Ugrás a tartalomhoz

Révfalu (Baranya)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Révfalu (Baranya megye) szócikkből átirányítva)
Révfalu
Közigazgatás
TelepülésDrávakeresztúr
Alapítás idejeismeretlen
Városhoz csatolás1978
Korábbi rangjaközség
Irányítószám7967
Népesség
Teljes népesség0 fő (2015)
Elhelyezkedése
Révfalu (Baranya vármegye)
Révfalu
Révfalu
Pozíció Baranya vármegye térképén
é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 17° 46′ 53″45.822211°N 17.781294°EKoordináták: é. sz. 45° 49′ 20″, k. h. 17° 46′ 53″45.822211°N 17.781294°E

Révfalu (horvátul Drvljanci) lényegében kihalt település Baranya vármegyében, a Dráva mellett; ma Drávakeresztúr része. Teljes (egykori) lakott területe a Dráva gátján belül helyezkedik el, és nagyrészt a Duna–Dráva Nemzeti Parkhoz tartozik. Szilárd burkolatú bekötőút nem vezet hozzá, de az EuroVelo nemzetközi kerékpárút-hálózat 13. számú, „Vasfüggöny” útvonalának horvát-magyar határ menti 3. számú szakasza[1] érinti a falut.[2]

Története

[szerkesztés]

A település soha nem volt nagy. Többségében horvátok lakták. Neve arra utal, hogy hajdan itt kompátkelés volt a Dráván. Írott források a faluról csak az 1711-es szatmári béke utáni időszakból vannak, de az biztos, hogy már a török hódoltság előtt lakott volt. A XVIII. század első felében a Rindsmaul családot említik birtokosként, a század második feléből pedig a Petrovszky családot. Későbbi ismert birtokosa az Udvari Kamara, majd a Draskovich család.

Az 1950-es megyerendezés során az addig Somogy vármegye Szigetvári járásában lévő települést Baranyához csatolták. Néhány hónappal később, a járásrendezéskor az újonnan létrejött Sellyei járásba, majd ennek megszüntetésekor, 1963-ban a Siklósi járásba került.

A falut a Rákosi-korszakban a vasfüggöny gyakorlatilag elzárta a külvilágtól. Ebből adódó elszigeteltsége, perifériális helyzete pusztulásra ítélte, s lakóinak többsége fokozatosan elvándorolt. 1941-ben még 316, 1960-ban 256 állandó lakója volt. Révfaluhoz tartozott az Ormánság legnagyobb cigánytelepe, az egykori Dráva-kanyarulatban lévő Zokoga (horvátul Okuka, hivatalosan: „Újtelep”), ahol roma muzsikusok éltek a családjukkal. Ezt a telepet az 1950-es években lezajlott két sikertelen szanálási kísérlet után végül a 60-as évek közepén számolták fel: lakóit a környékbeli falvak megüresedett házaiba költöztették, a putrikat lerombolták, helyüket felszántották.[3]

Révfalu a határsáv megszűnése óta egyre inkább üdülőfaluvá válik, mely nyaranta kedvelt helye a kirándulóknak és a pihenni vágyó városi (főleg pécsi) művészeknek. Vonzerejét elzártsága, szinte háborítatlan természeti környezete és helyi hagyományokat őrző építészeti emlékei adják.

A 2013-as vidékfejlesztési tervekben szerepelt a 67-es főút Horvátországig történő meghosszabbítása és az út déli végén, a falu és Drávasztára között egy Dráva-híd építése. Az akkori célkitűzés szerint a híd 2018-ig készült volna el.[4] Az újabb tervek szerint azonban több más, Baranya vármegyében tervezett közútfejlesztési és építési beruházással együtt ennek elkészülte is csak 2020 utánra várható.[5]

Természeti értékei

[szerkesztés]

Területe a Duna–Dráva Nemzeti Park része, a Dráva vadregényes ártere, melyet gazdag flóra, fauna és vízivilág tesz különlegessé.[6]

Média

[szerkesztés]

1985-ben[7] Rockenbauer Pál és Gyenes Károly dokumentum-riportfilmet forgatott a kihalóban lévő településről, Kilenc ember faluja címmel. Azóta (2021) már csak 4 állandó lakosa van.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Archivált másolat. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 29.)
  2. http://www.kerekvaros.hu/drava-menti-kerekparut-horvatorszagban/
  3. Uj lakásba költöznek a zokogapusztai cigányok. Dunántúli Napló, 1965. december 18., 3. o.
  4. Archivált másolat. [2014. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 16.)
  5. Archivált másolat. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  6. http://www.nimfea.hu/tagszervezeteink/halfaunisztika/drava2.htm
  7. Archivált másolat. [2020. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 21.)

Források

[szerkesztés]

Külső hivatkozások

[szerkesztés]