Római katakombák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Római katakombák
OrszágOlaszország
TelepülésRóma
HelyRóma
Építési adatok
Építés éve2. századtól
Típustemető,
közösségi hely
Hosszúsága150 km m
Elhelyezkedése
Római katakombák (Via Appia) (Róma)
Római katakombák (Via Appia)
Római katakombák
(Via Appia)
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 40″, k. h. 12° 29′ 54″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 40″, k. h. 12° 29′ 54″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Római katakombák témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A római katakombák (olasz: Catacombe di Roma) földalatti temetkezési helyek Olaszországban; egy részük egykori travertino illetve természetes cementbányák hosszú, mély alagútjai.[1] Több mint negyven római katakomba ismert, és néhányat csak az elmúlt évtizedekben fedeztek fel. A katakombák összhossza mintegy 150 km. Közülük az ókeresztény földalatti temetők és menedékhelyek a leghíresebbek, amelyek külön katakombákban, vagy akár egymással összekapcsolva vannak.

A 2. századtól kezdve Róma összes vallásának hívei temetkeztek katakombákban[2] elsősorban a túlzsúfoltság és a helyhiány miatt. Az etruszkok, mint sok más európai nép is, földalatti kamrákban temetkeztek. Az eredeti római szokás az elhamvasztás volt, amely után a maradványokat egy edényben vagy urnában helyezték el. A korai keresztények temetkezési szokásai azonban némileg eltértek ettől a gyakorlattól, és a feltámadás reménye miatt nem hamvasztották el a halottaikat, hanem inkább eltemették őket. A keresztények titkos összejöveteli helynek használták a katakombákat, amelyek egyben temetkezési célt is szolgáltak.[1]

Etimológia[szerkesztés]

A katakombák a többes számban álló latin catacumbæ (catacumbae) szóból ered, mégpedig a cata tumbas (a sírok között), kifejezésből, eredetileg az ógörög κατα (lenn) illetve τυμβος (sír) szavakból. Ez föld alatti helyet jelöl. Eredeti nevük pedig coemeterium volt; amely a görög koimétérion (=nyugvóhely) szóból származtatható, és olyan temetőt jelöl, amely lehet a felszínen vagy a föld alatt.[3]

Az adott katakombákat egyes szentekről vagy az illető terület tulajdonosának neve után nevezték el.

A mintegy 20 km hosszú Szt-Kallixtusz katakombáinak térképe egy 18. századi szerzőtől
Festmény a Szent Marcell és Szt. Péter-katakombában (Catacombe dei Santi Marcellino e Pietro)

Keresztény katakombák[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Az első században a római keresztények nem rendelkeztek saját temetőkkel. Ha földet birtokoltak, eltemették a rokonokat ott, különben a közös temetőkre szorítkoztak, ahol a pogányokat temették el.[4] A keresztény közösségek idővel egyre inkább ragaszkodtak ahhoz, hogy halottaikat közös helyen, „megszentelt földbe” temessék el. Ezért a 2. század első felétől a különböző támogatások és adományok eredményeképp megvásároltak bizonyos nagyságú földterületet a temetőjük számára. Mivel földi javakkal nem nagyon rendelkeztek (→ anyagi lemondás), viszont számuk gyorsan gyarapodott, először vízszintes rétegben, szorosan egymás mellé helyezték el a koporsókat, majd tárnákat építettek, s több szint mélységben, különféle rétegekben szűk utcákat képezve, a holttestet jobbról és balról ezekben hosszában helyezték el, ahol a halottak számára félkör alakú üreget (arkoszólium) vájtak, melynek alján egy alkalmas mélyedés volt, melyet a test behelyezése után kőlap fedett le vagy pedig elfalazták. Ezután ráerősítették a meghalt személyre vonatkozó személyes adatokat tartalmazó kőtáblát.[5] (A talált kőfeliratok ma egész folyosókat töltenek be a lateráni múzeumban.(wd)).

Festmény a Domitilla-katakombában

A katakombák létezéséről a hatóságok természetesen hivatalosan is tudtak, a telkek tulajdonjogát nyilvántartották, a föld kitermelését sem lehetett titokban tartani, ezért nem igazak azok a mondák, amelyek a katakombák rejtelmességéről szólnak.[5] Ahogy telt az idő, a katakombák egyre nagyobbak lettek. A nagyobb méretűek 250 után keletkeztek. Bár a katakombák alkalmasak voltak istentisztelet tartására, a rendes istentiszteletek helye azonban - még az üldözések idején is - általában a városban, nagyobb magánházakban volt.[6]

