Attribútum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az attribútum a jelenségek, tárgyak lényegi, szükségszerű, elválaszthatatlan tulajdonsága, ellentétben az akcidenciával. Latin eredetű szó (attributum), mely jelentése: mellérendel, neki tulajdonít. [1]

A képzőművészetekben olyan tárgy, mely egy bizonyos személyre vagy allegóriai alakra nézve jellemző, azt könnyen megismerhetővé teszi és e célból melléje adatik. Ilyen attribútumok, azaz jelvények az evangélistákat kísérő szimbolikus állatok. Az angyal vagy ember Máté evangélista attribútuma, az oroszlán Márk, az ökör Lukács, a sas pedig Jánosé. Továbbá a kulcs Szt. Péter, a kard Szt. Pál, a rostély Szt. Lőrinc, a kerék alexandriai Szt. Katalin, a nyíl Szt. Orsolya jelvénye. Mindezek önmagukban szimbólumok. Más szimbólumok is, pl. a kereszt, a horgony, az előbbi a hitnek, az utóbbi a reménynek szimbóluma, a farkába harapó kígyó, a halhatatlanságnak, a méh, a szorgalomnak szimbóluma, alkalmilag attribútumként használhatók. [2]

A görög-római mítosz alakjait kivétel nélkül attribútumok kísérik. Az allegóriai alak az attribútum által válik azzá, ami; anélkül nem értjük meg, mit akar jelenteni. Vegyük p. Zeusz (Juppiter) szobrát kezében Niké (Victoria) alakjával, mely utóbbi koszorút tart. A koszorú, mely önmagában szimbólum, itt a győzelmet jelentő attribútuma Nikének. A kettő együtt a győzelem allegóriája, de Zeuszhoz adva, annak attribútumául, az ismertető jelvényéül szolgálnak. [2]

A nyelvtanban az attribútum a jelzőnek latin neve. Attributum praedicativum a latin nyelvtanban olyan jelző, mely alak szerint valamely főnévhez, de értelem szerint az igéhez tartozik, s azért határozóval kell lefordítanunk; p. filius salvus rediit, fiam egészségesen tért vissza; Darium regem satutant, Dáriust királynak üdvözlik (salvus és regem az attr. praed).[2]

A régi metafizikában különbséget tesznek oly tulajdonságok közt, melyeket attribútumnak neveznek és a többiek közt, melyeket különböző nevekkel (mód, tehetség, képesség, erő, stb.) illetnek. Az attribútumok a dolog lényegéhez tartoznak, e lényegnek egész tartalmát teszik; a tudat pl. a lélek attribútuma; az emlékezet csak tehetség. Spinoza rendszerében az attribútum fogalma igen fontos. Gondolkodás és kiterjedés az ő szubsztanciájának attribútumai.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Új Magyar Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1960
  2. ^ a b c d Pallas

Források[szerkesztés]