BM Központi Kórház és Intézményei

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
BM Központi Kórház és Intézményei
Városligeti fasor 11., Fasor szanatórium (BM kórház). Fortepan 17951.jpg

Alapítva 1949
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 30′ 30″, k. h. 19° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 30″, k. h. 19° 04′ 30″
A BM Központi Kórház és Intézményei weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz BM Központi Kórház és Intézményei témájú médiaállományokat.

A budapesti Korvin Ottó Kórház vagy BM Központi Kórház és Intézményei 1949 és 2007 között, Városligeti fasor 9-13. központban működő kórház volt. Az 1989-ben még a rendvédelmi szervek egészségügyi ellátását biztosító intézmény a rendszerváltás után közkórházként működött. Fénykorában a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi és Fogorvos-tudományi karának oktató kórháza volt, mely részt vesz az orvostanhallgatók, rezidens orvosok, szakorvosok, valamint a nővérek, asszisztensek oktatásában, képzésében és továbbképzésében is.

Története[szerkesztés]

A Korvin Ottóról elnevezett kórházat a Quittner Zsigmond által 1887-ben épített régi Fasor Szanatóriumból alakították ki. 80 ággyal kezdte meg működését 1949-ben. 1951-re belgyógyászattal, sebészettel és nőgyógyászattal rendelkező, 200 ágyas intézménnyé fejlesztették.

A bővülés következő lépéseként összevonták a kórház mellett fekvő Honvéd Rendelőintézettel (amelyben a Mosonyi utcából átköltözött, 1954-ben létrehozott BM Központi Rendelőintézet kapott helyet). Az 1969-es egyesítéssel létrejött létesítmény neve BM Korvin Ottó Kórház és Szakorvosi Rendelőintézet lett. 1984-től a BM Központi Kórház és Intézményei Szakorvosi Rendelőintézete nevét viselte.

Még 1968-ban nyílt meg a „C” épület, az új hatemeletes kórházi hotelszárny, ahová az intenzív ellátást is nyújtó Kardiológiai Osztály került. Itt került elhelyezésre a sebészet, a központi laboratórium, a röntgen, az Izotóp Osztály, az ultrahang és az újonnan létesült Urológiai Osztály is. 1981-ben nyitották meg a „D” épületet, amiben az új, korszerű intenzív részleg és légkondicionált műtőblokk mellett új helyet kapott a Patológiai Osztály, a központi sterilizáló és központi laboratórium, valamint az Érsebészeti Osztály is. 1991-ben ebben az épületben nyílt meg a CT, s ezzel kialakult az intézmény központi részének végleges formája.

A kórházhoz tartozott még az 1954-ben elkészült BM Szamuely Tibor TBC Gyógyintézet, későbbi nevén a Budakeszi úti Részleg. A TBC gyógyításának eredményességében történt változás miatt már nem volt indokolt külön intézményben gyógyítani, így megváltoztatták profilját: általános belgyógyászati és egy rehabilitációs profilú belgyógyászat, Mentálhigiénés Osztály és Reumatológiai Osztály, egészségügyi alkalmasságot vizsgáló osztály és az ezekhez diagnosztikus hátteret biztosító laboratórium és röntgen működött itt, integrálva a központi intézményhez.

1980 óta a kórház szervezeti keretébe tartozott a BM Hévízi Gyógyintézet is, melyben a járóképes reuma- és mozgásszervi betegek szanatóriumi ellátása és komplex gyógykezelése folyt. 1984-ben kialakították urológiai lézer-műtőt, majd 1985-ben a Sebészeti Osztály részeként az 1985 májusában később önálló osztállyá vált érsebészeti részleget. A felújított röntgen-osztályon angiográfiás vizsgálatok végzésére alkalmas részleg is helyet kapott.

Felszámolása[szerkesztés]

1995-ben 85 ággyal csökkentették a kórházi ágyak számát. 1997. január 1-jén újabb 143 ágyat vettek el a kórháztól, így 788 ágyról 560-ra csökkent az ágyszám. Bezárása előtt 593 ággyal működött az intézmény.

2007 nyarán az egészségügyi szakszervezetek és a dolgozók tiltakozása ellenére[1] megszűnt a Városligeti fasorban a gyógyító tevékenység: az Állami Egészségügyi Központ létrehozásával összevonták a Belügyminisztérium Korvin Ottó Kórházát, a MÁV-, a Szabolcs utcai, valamint a Honvéd Kórházat.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. „Halál előtti állapotban” a BM-kórház: csaknem ezren kerülhetnek az utcára. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 27.)