A 313-as milánói ediktum kibocsátása után, amelyben I. Constantinus császár biztosította a szabad vallásgyakorlatot, a keresztények elhagyták a katakombákat. Amikor a barbárok (gótok, longobárdok) betörtek Itáliába és megtámadták Rómát, megsemmisítettek sok műemléket, beleértve a katakombákat is. Részben a barbárok támadásainak volt köszönhető, hogy a mártírok, szentek, pápák földi maradványainak nagy részét a városfalakon belüli bazilikákba szállították át, továbbá a felvirágzó szentek és ereklyék tisztelete miatt Itália számos pontjára kerültek. A középkorra a katakombák zöme elhagyatottá vált és nagy részük feledésbe is merült. Csak három katakomba maradt még ismert; ezek közül az egyik a Szent Sebestyén (San Sebastiano) volt, ahol a hagyomány alapján egykor Péter és Pál apostol maradványait őrizték (3-4. sz.), ezért fontos zarándokhellyé vált.[7]

A 16. században munkások leszakadtak a Priscilla-katakombába, ezután kutatni kezdték a föld alatti üregeket. A katakombák régészeti feltárása Antonio Bosio (1575-1629) nevéhez köthető, aki a "földalatti Róma Kolumbusza" nevet kapta. A 19. században a katakombák, különösen a Szent Callixtus szisztematikus feltárását Giovanni Battista de Rossi (1822-1894) vezette, aki a keresztény archeológia atyjának tekinthető.[8] A ma ismert katakombák nagy részét ő tárta fel.[9]

A 21. században amikor lézeres technikával eltávolították a falakra rakódott vastag koromrétegeket, ismét jól láthatóvá váltak az antik időkben keletkezett feliratok és falfestmények, amelyek között új, eddig láthatatlan freskókat is felfedeztek.[10]

A Domitilla-katakomba
A Callixtus-katakombában az. ún. Pápák kriptája

Főbb katakombák[szerkesztés]

A legismertebb katakombák a Szent Kallixtus (San Callisto), a Szent Sebestyén (San Sebastiano) és a Szent Domitilla (San Domitilla), az ókorban épített híres út, a Via Appia mentén, továbbá ezektől távolabb, a Via Salaria-n a Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla). A négy közül a Szt. Callixtus az egyik leghosszabb és legfontosabb.[11]

Szent Kallixtus katakombái (Catacombe di San Callisto) (wd)

Közel 20 km hosszan kanyarog a föld alatt és az archeológusok mintegy félmillió ember sírját fedezték fel.[7] A folyosókat III. Kallixtusz építtette ki azzal a céllal, hogy itt legyen Róma püspökeinek a hivatalos temetkezési helye. A katakombák négy egymás fölötti szinten oszlanak el. A szépen dekorált ún. Pápák kriptájában a kereszténység első századainak több római püspöke nyugszik: Pontiánusz, Lucius, Eutichianus és II. Sixtus "pápák" érdekes feliratos emlékezéseit olvashatjuk itt. A mártírhalált halt ifjú keresztény Cecíliának (akinek a testét itt találták meg) dedikált Szent Cecília kriptát 7. és 8. századi freskók díszítik. A nekropolisz legősibb szakaszában (2. század) Halak és az Eucharistia szimbólumainak festményeit láthatjuk.[1]

A Callixtus-katakomba
Szent Sebestyén katakombái (Catacombe di San Sebastiano) (wd)

A hagyomány alapján itt őrizték a 3-4. között Péter és Pál apostol maradványait. Ennek emlékére épült föléje 340 körül az Apostolok Bazilikája nevű templom. Miután az apostolok maradványait elszállították, a templom az alatta lévő temetőben nyugvó Szent Sebestyén nevét kapta.[12] Ez lett a középkor óta a zarándokok tömege által felkeresett hét templom egyike.[5] A templom alatti katakombák négy egymás fölötti szinten helyezkednek el. Az első szinten találjuk a részben megsemmisült, rideg kápolnát, San Filippo Neri egykori imahelyét. A másodikon nyílik Szent Sebestyén kriptája, aki egy testőrtiszt volt és Diocletianus császár keresztényüldözéseinek idején halt vértanúhalált. A kriptából egy folyosón másik három, az 1. századból származó dekorációkkal és stukkózással ellátott sírhely érhető még el.[1]

Szent Domitilla katakombái (Catacombe di Domitilla) (wd)

Domitilla tágas katakombái a hagyomány szerint a Domitianus által kivégeztetett Flavius Clementis feleségének (vagy unokahúgának) tulajdonát képező egyszerű családi temetkezési helyből alakultak. A katakombák belsejében találjuk Szent Nereus és Achilleus bazilikájának maradványait; az apszis mögötti sírkamra falán látható a Szent Petronellához könyörgő elhunyt Veneranda freskója. A bazilika közelében nyílik a Flavius Aureliusok temetkezési helye. A katakomba egy másik szakaszában a homoním szoborról Jó Pásztornak nevezett helyiség boltozatát a 2. századból fennmaradt festmények díszítik. Végül a katakombák egyik későbbről származó részében gabonapiaci jeleneteket és a mindennapi élet eseményeit megörökítő freskókat láthatunk (3-4. század).[1]

A Priscilla-katakomba Jónást a vízbe vetik jelenete
Priscilla-katakomba (Catacombe di Priscilla) (wd)

Róma központjától ÉK-re, a Via Salaria-n található. Három szintből áll: egy felszíni keresztény temető; az első földalatti szinten a 2. századból való sírok, majd a legalsó szinten 3-4. századi folyosórendszer.

