy Young Melba Recordings
2011 Virtuoso (Bach, Franck, Tartini, Wieniawski Noreen Polera Sony Classical
2012 Csajkovszkij, Mendelssohn: Violin Concertos Swedish Radio Symphony Orchestra, Daniel Harding Sony Classical
2014 Mozart: Violin Concertos, K. 216 & 218; Violin Sonata, K. 305 Schleswig-Holstein Musik Festival Orchestra, Christoph Eschenbach Sony Classical
2016 Ravel: Complete Orchestral Works Vang Jü-csia, Zürcher Sing-Akademie, Zurich Tonhalle Orchestra, Lionel Bringuier Deutsche Grammophon
2018 The Golden Age (Stephan Koncz-Satie, Kreisler, Bruch, Debussy, Gershwin, Scott) Julien Quentin, Made in Berlin Decca
2019 The Song of Names [Original Motion Picture Soundtrack] Howard Shore Decca

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ray_Chen&oldid=26855274”