Podmaniczky család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Podmaniczky címer

A Podmaniczky család (podmanini és aszódi báró) Trencsén vármegye egyik legrégibb családja, amely nevét az ugyanazon vármegyében fekvő Podmanin (ma Vágbeszterce része) helységtől vette. Nevét korábban Podmanini de Podmaninnak irta.

A család története[szerkesztés]

Podmaniczky I. János Mányoki Ádám festményén

A család ősei a 14. században a vágbesztercei várőrséghez tartoztak, már akkor is mint nemesek. E szolgálat alól, melynek megnevezése az oklevélben servitium unius hastae néven szerepelt Zsigmond király mentette fel őket. Negyven évvel később, Albert királytól a vágbesztercei várra és uradalomra, melyhez Podmanin is tartozott Podmaniczky Antal kapott adományt, melyre 1471-ben Mátyás király új adományt adott Podmaniczky Lászlónak. Podmaniczky Antal (1438) testvére László volt. Antalnak 2 fia volt: II. László (meghalt: 1494-ben) és I. Balás (meghalt: 1482 előtt). II. László (Antal fia) - Kétszer nősült. Első neje Gálszécsi Magdolna, második neje Országh Ilona volt. Négy gyermeke közül II. János pozsonyi főispán lett, neje Ország Bora volt, kitől Margit nevű lánya született. II. László másik fia István nyitrai püspök lett (meghalt 1570-ben). A harmadik fiú Mihály, ki elesett 1525-ben. Nejétől Tarczay Katától Két fiú és három lány született, kik közül III. János nőtlen maradt, meghalt 1543-ban. A másik fiú Ráfael trencsini főispán lett (meghalt 1558-ban). Ráfael halála után a Podmaniczki birtokok a királyi kincstárra száltak.


A most is virágzó ág törzse a 17. század közepén tűnt fel Zólyom megyében, Korpona városában Podmaniczky Gáborral, ki 1646-ban tűnt fel a pozsonyi országgyűlésen mint Korpona szabad királyi város követe, és Korpona levéltára szerint 1654-ben Korpona bírája volt. Ugyanekkor 1670 körül élt Podmaniczky András Zólyom megyében, kinek neje Rákóczy Éva, Rákóczy János Géczy Évától született leánya volt.

Podmaniczky Gábor hitvese Roznauer Zsuzsanna volt, kitől fia Gábor és I. Mihály voltak említve, utóbbinak neje: Veszter Dorottya volt.

A családfán álló Podmaniczky I. János (1691–1743), kinek neje Osztroluczky Judit (1690–1766), kitől 5 gyermeke, köztük 2 fia: II. János és I. Sándor született Mária Terézia által a bárók sorába emeltettek, de báróságukat csak 1783-ban hirdették ki és a család ez időben vette fel az aszódi előnevet is. Ekkor a Podmaniczky család már széltében virágzott.

Az 1743-ban elhunyt I. János utódaitól származik a család két ága; II. Jánostól az idősebb, I. Sándortól az ifjabb ág, mely 1782-ben a báróságot nyerte.

A család nevezetesebb tagjai[szerkesztés]

  • Podmaniczky Balázs, Antal fia, a Hunyadiak alatt játszott nagy szerepet.
  • Podmaniczky János (I.) - 1502-1506 között II. Ulászló királytól bárói címet nyert, ekkor királyi főkamarásmester volt.
  • Podmaniczky II. János (1718–1786) – nagy tudományú férfiú és buzgó protestáns volt, akit aszódi kastélyában az akkor a máriabesnyői kolostorban lakó Fessler Ignác Aurél gyakran felkeresett, s könyvtárát használta.
  • Podmaniczky Géza - Józsefnek egyik unokaöccse, Aszódon született 1839 márc. 26.-án, Podmaniczky András fia volt és 1868-ban Degenfeld Berta grófnőt vette nőül. A főrendiházban a Szabadelvű Pártnak tagja, valóságos belső titkos tanácsos volt.
  • Podmaniczky Frigyes (podmanini és aszódi báró) - országgyűlési képviselő, valóságos belső titkos tanácsos, ki 1824 jun. 20-án született. Iskoláit Pesten és Késmárkon elvégezve, 1843-ban irnok lett Ráday Gedeon gróf Pest vármegyei követ mellett. 1847-ben Pest vármegyei aljegyző, az 1847-1848 évi pesti országgyűlésen a felsőház tagja és korjegyzője, a szabadságharcban mint huszárszázados és osztályparancsnok vett részt.

A szabadságharc leveretése után mint közlegényt beosztották a gyalogsághoz, de már 1850 végén elbocsátották. Ekkor a közéletből félrevonulva a szépirodalomnak szentelte idejét. Ez időben irta regényeit: Fekete domino (Pest 1853, 2. kötet); Alföldi vadászok tanyája (Pest, 1854, 4 kötet); A kék szemüveges nő (Pest, 1864, 2. kötet); A kedvenc (Pest, 1873, 2 kötet); Tessék ibolyát venni (Pest, 1856, 5 kötet); Margit angyal (Pest, 1866, 2 köt., az előbbinek folytatása); Álom és valóság (Pest, 1861, 2 köt.); Régen történt mindez (Pest, 1866, 3 köt.); Egyetlen könnycsepp (Pest, 1863, 2 kötet). Útleirása Úti naplómból címen 1853. jelent meg. Irodalmi működése méltánylásául az M.T.A. 1860-ban levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló értekezésének címe A társadalmi regényről (Akadémiai Értesítő, új foly. II. 1861).

Mint lapszerkesztő is működött, 1868-1869-ben szerkesztve a Hazánk címü hirlapot. 1869-ben a magyar északkeleti vasútnál személyügyi főnök, 1870-1874 között honvéd százados, 1873-tól a közmunkák tanácsának alelnöke, 1875-ben szabadságolt állományu őrnagy, 1875-1885 között operaházi és nemzeti szinházi intendáns. 1861-től megszakítás nélkül tagja a képviselőháznak: 1875-ben a nagylaki kerület, 1878-ban Budapest VI. kerülete, 1892. a IV. kerület válsztotta meg országgyülési képviselőjévé, ez utóbbi 1869. újra megválasztotta. Igazgatója a Riunione biztosító társaság magyarországi osztályának, s a szabadelvü pártnak elnöke. 1887-1888 között négy kötetben közrebocsátotta emlékiratait Naplótöredékek 1824-1887. címen.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Nagy Iván: Magyarország családai
  • Pallasz Nagylexikon
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Podmaniczky család témájú médiaállományokat.