Prérifarkas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Prérifarkas
2009-Coyote-Yosemite.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Kutyaalkatúak (Caniformia)
Család: Kutyafélék (Canidae)
Nem: Canis
Faj: C. latrans
Tudományos név
Canis latrans
(Say, 1823)
Elterjedés
A különböző alfajok elterjedési területe
A különböző alfajok elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Prérifarkas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Prérifarkas témájú médiaállományokat és Prérifarkas témájú kategóriát.

Canis latrans.jpg
Mearns prérifarkas - (Canis latrans mearnsi), ez az alfaj az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikó északi területein honos

A prérifarkas vagy kojot (Canis latrans) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó faj.

Igen nagy túlélő, a pleisztocén óta az amerikai kontinens lakója. Az abban az időben nagyobb testű, robusztusabb jószág volt erősebb állkapoccsal. Valószínűleg fiatal mamutokra vadászhatott. Az utolsó jégkorszakot a legtöbb nagytestű emlőssel ellentétben túlélte, azóta kisebb termetű lett, valamint állkapcsa is kisebb lett.

Az ember élőhely átalakítása, valamint a vadászatok a szürke farkas kiirtását eredményezték, amiből a prérifarkas profitált, így természetes vetélytársától megszabadulva sok helyütt csúcsragadozóvá vált, bár félénksége miatt az ember elleni támadások továbbra is nagyon ritkák.

Elnevezése[szerkesztés]

A prérifarkas „Coyote” elnevezése az indiánoktól ered, ami félvért jelent. Valóban első ránézésre olyan, mintha a róka és a farkas keveréke lenne, és mindkettő előnyös tulajdonságait örökölte volna.

Latin neve: Canis latrans „ugató kutyá”-t jelent. Ezt a valóban hátborzongató falkaüvöltésükkel érdemelték ki. Ez a hang azért rémületes, mert amikor megszólal az éjszakában, olyan, mintha rengeteg farkas üvöltene. Pedig csak néhány prérifarkas esti „nótázása” az egész. Morgással kezdődik, ezután magasabb hangokra vált, mely hosszan elnyúló jajveszékeléssel éri el tetőpontját, majd csaholással és morgással végződik.

Előfordulása[szerkesztés]

A prérifarkas (kojot) erdetileg Észak-Amerika középső részén és Mexikóban, a prérin és a sivatagban élt, de olyan élelmes, szapora és alkalmazkodóképes faj, hogy idővel az egész földrészen elterjedt, amihez hozzájárult még a farkasok kiirtása is.

Mai elterjedési területe Alaszkától Panamáig tart. Ezeken a területeken a sakálokhoz hasonló ökológiai fülkét (niche-t) töltenek be.

Az Egyesült Államok 50 állama közül 49-ben megtalálható (csak Hawaii-n nem). New York életének is részévé vált, ahol mintegy 38 ezer prérifarkas él.

Alfajai[szerkesztés]

  • Közönséges prérifarkas(Canis latrans latrans)
  • Északi prérifarkas(Canis latrans incolatus)
  • Hegyi prérifarkas(Canis latrans lestes)
  • Északkeleti prérifarkas(Canis latrans thamnos)
  • Északnyugati prérifarkas(Canis latrans umpquensis)
  • Délkeleti prérifarkas(Canis latrans frustor)
  • Mearns prérifarkas(Canis latrans mearnsi)
  • Rio Grande folyóvölgyi prérifarkas(Canis latrans microdon)
  • Kaliforniai prérifarkas(Canis latrans ochropus)
  • Félszigeti prérifarkas(Canis latrans peninsulae)
  • Tiburon szigeti prérifarkas(Canis latrans jamesi)
  • Texasi prérifarkas(Canis latrans texensis)
  • Mexikói prérifarkas(Canis latrans cagottis)
  • Durango prérifarkas(Canis latrans impavidus)
  • Colima prérifarkas(Canis latrans vigilis)
  • San Pedro prérifarkas(Canis latrans clepticus)
  • Salvadori prérifarkas(Canis latrans dickeyi)
  • Belize–i prérifarkas(Canis latrans goldmani)
  • Hondurasi prérifarkas(Canis latrans hondurensis)

Megjelenése[szerkesztés]

A többi farkastól szinte csak a méretében különbözik. A prérifarkas kisebb a farkasnál.