Zsidó katakombák[szerkesztés]

Hat zsidó katakomba ismert Rómában, ebből kettő van nyitva a nyilvánosság előtt:

  • Vigna Randanini (wd) (Via Appia)
  • Villa Torlonia (wd) (Via Nomentana)

A katakombák listája[szerkesztés]

A római katakombák listája földrajzi elhelyezkedésük alapján:

A Commodila-katakomba Krisztus ábrázolása
Jákob létrája a Via Latina egyik katakombájában
A Szent Sebestyén-katakomba
A Szent Sebestyén-katakombák bejárata (föléje templom épült)

Via Aurelia

  • Catacomba di San Pancrazio
  • Catacomba di Calepodio
  • Catacomba dei due Felici
  • Catacomba dei Santi Processo e Martiniano

Via Portuense

  • Catacomba di Ponziano
  • Catacombe di Generosa

Via Ostiense

  • Tomba di san Paolo
  • Tomba di san Timoteo
  • Catacombe di Commodilla
  • Catacomba di Santa Tecla

Via Ardeatina

  • Catacomba dei Santi Marco e Marcelliano (o di Basileo)
  • Catacombe di Domitilla (Szent Domitilla)
  • Catacomba della Nunziatella
  • Catacomba di Balbina

Via Appia

  • Catacombe di San Callisto (Szent Callixtus)
  • Catacombe di Pretestato (Praetextatus)
  • Catacombe di San Sebastiano (Szent Sebestyén)
  • Ipogeo di Vibia
  • Catacombe di Vigna Randanini

Via Latina

  • Catacomba dei Santi Gordiano ed Epimaco
  • Catacomba di Aproniano
  • Ipogeo di via Dino Compagni
  • Ipogeo di Trebio Giusto

Via Labicana

  • Catacombe dei Santi Marcellino e Pietro
  • Catacombe di San Zotico
  • Ipogeo degli Aureli (catacomba gnostica)
  • Catacomba di San Castulo

Via Tiburtina

  • Catacomba di San Lorenzo (o di Ciriaca)
  • Catacomba di Novaziano
  • Catacomba di Sant'Ippolito
  • Catacomba di Santa Sinforosa (oggi nel territorio di Tivoli)

Via Nomentana

  • Catacomba di San Nicomede
  • Catacomba di Sant'Agnese
  • Catacomba maggiore
  • Catacombe di sant'Alessandro
  • Catacombe di Villa Torlonia

Via Salaria nova

  • Catacombe di Santa Felicita
  • Catacomba di Trasone
  • Catacomba di Sant'Ilaria
  • Catacomba dei Giordani
  • Catacombe di Priscilla
  • Catacombe di via Anapo

Via Salaria vetus

  • Catacomba di San Panfilo
  • Catacomba di Sant'Ermete (o di Bassilla)
  • Ipogeo di via Livenza
  • Catacomba ad clivum Cucumeris

Via Flaminia

  • Catacomba di San Valentino

Keresztény szimbólumok[szerkesztés]

  • A jó pásztor, egy bárány Krisztus attribútumaival és a Szentlélekkel, amely a bárányt óvja. Ez a szimbólum gyakran szerepel falra festve, vagy domborművű változata szarkofágokon.
  • Az orante, imádkozó alak, aki az ég felé tárja karjait, ezzel szimbolizálva az Istennel való egység, egyesülés misztikumát.
  • Krisztus monogramjának ábrázolása, amely a görög ábécé X/chi/ és P/ro/ betűkből állt. Mikor ez a monogram volt látható egy sírkövön, az azt jelentette, hogy oda egy keresztény van eltemetve.
  • A hal, amely a görögben IXTHYS (Ikhthüsz), és a betűkből a Jézus Krisztus, Isten Fia, a Megváltó szöveg kezdőbetűi olvashatók ki. A hal széles körben elterjedt keresztény szimbólum, összefoglalása a keresztény hitnek.
  • A galamb, a csőrében olajfa ággal a Szentlélek szimbóluma, és az isteni békéé.
  • Az alfa és az omega, a görög ábécé első és utolsó betűje, amely Krisztust jelképezi, aki minden dolgok kezdete és vége.
  • A vasmacska, a megváltás jelképe, a léleké, amelyik az örökkévalóság révébe ér.
  • A főnix, ókori mitikus madár, amely elég, de a hamuból feltámad, és ezért a feltámadás szimbóluma

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Catacombe di Roma című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Catacombs_of_Rome című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]