Quittner Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Quittner Zsigmond
Quittner Zsigmond.jpg

Született 1857. február 13.
Pest
Elhunyt 1918. október 25. (61 évesen)
Bécs
Sírhely Salgótarjáni utcai zsidó temető
Nemzetisége magyarországi zsidó
Iskolái Müncheni Műszaki Egyetem
Munkái
Jelentős épületei Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma a Belügyminisztérium épülete), Gresham-palota
A Wikimédia Commons tartalmaz Quittner Zsigmond témájú médiaállományokat.

Vágfalvi Quittner Zsigmond (Pest, 1857. február 13.[1]Bécs, 1918. október 25.) magyar építész.

Pályafutása[szerkesztés]

Quittner Jakab (1814–1887)[2] posztógyáros és Fuchs Sarolta (1821–1901)[3] fia. A müncheni műegyetemen szerzett diplomát. 1880-tól sok megbízást kapott Budapesten. Épületei eklektikusak, továbbá a szecesszió jellegzetes alkotásai, közülük talán legismertebb, a stílus gyöngyszemeként is emlegetett Gresham-palota. Az angol Gresham biztosító társaság székháza terveinek elkészítésével a kor neves építészmérnökeként őt bízta meg. Az épület a Vágó fivérekkel közösen készített tervek alapján, 1907-re készült el. 1987-től a világörökség része. Quittner közéleti szereplése is jelentős: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, az Országos Középítési Tanács tagja, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke volt. 1904. november 13-án vágfalvi előnévvel nemességet kapott.[4]

Magánélete[szerkesztés]

Házastársa Weisz Minka (1866–1938) volt, Weisz Mór nagykereskedő és Blum Ernesztina lánya, akit 1887. január 6-án Budapesten vett nőül.[5]

Gyermekei

  • Quittner Ervin (1891–1945) építész.
  • Quittner Lóránd (1893–1945) gépészmérnök.
  • Quittner Marianne (1894–?)

Főbb épületei Budapesten[szerkesztés]

  • VII., Erzsébet körút. 7. (1886) Deutsch-ház
  • VIII., József körút. 71-73. (1889) Krail-ház
  • V., Alkotmány utca 16. (1888–90) Az egykori Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének székháza, jelenleg lakóház
  • V., Alkotmány utca 18. (1894–96) Bródy-palota
  • XIV., Millenniumi kiállítás, Cukoripari pavilon,Hősök tere, 1896
  • V., Aulich utca 7. (1902) szecessziós lakóház
  • V., Károlyi utca 9. (1884) Erényi Ullmann-féle bérház, benne működik a Centrál kávéház
  • V., Markó utca 22–24. (1879, 1889–90) Az egykori Budapesti Önkéntes Mentőegyesület központi állomása, jelenleg az Országos Mentőszolgálat budapesti mentőszervezetének a székháza
  • V., Széchenyi István tér 3–4. (1905) Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, jelenleg a Belügyminisztérium használja
  • V., Széchenyi István tér 5–6. (1905–1907) műemlék, Gresham-palota (építész munkatárs: Vágó József)
  • VI., Andrássy út 7. (1882) műemlék jellegű, neoreneszánsz lakóház
  • VI., Andrássy út 12. (1884) műemlék jellegű, Krausz palota
  • VI., Lendvay utca 24. (1893) historizáló villa, Fellner Sándorral
  • VI., Teréz körút 1–3. (1894) historizáló bérházak
  • VII., Városligeti fasor 9–11. (1887) a volt Fasor Szanatórium (később Korvin Ottó Kórház)
  • VII., Erzsébet körút 44–46. (1892) Baumgarten Károly bérháza
  • V., Bécsi utca 1–3. (1910–12) a volt Phönix Biztosító[6]
  • XIII., Szabolcs utca (1910), Weiss Manfréd felesége emlékére tett alapítványa által építtetett Weiss Alice Gyermekágyas Otthon[7]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005.
  • Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. A székesfővárosi tisztviselői kar közreműködésével szerk. és kiadja Guthi Imre. 1916–1918. Ötödik kiadás. Budapest, Légrády Testvérek, 1916.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
  • Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7  
  • Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938–1939, Budai-Bernwaliner József ny.
  • Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6  
  • Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8