Hossza (farok nélkül) 70–97 cm, testmagassága 45–53 cm, testtömege 8–22 kg.

Alapból arany színű, de háta és feje teteje szürke. Hosszúkás pofája a rókáéra emlékeztet.

Életmódja[szerkesztés]

Mohó ragadozók, mindenféle állatot elkapnak és felfalnak, amit csak meg tudnak ölni. Étlapjukon szerepel például a prérikutya és más rágcsálók, madarak, halak, békák, rákok, nyulak, a juh, a kanadai vadjuh, a szarvasborjú, a bölényborjú, a kivénhedt vagy beteg szarvas és bölény. Ügyes hajtóvadászok, maximális sebességük 65 km/h. Olyan módon vadásznak, mint a betanított vadászkutyák, de ravaszságban még azokon is túltesznek. Ha az üldözött vad túl gyors és ezért elveszítik a nyomát, a felderítésre szétválnak. Ha például egy szarvas menekülés közben vízen úszik át, a falka egy része nyomát vesztheti. Ilyenkor a falka szétválik, és az a része, amelyik ismét nyomra bukkan, üvöltéssel értesíti társait. A bölény túl nagy falat és veszélyes ellenség. Előfordul, hogy a borjút anyja napokig testével védi, és mindaddig nem mozdul, amíg a kicsi nem képes követni a csordát. Ilyenkor a préri füve ezen a helyen teljesen lelapul.

A prérifarkas – ez talán kisebb testi erejéből fakad – emberre ritkán támad. Üvöltésük rémísztő, pedig főleg a falka összetartása a célja. Igaz, hogy a kojot falkába tömörülése ellentétben a farkaséval esetleges. Éppen olyan jól érzi magát magányosan vagy párban, mint falkában.

Nagyobb csoport csak a nagyobb testű állat elejtése érdekében áll össze, és egyáltalán nem évszakhoz kötött, mint a farkasoknál.

Szaporodása[szerkesztés]

Coyote in grass.jpg

A prérifarkas a hűség mintaképe. Monogám, és a párjával marad. Nászuk januárra, februárra, esetenként márciusra esik. A nőstény 63 napos vemhesség után hozza világra kölykeit. Odúja a föld alatt, gyakran 10 m hosszú folyosó végén épül. A kicsik száma a 12-t is elérheti. A sok ellenség, mint például az ember, a puma, a szürke farkas a skorpió, a szirti sas, a csörgőkígyó, a borz és a fagyos tél azonban nem teszi lehetővé, hogy mindet felneveljék. Nem ritkán csak 2-9 marad életben. 24 napos koruk után az anyatej már nem elég. Ilyenkor az előző alomból való legidősebb szukatestvérük látja el őket élelemmel. Az anyáról a gondozási időszakban az apaállat gondoskodik. A család tehát együttműködik a kicsik felnevelésében. Előfordul, hogy az anya maga is vadászni indul, elhagyva az almot. Ezt üvöltéssel jelzi, és rögtön akad, aki átvegye az apróságok felügyeletét. Képes szaporodni a kutyákkal és szürke farkasokkal (akárcsak a a szamárral vagy a különböző nagymacskák egymással.)

Érdekesség[szerkesztés]

Észak-Amerikában a farmok elterjedésével a kojot újabb zsákmánylehetőségre tett szert, de újabb és félelmetes ellensége is támadt: az ember. A prérifarkas nagy kárt tett az embernek, így évente 125 000 állatot lőttek ki, ejtettek csapdába vagy mérgeztek meg közülük. A kojot azonban nagyon ravasz, és kiváló az alkalmazkodó képessége. Az üldözés ellenére is nagyon terjed, olyannyira, hogy lassan városlakóvá válik. Los Angeles környékén éjszakánként néha hallani üvöltését.

Források[szerkesztés]

  • Mesterházyné Egenhoffer Olga: Ragadozók az állatvilágban. Fix Term Kiadó, 2005.
  • Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Kutyák és rokonaik, Kossuth Kiadó

További információk[szerkesztés]